A „járványos” elhízás kedvez a vesekövek kialakulásának
Az amerikai statisztikák szerint 2007 és 2010 között csaknem kétszer annyian szenvedtek vesekövességben, mint 1994-ben − közölték a University of California, Los Angeles (UCLA) és a RAND kutatói.
„Azon nem lepődtünk meg, hogy a vesekövesség prevalenciája emelkedik, a növekedés mértéke azonban váratlanul ért bennünket – mondja Charles D. Scales, a Robert Wood Johnson Foundation/U.S. Department of Veterans Affairs Clinical Scholar urológiai és belgyógyászati osztályának vezetője. − Megfigyeléseink egyben azt is jelzik, hogy a növekedés jórészt arra vezethető vissza, hogy az amerikai népességben egyre többen szenvednek elhízásban és cukorbetegségben.”
Scales munkacsoportja az idei Amerikai Urológus Konferencián mutatta be eredményeit Atlantában, nyomtatott formában pedig a European Urology című lap júliusi számában hozzák majd nyilvánosságra azokat.
Ez az első olyan vizsgálat, melyben a 2007 és 2010 között gyűjtött National Health and Nutrition Examination Survey (NHANES) legfrissebb adatait elemezték. A NHANES vizsgálati program keretében az amerikai betegségmegelőzési hivatal (Centers for Disease Control and Prevention) az Egyesült Államok gyermek- és felnőtt korú népessége körében gyűjt az egészségi és tápláltsági státuszra vonatkozó információkat.
Scales és munkatársai 12110 személy válaszainak áttekintése alapján azt találták, hogy 2007 és 2010 között az Egyesült Állapok populációján belül 8,8 százalék volt a veseköves betegek aránya, vagyis minden 11. személynél állt fenn húgyúti kőbetegség. Ezzel szemben 1994-ben az arány mindössze 5 százalék, azaz 1/20 volt. A köztes időre, azaz 1994 és 2007 közötti periódusra vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok a vesekövesség országos prevalenciájáról az Egyesült Államokban.
Tekintettel arra, hogy a felmérés készítői rákérdeztek a résztvevők egészségi állapotára, illetve a testmagasság és testsúly mérésére is sor került, mód nyílt összefüggések feltárása a kőbetegség és egyéb kórállapotok között. Az eredmények arról tanúskodnak, hogy az elhízás, a cukorbetegség és a köszvény fokozza a vesekőképződés esélyét.
A szerzők megítélése szerint e megfigyeléseknek közegészségügyi szempontból és az egészségügyi ellátás szervezésében is nagy jelentőségük van. „Az embereknek újabb indokként kell a vesekövességre tekinteniük abban, mennyire fontos az egészséges életmód és a megfelelő testsúly elérése és fenntartása – mondja Christopher S. Saigal a cikk rangidős szerzője, a RAND Health for the Urologic Diseases in America projekt vezető kutatója, a David Geffen School of Medicine at UCLA urológus docense. − De a szakembereknek is újra át kell gondolniuk a kezelés, de még inkább a megelőzés mikéntjét.”
A húgyúti kövesség terápiájának jelenlegi szemlélete magukra a kövekre összpontosít. Ha azonban kellő információkat és segítséget biztosítunk az embereknek ahhoz, hogy egészségesen táplálkozzanak és testsúlyukat a normális szintre csökkentsék, akkor ezzel visszaszoríthatjuk a veseköves betegek számát is.
„Képzeljünk magunk elé egy olyan helyzetet, amikor a szívbetegeket már csak akkor kezeljük, amikor mellkasi fájdalmuk jelentkezik és szívinfarktus alakul ki náluk, ugyanakkor nem foglalkozunk az olyan kockázati tényezőkkel, mint például a dohányzás, az emelkedett koleszterinszint vagy a magas vérnyomás – szemlélteti egy példával a jelenlegi gyakorlatot Scales. − Nos, jelenleg pontosan ezt tesszük a veseköves betegekkel. Tisztában vagyunk a vesekövesség kockázati tényezőivel, a kezelés mégis csak azokat a betegeket célozza, akiknél már fájdalom, fertőzés vagy vizeletelfolyási akadály jelentkezett. Pedig elsősorban a kövek képződését kellene megakadályoznunk.”
A júliusi megjelenéshez írt szerkesztőségi kommentárjában Brian Matlaga, a Johns Hopkins University School of Medicine urológus docense azt írja, hogy e betegek gondozása hatalmas összegeket emészt fel, és semmi jel nem utal arra, hogy a következő években javulásra számíthatnánk e téren. Egyben arra is figyelmeztet, hogy a vesekőbetegség a populáció körülbelül 10 százalékát érinti, ezért a mostaninál sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a prevencióra.