A kamrai extrasystolia kezelése
A pulzusdiagnosztika ókori kínai mestere, Pien Tsio Kr. e. 600 körül írta le, hogy a szabályos pulzusban „kimaradások” lehetnek. Az 1960-as években közölték, hogy myocardialis infarktusban a gyakran előforduló kamrai extraszisztolék (KES-ek) hirtelen halálra hajlamosíthatnak. Ezért olyan antiarrhythmiás szerek kifejlesztése volt a cél, amelyek hatékonyan elnyomják a kamrai ectopiás aktivitást. Az 1989-ben közölt CAST (Cardiac Arrhythmia Suppression Trial) tanulmányból azonban kiderült, hogy myocardialis infarktust átvészelt betegek esetében a KES-eket hatékonyan megszüntető szerek (encainid, flecainid) növelik a mortalitást a malignus kamrai arrhythmiát kiváltó hatásuk miatt. Mindez a KES-ek jelentőségének átértékeléséhez vezetett.
Ma a KES-ek jelentőségének értékelésekor alapvető jelentőségű, hogy szervi szívbetegség kimutatható-e, vagy sem. Ismeretes, hogy a hypertonia, a balkamra-hipertrófia súlyosbodásával növekszik a KES-ek száma és komplexitása, gyakoribb a hirtelen szívhalál. Ugyanakkor nem tisztázott, hogy a KES-ek önmagukban a malignus ritmuszavarok előhírnökei-e v
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!