A munkahelyi stressz nem függ össze a rák kockázatával
Egy nagy, retrospektív vizsgálat azt mutatta ki, hogy a munkahelyi stressz és a kolorektális, a tüdő-, az emlő- vagy a prosztatarák között nincs közvetlen kapcsolat.
„Valószínűtlen, hogy a munkával kapcsolatos pszichoszociális stressz fontos rizikófaktora lenne ezeknek a rákoknak” – írta Katriina Heikkilä, PhD és munkatársai a British Medical Journal február 7-i számában. „A munkahelyi stressz csökkentése ugyan kétségtelenül fokozná a dolgozók pszichológiai és fizikai jóllétét, de nem valószínű, hogy populációs szinten lényeges hatása lenne a rák előfordulására.”
A vizsgálat nem zárja ki teljesen a stressz rákra hajlamosító szerepét – mondta dr. Heikkilä, a helsinki Finn Munkaegészségügyi Intézet munkatársa. „Egy metaanalízisben például, amelyben kapcsolatot kerestek különböző típusú stresszek és az emlőrák kockázata között, konzisztensen összefüggést találtak a rossz életesemények és a nagyobb kockázat között… Egy francia vizsgálatban az agyrákos személyek nagyobb valószínűséggel számoltak be rossz életeseményekről, mint a kontrollok, akiknek nem volt rákjuk, de az nem derült ki, hogy munkahelyi stressz tekintetében különbözött-e a két csoport.”
A mostani áttekintés 116 056 személy adatait dolgozta fel, akik 10 különböző vizsgálatban vettek részt Dániában, Finnországban és Svédországban. Az átlagos utánkövetési idő 12 év volt, de ez vizsgálatonként jelentősen különbözött (terjedelem: 5–23 év).
Mint a szerzők megjegyezték, az áttekintés különleges értékét éppen a hosszú utánkövetési időtartam adja, „mivel a legtöbb ráknak évekig vagy akár évtizedekig tart a látens periódusa. Ha valóban létezne kapcsolat a munkahelyi stressz és a rák között, mivel a fiziológiás stressz válasznak szerepe van a rák kialakulásában vagy progressziójában (például a gyulladásos folyamatok szabályozása révén), akkor az elemzésben használt követési időknek elég hosszúaknak kellett lenniük ahhoz, hogy ez a kapcsolat kiderüljön.”
A vizsgálatok kezdetén a személyek átlagos életkora 38 év volt. Legtöbbjük (62%) normális súlyú volt. A személyek negyede dohányzott, és 10%-uk nagyivó volt, ami azt jelentette, hogy a nők hetente legalább 15 adag, a férfiak legalább 22 adag italt ittak.
A munkahelyi pszichológiai stressz a használt definíció szerint két elemből tevődött össze: egyrészt igen nagyok voltak a munkahelyi követelmények, másrészt a dolgozó nem tudta kontrollálni a munkahelyi történéseket. Ennek alapján négyféle típusú munkát különböztettek meg a kutatók: a nagy stresszel járót (nagy követelmények/kevés kontroll), az aktívat (nagy követelmények/sok kontroll), a passzívat (kis követelmények/kevés kontroll) és a kis megterheléssel járót (kis követelmények/sok kontroll). A követelményeket és a kontrollt egy Likert típusú skálával mérték, és az eredményeket két validált stressz kérdőívből vett kérdésekkel erősítették meg. A kutatók az adatok feldolgozásakor figyelembe vették az életkort, a nemet, a szociális-gazdasági helyzetet, a testtömegindexet, a dohányzást és az alkoholfogyasztást.
A vizsgált csoportokban a rák 5%-os gyakorisággal fordult elő (5765 személy). A leggyakoribb az emlőrák volt (0,9%; 1010 személy), ezt a prosztatarák követte (0,7%; 865 személy), majd a kolorektális rák (0,5%; 522 személy) és a tüdőrák (0,3%; 374 személy).
Egy bináris elemzés szerint, amelyben két csoportra osztották a személyeket aszerint, hogy átéltek-e munkahelyi stresszt vagy nem, nem sikerült szignifikáns kapcsolatot kimutatni a stressz és az összes rák kockázata között (kockázati arány [HR, hazard ratio]: 0,97).
Nem mutatkozott ilyen kapcsolat akkor sem, amikor egyenként vizsgálták a gyakoribb rákokat: a kolorektális rák esetén a HR 1,16, az emlőrák esetén 0,94, a tüdőrák esetén 1,17 és a prosztatarák esetén 0,86 volt.
A mostani vizsgálat eredményei azt sugallják, hogy azokban a korábbi vizsgálatokban, amelyek összefüggést mutattak ki a munkahelyi stressz és a rák között, különféle statisztikai problémák lehettek, vagy az eredmény egyszerűen a véletlen hatása volt.
Forrás: Internal Medicine News
