A pop-rock világsztárok korán halnak
A legnépszerűbb zenei szólisták viszonylag gyakran fejezik be életüket igen korán. A kábítószer, alkohol vagy erőszak következtében elhunyt sztárok csaknem felének életrajzában találtak legalább egy megrázó gyermekkori eseményt.
Liverpool és Manchester orvosegyetemének kutatói fél évszázad pop és rock világsztárjainak általában rövid életét tekintették át,a dolgozatot az „angol Orvosi Hetilap” online kiadása, a BMJ Open közölte. Az adatokból kiderül, hogy a szólisták általában kétszerte gyakrabban fejezik be életüket igen korán, mint az őket kísérő zenekar tagjai.
Mark A. Bellis és munkatársai Észak-Amerika és Európa sztárjainak életét és halálát dolgozták fel, 1956-tal (Elvis Presley hírnévre jutásával) kezdve 2006-ig (Regina Spector, The Arctic Monkeys, Snow Patrol). A munkacsoport a 200 000 rajongó, szakértő és kritikus véleménye alapján legnépszerűbbnek bizonyult 1000 lemezalbum adatait értékelte 1999-ig. Ezek mellett 2000 és 2006 között minden esztendő 30 listavezető lemezének előadóit is bevették a tanulmányba, és csak azokat szerepeltették a statisztikában, akik legalább 5 évig a csúcson voltak.
A sztárok életének eseményeit a bőséges médiahírekből és hivatalos információkból, a zenei szakirodalomból és életrajzi, önéletrajzi ismertetésekből emelték ki. A hírességek áttekintett csoportjának 9,2%-a, 137 személy halt meg. Az elhalálozott észak-amerikai sztárok átlagosan 45 évet, az elhalálozott európaiak átlagosan 40 évet éltek.
Az amerikai rock- és popcsillagoknak az átlagnépességhez viszonyított életkilátása a világhír elérése után 40 éven át folyamatosan csökkent, az európaiaké viszont érdekes módon csak 25 évig csökkent, ezután fokozatosan visszatért az átlagnépesség szintjére.
Nem volt különbség az európai és az észak-amerikai hírességek között a szólisták és a kísérő zenekaruk tagjainak halálozási arányában. Korai halálozás kétszer gyakrabban történt a szóló csillagok csoportjában, mint a zenekari tagok körében: az európai hírességek 9,8%-a halt meg korán és a zenekariak 5,4%-a, az amerikaiak esetében 22,8%, illetve 10,2% volt ez az arány.
A sikeres szólókarrier a világhír alapja, de a gyors halál bekövetkeztében a kutatók szerint szerepe lehet annak, hogy a csapat tagjai mennyire segítik a zenekar kiemelkedő tagját életének kritikus pontjain a veszélyes események áthidalásában. A világsztárok korai halála egyformán megfigyelhető volt a nők és a férfiak között, de a színes bőrű hírességek mérhetően nagyobb veszélyben voltak.
A kábítószer, alkohol vagy erőszak következtében életüket befejező sztárok csaknem felének életrajzában talált Bellis professzor és munkacsoportja legalább egy megrázó, elkeserítő gyermekkori eseményt. Ezek között volt gyermekkorban elszenvedett fizikai, szexuális vagy pszichés abúzus; depressziós, öngyilkos, súlyosan beteg családtag a közvetlen környezetben; börtönlakó vagy alkoholista, illetve valamilyen drogszenvedély miatt gyógyíthatatlan személy.
Az esetszám nem elég nagy a statisztikai értékeléshez, de azok között a sztárok között, akik kábítószer vagy erőszakos cselekmény áldozataiként haltak meg korán, ötből négy esetben lehetett kimutatni ilyen gyermekkori tényezőt. A dolgozat szerzői rámutatnak, hogy a nehéz, kegyetlen gyermekkorból kitörni vágyó gyermekeknek a világsiker elérése hatalmas erőt adhat, de ahhoz is hozzájárul, hogy egészségtelenül éljenek és komoly egészségi kockázatoktól se riadjanak vissza.
