A rák kialakulásában csak kis szerepe van a véletlennek

A 2015-ös év elején számos média idézte azt a kutatást, mely állította: sok daganat oka pusztán a balszerencse. Ezen megállapítás alapjául szolgáló adatokat az év folyamán újraértékelték, és megállapították, hogy a balszerencse (bár nevezhetnénk ezt ismeretlen oknak is) csak a rosszindulatú daganatok kis hányadában játszik közre, a daganatok túlnyomó többségénél (70-90%-ánál) külső tényezők (toxinok, életvitel) indítják el a folyamatot.

2015. január 2.-án jelent meg a Science c. lapban a felbolydulást kiváltó cikk (Tomasetti). A John Hopkins Egyetemen (Baltimore, Maryland) 31 különféle daganat (tüdő, pajzsmirigy, vastagbél, petefészek, hasnyálmirigy, bőr) kiterjedt molekuláris vizsgálata során 22 esetben arra a következtetésre jutottak, hogy a daganat a normál, nem malignus sejtek DNS replikációja során bekövetkező véletlen mutációk következtében alakult ki. Megállapították ugyanis, hogy a különböző danatok keletkezésének kockázata jelentősen összefügg azzal, hogy az illető szövet homeosztázisának fenntartásához normál, magát megújító őssejtek hány osztódási cikluson mennek keresztül. Azokban a szövetekben a legnagyobb a rákos elfajulás kockázata, ahol a legtöbb őssejt-osztódás megy végbe.

A média ebből azt a következtetést vonta le, hogy a rák oka balszerencse - a szerzők tiltakozása ellenére, akik kijelentették „mi csak azt hangsúlyoztuk, hogy a rákot nem egy hatás idézi elő, hanem multifaktoriális betegség. Tévedés tehát azt hinni, hogy a daganatok kétharmada balszerencse következménye”.

A tanulmány módszerét és számításait több kétkedés követte, a WHO speciális ügynöksége, az International Agency for Research on Cancer (IARC) sajtóközleményben fejezte ki egyet nem értését. Dr. Christopher Wild, az IACR igazgatója kijelentette, hogy „a rák fő okaként a balszerencsét megjelölni félrevezető, és hátráltatja a betegség igazi okainak azonosítására és megelőzésére tett erőfeszítéseinket”.

A Nature folyóiratban 2015. december 16.-án online megjelent tanulmányban a kutatócsoport vezetője, Dr. Yusuf Hannun (Stony Brook University Cancer Center, New York) azt állítja, hogy a belső, intrinsic faktorok szerepe a rák kialakulásában mindössze 10% és 30% közé tehető egy ember egész élete alatt. A rák kockázatát nagyrészt az olyan külső, extrinsic faktorok befolyásolják, a  környezeti ártalmak, az életmód ártalmai és a fertőzések. A szerzők a négyféle analitikus megközelítéssel azonos eredményre jutottak a rákkockázat vonatkozásában: a daganatok 70-90%-ában külső tényezők befolyásolták a rákkockázatot, és ez megegyezik az epidemiológiai vizsgálatok tapasztalataival. Sajnos, nem tudjuk a daganatokért felelős valamennyi faktort azonosítani, ezért nem is tudjuk megelőzni azokat, de a megismerésükre és az enyhítésükre kell törekedni.

Dr. Hannun szerint Tomasetti és Vogelstein matematikai elemzésük során arra jutottak,  hogy a több osztódás valóban több mutációra ad lehetőséget, de ebből még nem helyes azt a következtetést levonni, hogy a sok mutáció lenne a rák oka. Dr. Hannun a külső és belső környezeti tényezők szerepére helyezte a hangsúlyt. Először is kimutatta, hogy az osztódások száma és a rák-kockázat közötti összefüggést nem szabad elválasztani az intrinsic és az extrinsic faktoroktól. Ha az intrinsic faktorok játszanának vezető szerepet a kockázatban, akkor az alacsony kockázatú országokból a magasabb kockázatúkba bevándorlókban nem emelkedne a daganatos megbetegedések kockázata, de ez nem így van, esetükben annál inkább emelkedik a kockázat, minél inkább asszimilálódnak új hazájukhoz. Másrészt a modern mutációs vizsgálatok szerint a daganatok többségében (tüdő, kolorektális, hólyag, pajzsmirigy) extrinsic tényezők játszanak oki szerepet. Ráadásul a legtöbb daganat incidenciája és mortalitása egyre emelkedik, ami szintén a külső faktorok jelentős szerepére utal. Végül számítógépes modellek igazolták, hogy legalább három, vagy több mutáció szükséges egy rák megindulásához, azaz egy rák generálásához egyáltalán nem elegendőek az intrinsic faktorok, ilyen módon szerepük csak 10%-os. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincs szerepük a rák patogenezisében. A legtöbb külső faktor növeli ezeknek a mutációknak a számát, felgyorsítja a sejteket, vagy a mutáns sejteknek is megengedi a túlélést. Egy jó analógia az „orosz rulett”: ha egy forgópisztolyban 1 golyó van, akkor a kockázat 6-ból 1, ez felel meg az intrinsic kockázatnak. De ha több golyót töltünk be (külső tényezők: dohányzás, UV-expozíció, stb.), akkor növekszik a kockázat. Minél több golyó van a tárban, annál nagyobb a kockázat.

„Valóban szerepe van a balszerencsének is, de az összefüggés nem teljesen egyértelmű: nem minden dohányos kap tüdőrákot, nem minden hepatitiszes kap májrákot, azaz a folyamatban a bizonytalanságnak is szerepe van – inkább ezt a szót használnám a balszerencse helyett” – jelentette ki Dr. Hannun.

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

1. Medscape Medical News > Oncology

2. Science

3. Medscape Medical News > Oncology

4. Nature