A rejtett gyulladás felismerése és kezelése
A vírusok és baktériumok ellen küzd termelődő immunglobulin G4 (IgG4) néha a saját testet megcélozva gyulladást eredményezhet.
Ha az IgG4-hez kapcsolódó, egy vagy több szervet vagy a szervek közötti kötőszövetet érintő gyulladást a szervezet nem tudja kordában tartani, a folyamat fibrózist eredményezhet. A fibrózis következtében a szerv fokozatosan elveszíti funkcióját, és végül heges kötőszövetté alakul. Bár az IgG4-gyel összefüggő gyulladások okozta fibrózisok szövettani szerkezete jellegzetes, nem lehetséges az érintett szervek mindegyikéből mintát venni a folyamat azonosítása céljából. A máj, epeutak, erek, bőr, szem vagy akár a központi idegrendszer, vagyis gyakorlatilag minden szervrendszer érintett lehet.
Az IgG4-gyel összefüggő, különböző manifesztációjú betegségekről csak az elmúlt 10 évben ismerték fel hogy egyazon kórkép részei, így az IgG4-hez kapcsolódó krónikus, gyulladásos, fibrotizáló folyamatokat csak az elmúlt években tartják egyetlen egységnek. Patofiziológiát tekintve a B-limfociták, az IgG4-pozitív plazmasejtek, a follikuláris T-helper-sejtek, a citotoxikus CD4-pozitív T-sejtek és a makrofágok együttesen gyulladásos reakciót váltanak ki, ami a fibroblasztokat kötőszövet túltermelésére ösztönzi.
Becslések szerint 100 000 emberből tudottan 1 szenved ebben a betegségben, de a nem felismert betegek száma lényegesen magasabb lehet. Diagnosztizálni azért is nehéz, mert az IgG4-hez kapcsolódó gyulladás szinte minden szervben jelentkezhet, de az érintett szervtől függően különböző tüneteket okozhat. Fontos szem előtt tartanunk, hogy minden megmagyarázhatatlan gyulladásos esemény és minden szervi működési zavar, különösen, ha a kötőszövet növekedésével jár, IgG4-hez társuló betegség lehet.
A legtöbb embernél a gyulladás sok évig fennáll, mielőtt a betegség bármely tünete kifejlődik. A progresszió erősen akut lefolyása is lehetséges. A klasszikus tünetek, mint például a láz, nem annyira jellemzőek a látens gyulladásos reakcióra, és a reumatológus társaságok által közzétett osztályozási kritériumai szerint kizáró feltételt jelent. A láz megléte teszi lehetővé a szintén az egész szervezetben előfordul a vasculitistől való megkülönböztetését.
Az IgG4 vérszintje és a képalkotó vizsgálatok nem mindig elegendőek a diagnózis megerősítéséhez. Ilyen esetekben gyakran a szövettan lehet döntő a végleges diagnózis felállításában. Az IgG4-vel összefüggő betegségek domináns szervei a hasnyálmirigy, a máj, az epehólyag, a belek, a retroperitoneum, a nagy erek, a vesék, a szív, az agy, a nyál, a könnycsatornák, valamint a szervezet összes kötőszövete.
A különösen a vesék érintettsége esetén jellemző a környező kötőszövet gyulladása. Hasnyálmirigy érintettség esetén a tünetek a diffúz duzzanattól a diabetes mellitus kialakulásáig terjedhetnek. Az aorta érintettség esetén pedig a gyulladást az érfalak megvastagodása, aneurizmák és a megfelelő keringési zavarok jellemzik. A diagnózis felállítása előtti hosszú idő miatt a betegek több mint 50%-ánál már visszafordíthatatlan szervkárosodás alakul ki a diagnózis időpontjára.
A terápiás beavatkozás ellenére a betegség még fiataloknál is halálos kimenetelű lehet. Jelenleg a glükokortikoidok jelentik a választandó terápiát, 0,5 mg/ttkg-nál magasabb prednizolon egyenérték dózisban, ami általában a gyulladás gyors javulásához vezet. Ezt követően minden szerv alaposan vizsgálatával kell felmérni a betegség súlyosságát és megtervezni a további kezelési lépéseket. Hosszú távon - sok más krónikus gyulladásos betegséghez hasonlóan - a bevált immunszuppresszánsok, mint az azatioprin, a mikofenolát , a leflunomid és a metotrexát használhatók. A ciklofoszfamidot vagy a ciklosporint mellékhatásprofiljaik miatt ritkábban alkalmazzuk.
A B-sejt-dominancia miatt a rituximabbal végzett B-sejt-depletáló terápia jelenleg rendkívül hatékony terápiás lehetőség, de jelenleg nincs indikációja erre a betegségre, ezért alkalmazását egyénileg kell kérelmezni.
Forrás:
