A szívműtét utáni mozgás gyorsítja a gyógyulást
A szívműtéten átesett betegek rehabilitációjának alapvető része a korai talpra állítás. A lépésszámot automatikusan mérő fitnesz monitor, erre a célra hasznos technikának bizonyult.
Szívműtét után a beteg rehabilitációja akkor kezdődik, amikor kitolják a műtőből. Nem csak az alsó végtagi trombózis megelőzése végett fontos, hogy a beteg a mellkasi beavatkozásokat követően mielőbb elinduljon a saját lábán, hanem azért is, mert ez egyben a gyógyulás érzését nyújtva jelentős pozitív pszichés hatású is.
A világhírű Mayo Klinika kardiológusai ezért szervezték meg szívsebészeti osztályukon a posztoperativ rehabilitáció új, a műtétet követően azonnal induló rehabilitációs programját. Eredményeiket az Annals of Thoracic Surgery közölte.
David J. Cook és munkacsoportja az ötven évesnél idősebb, szívműtétre kerülő betegek gyógyulását vizsgálta egy forgalomba került fitnesz-mérő műszer segítségével. Ez a bokatájon a harisnyára, vagy hosszú nadrágra erősíthető, ujjnyi méretű eszköz igen pontos lépésmérő. A műszert az őrzőszobáról kiengedett betegekre szerelték fel.
A szívsebészetre fölvett betegeknél koronária műtét vagy szívbillentyű beavatkozás, esetleg a kettő kombinációja történt. A klinikán ilyen operáció esetén az átlagos ápolási idő 5-7 nap. A kutatók három, különböző mértékű ápolásra szoruló betegcsoport korai rehabilitációját vizsgálták.
Az egyik csoport tagjainál, akik számára a fent említett egy hét körüli ápolási idő elegendő volt, egyenesen hazamehettek. A második csoportba tartozó betegek állapota olyan volt, hogy azok ugyancsak otthonukba kerülhettek, de hosszabb időn keresztül rendszeresen szükségük volt gyakorlott ápolónő segítségére. A harmadik csoport tagjait a kórházból elbocsájtották, de először megfelelő egészségügyi személyzettel ellátott ápolási központba kerültek.
Az első csoportba tartozó betegek a műszer fölhelyezése utáni napon átlag 818 lépést tettek, míg a másik két csoport tagjai csak 514, illetve 223 lépést. Dr. Cook megállapítja, hogy az eredmény nem meglepő, de ez az első, tényszerű adat, amely igazolja, hogy a műszeres monitorozás alkalmas a sebészeti beavatkozást követő időszakban a javulás mérésére és bizonyítására.
A 3. napon az 1. csoport teljesítménye 1 170 lépés volt, miközben az ápolónő segítségére szoruló, illetve az egészségügyi központba helyezett betegek csupán 312 lépést tettek. Hasonlóan végződött a 4. nap is, amikor az 1. csoportba tartozók 1 141 lépéssel fejezték be a napot, a másik két csoport tagjainak teljesítménye pedig csak 618 lépés volt.
A kutatók azt is észlelték, hogy a hosszú ápolási időt igénylők lépésszáma sokkal kevesebb volt, mint a rövid idő után otthonukba bocsájtott betegeké. Például a korán hazaengedettek már a 2. napon 818 lépéssel büszkélkedhettek, míg a sokáig ápoltak 514 lépést, illetve 223 lépést tettek.
Dr. Cook és munkatársai a dolgozat következtetésében leírják, hogy az eredmény várható volt, de ezek az első adatok a mozgáskészség tárgyszerű bizonyítására és a lépésmérő műszer használatára, mely a jövőben a szívműtét utáni monitorozás jól alkalmazható technikája lehet.
A hazai szívműtét utáni rehabilitáció több szakértője azt mondotta, hogy módszer érdekes lehetne, ha lenne ilyen típusú és pontosan működő műszer.
