A szkizofrénia két kockázati tényezője összefügg egymással
Egyesült államokbeli kutatók összefüggést fedeztek fel a szkizofrénia két olyan kockázati tényezője között, melyeket korábban egymástól függetlennek hittek. Az újabb adatok birtokában a mostaninál hatásosabb gyógyszereket fejleszthetnek ki a szkizofréniához társuló kognitív diszfunkció kezelésére.
A kutatók már régóta tanulmányozzák a DISC1 (Disrupted-in-Schizophrenia 1) gén szerepét az agyi neuronok működésében; a DISC1 azon mutációk közé tartozik, melyeknek a legnagyobb jelentőséget tulajdonítják a súlyos pszichiátriai kórképek fokozott kockázata szempontjából.
A Molecular Psychiatry című lapban nyilvánosságra hozott kutatásában Mikhail V. Pletnikov és Solomon H. Snyder most viszont nem az agyi neuronokra, hanem a neuronok közötti kommunikációt biztosító astrocytákra összpontosítva elemezte a DISC1 szerepét. „A gliasejtek rendellenességei legalább annyira fontosak, mint a neuronok kóros eltérései – mondja dr. Pletnikov pszichiáter professzor, aki a kutatást vezette. – A génműködés jobbára a neuronokkal függ össze, de a mostaninál jóval több ismeretet kell szereznünk arra vonatkozóan is, hogy a genetikai mutációk miként befolyásolják a gliasejteket, mivel a neuronok és gliasejtek között interakció alapvetően fontos a normális agyi működés fenntartásában.”
A szkizofréniát a paranoid tüneteken és hallucinációkon kívül kognitív deficit is jellemzi, melynek következtében a beteg nem képes világosan gondolkodni, gondolatait és cselekvéseit összerendezni.
A korábbi kutatások alapján ismert, hogy az astrocyták egyik funkciója a D-szerin neurotranszmitter termelése. A D-szerin segíti a glutamát eljutását az agyba, aminek kulcsszerepet tulajdonítanak a normális kognitív funkciók szempontjából. Szkizofrénia kapcsán csökken a glutamát transzmissziója. Dr. Pletnikov szerint valószínű, hogy a pszichiátriai betegségekhez társuló DICS1 mutáció jelenlétében gyorsabban metabolizálódik a D-szerin, ami az alapvető fontosságú neurotranszmitter mennyiségének csökkenését eredményezi. Klinikai vizsgálatokban más kutatók már megpróbálkoztak azzal, hogy a D-szerin szintjének emelésével javítsák a szkizofrén betegek kognitív funkcióit.
A mostani vizsgálatban Pletnikov és munkatársai azt találták, hogy a DISC1 a szerin-racemáz nevű enzim révén közvetlenül részt vesz a D-szerin termelésének szabályozásában. A DISC1 normális körülmények között a szerin-racemázhoz kötődve stabilizálja azt. Szkizofrénia esetén a mutáns DISC1 nem képes a szerin-racemázhoz kapcsolódni, ehelyett destabilizálja és lebontja azt, melynek végeredményeként D-szerin-hiány áll be.
A kutatók mutáns DISC1 proteint vittek be egerek szervezetébe, és – ahogyan várható is volt – ennek nyomán csökkent a D-szerin szintje. Mindezek mellett az állatok „szkizofréniának megfelelő” kóros viselkedést mutattak, illetve érzékenynek mutatkoztak a glutamát-transzmissziót megcélzó pszichostimulánsok iránt. Az egereknek adott D-szerinnel azonban enyhíthetők voltak a szkizofréniára emlékeztető tünetek. Amennyiben az astrocytákban nem volt kimutatható a DISC1 mutációja, úgy a D-szerint szintjei is normálisak voltak.
Dr. Pletnikov azt reméli, hogy a jövőben olyan terápiás módszereket dolgozhatnak ki, mellyel képesek lesznek megcélozni a kóros DISC1 és a szerin-racemáz közötti instabil kapcsolódásokat. Ha sikerülne olyan gyógyszert kifejleszteni, mellyel serkenthető lenne a glutamát-transzmisszió embereknél, akkor javulhatna a szkizofrén betegek kognitív működése.
A kutatás vezetője szerint a DISC1 mutációja más pszichiátriai betegségek esetében is fontos kockázati tényezőként merül fel: „A rendellenes glutamát-transzmisszióról azt feltételezzük, hogy jelen lehet bipoláris zavarokban, major depresszióban és talán szorongásos kórképekben is, ezért mostani eredményeink más pszichiátriai kórállapotok kutatásában is segítséget nyújthatnak.”
