A sztatinok csökkenthetik a hepatocelluláris rák halálozását
A sztatinok 30%-kal csökkenthetik a hepatocelluláris rákban szenvedők halálozásának kockázatát – ezt mutatta ki egy 639 személyen végzett retrospektív vizsgálat.
Dr. Young Kwang Chae és munkatársai egy, a gasztrointesztinális rákokkal foglalkozó találkozón, amelyet az Amerikai Klinikai Onkológiai Társaság szponzorált, díjnyertes poszterükön arról számoltak be, hogy 2000 és 2011 között az általuk vizsgált 68 sztatint szedő beteg medián túlélése 22 hónap volt, szignifikánsan hosszabb, mint az 571 sztatint nem szedő páciensé (ez utóbbi 18 hónap volt). A túlélés 30%-os javulása tapasztalható volt mind azokban a betegekben, akik lokális terápiában részesültek, mind pedig azokban, akiket szisztémásan kezeltek. A sztatin használat előnye azután is megmaradt, hogy az adatokat korrigálták az életkorra, a nemre, a rasszra, a rák stádiumára, a májcirrózisra, a rák kezelésére, az alkoholfogyasztásra, a diabéteszre, a hepatitisz C-re és a hepatitisz B fertőzésre nézve.
Az eredmények indokolttá teszik egy nagy, prospektív vizsgálat elvégzését, amely validálná a sztatin használat előnyét – mondta dr. Chae, a houstoni Texasi Egyetem Anderson Rákközpontjának munkatársa.
Egyes preklinikai bizonyítékok alátámasztják, hogy a sztatinnak tumorellenes hatása lehet, és számos megfigyeléses vizsgálatban inverz kapcsolatot találtak a sztatinok szedése és a hepatocelluláris rák incidenciája között.
A jelen vizsgálatban – amely a legnagyobb volt eddig azok közül, amelyek a sztatinok és a hepatocelluláris rák összefüggésével foglalkoztak – az összes, 639 beteg medián túlélése 19 hónap volt. A páciensek mintegy 11%-a számolt be sztatin szedéséről.
A sztatint alkalmazók körében szignifikánsan kisebb volt a valószínűsége a májcirrózisnak (48%), mint a sztatint nem használókban (64%). A sztatin használata csak a nem cirrotikus betegekben csökkentette szignifikánsan, 30%-kal a halálozást; a cirrotikus páciensekben nem volt ilyen előnye a sztatin szedésének.
A nem cirrotikus betegekben a sztatint alkalmazók körében 32 hónap volt a medián túlélés, míg a sztatint nem szedőkben csak 22 hónap. A cirrotikus betegek közül a sztatint használókban a medián túlélés 18 hónap volt, és a sztatint nem alkalmazókban 19 hónap.
Voltak egyéb szignifikáns különbségek is a sztatint szedő és nem szedő betegek közt. A sztatint használók körében nagyobb arányban (97%) voltak 50 éves vagy idősebb személyek, mint a sztatint nem használók csoportjában (86%), és a sztatint szedőkben gyakoribb volt a diabétesz is (52%, illetve 32%).
A sztatint nem alkalmazók kórtörténetében nagyobb valószínűséggel fordult elő hepatitisz C vagy B (50%, illetve 29%). A korábbi hepatitisz azonban nem befolyásolta a sztatin szedés és a halálozás közötti kapcsolatot.
A betegek mindkét csoportjában a személyek 53%-át kezelték kemoterápiával a hepatocelluláris rák miatt. A sztatint használók csoportjában nagyobb volt a műtét valószínűsége (24%) és a lokális kezelésé (28%), mint a sztatint nem használókban (ez utóbbiaknak 18%-a esett át műtéten, és 15%-ukat kezelték lokálisan). Az egyetlen további lehetőség – a terápia hiánya – valószínűbb volt a sztatint nem szedőkben, mint a sztatint használókban (15%, illetve 9%).
A betegek átlagos életkora 63 év volt; 73%-uk férfi volt és 66%-uk fehér bőrű. A hepatocelluláris rákok 71%-át a III. vagy IV. stádiumban diagnosztizálták.
Forrás: Internal Medicine News
