A tesztoszteron mellett kicsi az emlőrák kockázata

Öt éves követés során a tesztoszteronnal kezelt nők emlőrák gyakorisága 142 eset volt 100 000 betegévre számítva, ami kevesebb,mint 50%-a annak a gyakoriságnak, amit korábbi vizsgálatokban találtak olyan nőkben, akiket menopauzális tünetek miatt hormonnal kezeltek. Ha csak az adherens betegeket vették számításba, az emlőrák gyakoriság 73/100 000 betegévre csökkent – számolt be róla Rebecca L. Glaser, MD, az ohiói Daytonban levő Wright State University munkatársa és kollégái.

Az NCI SEER programjának adatai alapján több mint kétszer ennyi emlőrák lett volna várható – közölték online a Maturitasban.

„Jól ismert, hogy az ösztrogén és progesztin kezelés növeli az emlőrák kockázatát…Mindmáig vitatott volt, hogy a tesztoszteron milyen hosszú távú hatást gyakorol az emlőrák előfordulására. Vizsgálatunk megválaszolja ezt a kérdést” – mondta dr. Glaser.

A tesztoszteron jól bevált gyógyszere a hipogonadizmusban szenvedő férfiaknak, de a nőkben is jó hatásúnak mutatkozott migrénben, szexuális diszfunkcióban és menopauzális tünetek esetén. Bár egyre gyakrabban használják, hosszú távú biztonságosságát nem állapították meg, különös tekintettel az emlőrák kockázatra nézve.

Az aggodalom részben abból fakadt, hogy a tesztoszteron az ösztradiol egyik fő szubsztrátja. Mint ilyennek, a tesztoszteronnak indirekt stimuláló hatása lehet az ösztrogénreceptorra. Amikor azonban megvizsgáltak egy implantátumot, amely tesztoszteront és egy anastrozole nevű AI-t tartalmazott, kimutatták, hogy emlőrák túlélőkben megfelelő tesztoszteronszintet lehet elérni anélkül, hogy emelkedne az ösztradiolszint. Mi több, a tesztoszteron minimalizálta az AI mellékhatásait is.

Dr. Glaser és munkatársai a tesztoszteron hosszú távú hatásait kívánták megismerni nőkben, s ezért elvégezték a Testosterone Implant Breast Cancer Prevention Study-t, egy prospektív, megfigyeléses vizsgálatot, amelyben az emlőrák incidenciáját vizsgálták olyan nőkben, akik hormonhiány miatt szubkután tesztoszteron implantátumot kaptak, s szisztémás ösztrogénterápiában nem részesültek.

A kutatók 5 év múltán beszámoltak közbülső eredményeikről. A vizsgálatban 1268 nő vett részt, akiket vagy szubkután tesztoszteronnal, vagy anastrozole-t is tartalmazó kombinációs implantátummal kezeltek. A betegek átlagos életkora az első implantátum behelyezésekor 52,2 év volt, s az elemzés idején 56,6 év.

Az implantátumokat a has alsó részén vagy a felső gluteális tájékon helyezték be. Átlagosan 13,8 hetenként cserélték őket. Az adagot a testsúlynak megfelelően állították be.

Az első behelyezés után eltelt átlagos időtartam 4,6 év volt, s a terápia maximális tartama 7,36 év.

2013. március 31-ig nyolc emlőrákos esetet diagnosztizáltak az 1268 nőben (0,63%) 5642 betegév követési idő alatt, ami 142/100 000 incidenciának felel meg. A diagnózis idején az átlagos életkor 56,3 év volt, és a nyolc nő közül hét túl volt a menopauzán (közülük ötben sebészetileg hozták létre a menopauzát). A nyolc rák közül hat I. stádiumú volt, s a hat közül öt HER2-negatív.

Jó adherencia esetén a tesztoszteronkezelés még hatásosabban csökkentette az emlőrák incidenciáját, 73/100 000 betegévre.

Összehasonlításul: más vizsgálatokban, például a Women’s Health Initiative-ben az aktív intervenciós ágon 380/100 000 betegév, a kontroll ágon pedig 300/100 000 betegév volt az emlőrák gyakorisága. A gyakoriság a nagy vizsgálatok közül egy ausztrál vizsgálatban volt a legkisebb, de még itt is 238/100 000 betegév volt.

A tesztoszteron várható androgenizáló hatásain kívül más nemkívánatos hatás nem volt, s nem volt ilyen hatása az anastrozole-nak sem.

Forrás: MedPage Today