A tonsillectomia és adenotomia késői következményei
A gyermekkori garat- és orrmandula eltávolítás után megnő a légúti fertőzéses és allergiás megbetegedések kockázata egészen 30 éves korig.
A vissza-visszatérő tonsillitis és középfülgyulladás kezelése érdekében az orvosok gyakran eltávolítják a garatmandulákat és az orrmandulákat. Ezen műtéti beavatkozásoknak érthetően hosszútávú hatásai is vannak, hiszen ezek a szervek az immunrendszer részei, jelentős szerepük van a kórokozók felismerésében és az ellenük való védekezésben, ráadásul eltávolításukra rendszerint az immunrendszer érzékeny fejlődési korszakában kerül sor.
Dr. Sean Byars (University of Melbourne in Victoria, Ausztrália) és munkatársai a JAMA Otolaryngology-Head & Neck Surgery-ben megjelent közleményükben a Danish Birth Registry adatait értékelték. Megállapításaik szerint „a tonsillectomia csaknem megháromszorozza a fölső légúti megbetegedések kockázatát, az adenotomia megkétszerezi a COPD és a felső légúti megbetegedések kockázatát, valamint csaknem megduplázza a conjunctivitis kockázatát”.
Összesen 1,189,061 (1979 és 1999 között született) egyént követtek 2009-ig. Közülük 17,460 gyermeknél történt adenotomia, 11,830-nél tonsillectomia és 31,377 gyermeknél végeztek adenotonsillectomiát. Az adatbázisban szereplő többi személy alkotta a kontroll csoportot. A kutatók 28 különféle betegség előfordulását figyelték, és úgy találták, hogy a tonsillectomia csaknem megháromszorozza a felső légúti megbetegedéseket a nem operált gyermekekhez képest (RR: 2,72, 95%CI 1,54-4,80), vagyis ez azt jelenti, hogy 5 tonsillectomia 1 extra felső légúti megbetegedéssel jár. Az adenotomiához legalább kétszer több COPD-eset (RR: 2,11, 95%CI 1,53-2,92), és-kétszer több felső légúti megbetegedés (RR: 1,99, 95%CI 1,51-2,63) és conjunctivitis (RR: 1,75, 95%CI 1,35-2,26) kapcsolható. Ez másképpen azt jelenti, hogy 9 adenotomia felelős 1 extra felső légúti megbetegedésért, 349 műtét esetén 1 extra COPD, és 624 műtét esetén 1 extra conjunctivitis alakul ki. A megfigyelt 28 féle betegség közül egyes betegségek pl. egyéb légúti problémák, asztma, pneumonia előfordulása csak csekély mértékben nőtt (RR 1,17-1,65), de a monitorozott betegségek 78%-a jelent meg gyakrabban mandula operációk után, az otitis media 2-szeresére nőtt, a sinusitis 68%-kal volt gyakoribb (RR: 1,69, 95%CI 1,32-2,14).
Viszont az adenotomia 70%-kal csökkentette az alvási zavarokat (RR: 0,30, 95%CI 0,15-0,60), magától értetődően jelentősen (50-90%-kal) csökkent a tonsillitis és a krónikus tonsillitis kockázata.
Prof. Dr. Richard Rosenfeld (SUNY Downstate Medical Center in Brooklyn, New York) szerkesztőségi közleményében kifejtette, a „bizonyítékokon alapuló orvoslás” bizonyítékai megváltoztathatják a klinikai döntéseket. Minden döntés azon múlik, hogy mennyire bízunk a vizsgálatok eredményeiben. Megfigyeléses vizsgálatoknál ez a bizalom elég alacsony. Például e dán vizsgálat kialakítása miatt óvatosan kell az adatokat értékelni, hisz nem tér ki bizonyos zavaró tényezőkre (pl. a tinédzser és fiatalkori dohányzásra), vagy a fordított helyzetre (amikor a gyermek eleve asztmás, allergiás, vagy gyakran van felső légúti fertőzése, és ilyenkor a szakember műtétet ajánl), nem ismert az sem, hogy hány beteg választotta inkább a műtétet. Ezek a hiányosságok eltorzítják a kapott eredmények mértékét és jelentőségét.Dr. Rosenfeld inkább provokatívnak, mint definitívnek tartja a vizsgálat eredményeit
A tonsillectomia (adenotomiával vagy anélkül) két elsődleges indikációja az obstruktív alvási apnoe szindróma (OSAS) és az ismétlődő garatgyulladás. OSAS esetén tehát nem kérdéses a műtét indikációja, hisz az OSAS jelentős kognitív-, fizikai- és fejlődési zavarokat okozhat a gyermekeknél. Ezzel ellentétben az ismétlődő garati fertőzések esetén a műtét szabadon választható, és a gyermekek általában jobban vannak a műtét után.
Forrás:
