A vakbélgyulladás hatékony hosszú távú kezelése

Két randomizált, kontrollált vizsgálatban elemezték, hogy a Svéd Nemzeti Betegregiszter által az 1990-es években nyilvántartott vakbélgyulladásban szenvedő 292 beteg milyen ellátást kapott és annak milyenek voltak a hosszú távú következményei.

Mindkét vizsgálatban két csoportra osztották a betegeket: azokra, akiknél vakbélműtétet hajtottak végre, és azokra, akik antibiotikumos kezelésben részesültek vakbélgyulladásuk miatt. Megvizsgálták, hogy milyen volt a későbbiekben műtétet igénylő, kiújuló vakbélgyulladások aránya. A nem operáltak csoporjába tartozó, a kezdeti vizsgálat során sikeresen elbocsátott betegek 29%-ánál volt szükség a későbbiekben műtétre, a kezdetben antibiotikumot kapott beteg közül néhányat 20 évvel később kellett műteni. A nem műtött betegek 9,5%-a fordult sebészeti ambulanciára hasi fájdalom miatt, a műtött betegeknél ez az arány csak 0,01% volt.

A nem műtéti úton kezelt betegek több mint felénél nem fordult elő kiújulás, és körülbelül két évtized elteltével sem szorultak műtétre, tehát a nem operatív kezelés hosszú távon is biztonságos, bár fennáll a vakbélgyulladás kiújulásának kockázata.

A retrospektív adatok miatt a kutatók nem tudták nyomon követni, hogyan változtak a betegek körülményei és jellemzői az idő múlásával. A legtöbb beteg férfi volt, és a kutatók nem rendelkeztek szövettani eredményekkel azon betegek esetében, akiknél a nem sebészeti kezelés kezdetben sikeres volt, de később vakbélműtétre volt szükség. A kezdeti vizsgálatok elvégzésekor, az 1990-es években használt diagnosztikai standardokra is támaszkodtak; ezek kevésbé voltak kifinomultak és pontosak, mint a legújabb szabványok.

Forrás:

Pátková B, Svenningsson A, Almström M et al. Long-Term Outcome of Nonoperative Treatment of Appendicitis. JAMA Surg. Published online August 9, 2023. doi:10.1001/jamasurg.2023.2756