A vaszkuláris endothelialis növekedési faktor kompenzációs szerepe collagen colitisben

Célkitűzés. A collagen colitis olyan krónikus gyulladásos bélbetegség, melyre az éretlen kötőszöveti állomány sávos subepithelialis felszaporodása jellemző. Utóbbi gyakran csak átmeneti jelenség, ezért létrejöttéért a kötőszöveti állomány termeléséért és lebontásáért felelős folyamatok egyensúlyzavarát tartják felelősnek. A vaszkuláris endothelialis növekedési faktor központi szerepet játszik a kötőszöveti állomány lebontásának szabályozásában. Megvizsgáltuk ezért, hogyan alakul a vaszkuláris endothelialis növekedési faktor expressziója collagen colitises betegek vastagbél-nyálkahártyájában krónikus budesonid-kezelés előtt és után.

 Módszerek. Kvantitatív immunhisztokémiai eljárással, területszázalék-meghatározással (area morphometry) mértük az immunreaktív vaszkuláris endothelialis növekedési faktor, tenascin és a leukocyta antigén (common leukocyte antigen) mennyiségét vastagbél-nyálkahártya biopsziás szövetmintáinak epithelium és lamina propria rétegében.

 A collagen colitis a bélrendszer ismeretlen eredetű, krónikus gyulladásos betegsége. A betegségre szövettanilag az extracelluláris állomány (ECM) sávos, legalább 10 mikrométert elérő megvastagodása, az epithel nyiroksejtes infiltrációja és a lamina propria gyulladásos beszűrődése jellemző [1–3]. A fő tünet tipikus esetben a vizes hasmenés, az endoszkópos lelet legtöbbször semmitmondó. A betegség tünetei különböző  gyulladáscsökkentő szerek, 5-aminoszalicilsav, szisztémásan adott kortikoszteroidok, per os alkalmazott budesonid és hasmenést csökkentő készítmények hatására javulást mutatnak [4–7].

 A subepithelialis ECM felszaporodásának oka egyelőre ismeretlen. Az ECM legnagyobbrészt különböző kollagéntípusokból (I, III és VI) és a tenascin nevű glikoproteinből áll, utóbbi mennyiségének növekedése a kötőszöveti állomány gyorsabb átépülését jelzi [8–11]. A betegségre jellemző ECM felszaporodás az esetek egy részében csak átmeneti, ezért létrejöttéért a kötőszöveti állomány termeléséért és lebontásáért felelős folyamatok egyensúlyzavarát tartják felelősnek [8,12].