Achalasia

MI OKOZZA AZ ACHALASIÁT?

A nyelőcső izmos falának összerendezett mozgása – a perisztaltika – biztosítja, hogy az elfogyasztott étel vagy ital kis adagokban fokozatosan keresztülhaladva a gyomorba jusson. Ehhez – a hatékony perisztaltikán kí­vül – az is szükséges, hogy a nyelőcső alsó szakaszán, a gyomorba való átmenet ma­gasságában elhelyezkedő gyűrű alakú záró­izom megfelelően működjön: kellő időben feszüljön meg, illetve lazuljon el. A normális nyeléshez a záróizomnak kellő időben el kell ernyednie, utat engedve a falat vagy korty számára a gyomor felé. A záróizom zárt álla­pota biztosítja, hogy a savas gyomortartalom se a gyomor telt állapota mellett, se fekvő testhelyzetben ne jusson vissza a nyelőcső alsó szakaszába. A záróizom normális nyitó­dásához és csukódásához megfelelő idegi impulzusok szükségesek. A nyelőcső falának, illetve az alsó záróizomnak a beidegzési zava­ra esetén kialakulhat az achalasia.

Azt egyelőre nem sikerült egyértelműen tisztázni, hogy pontosan mi vezet a nyelő­cső működésének szabályozásáért felelős idegek funkciózavarához. Kialakulásában többféle tényezőnek tulajdonítanak szere­pet, például fertőzéseknek vagy más beteg­ségeknek, ám ezen okok fennállása esetén sem minden esetben alakul ki achalasia.

MILYEN TÜNETEI VANNAK AZ ACHALASIÁNAK?

A betegség tünetei általában középkorúaknál jelentkeznek, bár leírtak már vele­született vagy családi halmozódású esete­ket is, melyek általában koraibb életkorban kezdődnek.

Az achalasia legjellemzőbb tünete a nyelészavar, melyet a betegek túlnyomó többsége tapasztal: a nyelési nehezített­ség az esetek kb. 90%-ában szilárd táplálék fogyasztása kapcsán jelentkezik, és ennél csak alig kisebb azon betegek aránya, akik számára a folyadék lenyelése is nehézsé­geket okoz.

Az achalasia egyéb tünetei:

• mellkasi fájdalom

• gyomorégés

• regurgitáció (a lenyelt táplálék vagy fo­lyadék a gyomorból visszakerül a nyelőcső alsó szakaszába vagy akár a szájüregbe is)

• gombócérzés a torokban (ilyenkor a beteg úgy érezheti, hogy a torkán akadt a lenyelt falat, ez az érzés azonban többnyi­re csalóka, hiszen az étel addigra valójában már a nyelőcső alsóbb szakaszán tart)

• köhögés (mely tipikusan az éjszakai órákban súlyosbodik)

• visszatérő vagy nem szűnő csuklás

• testsúlycsökkenés

HOGYAN TÖRTÉNIK AZ ACHALASIA KIVIZSGÁLÁSA?

A betegség gyanúja többnyire már a tü­netek jellege, fennállásának időtartama, illetve a tüneteket kiváltó okok alapján felállítható. Orvosa ennek érdekében tehát alaposan kikérdezi a beteget arról, hogy pontosan milyen tüneteket tapasztal, azo­kat mióta észleli, mikor jelentkeznek, illetve tud-e azonosítani olyan tényezőt, mely tü­neteit súlyosbítja vagy enyhíti.

Amennyiben a kórelőzmény alapján nem állítható fel a diagnózis, vagy a tüne­tek alapján felmerül más betegségek lehe­tősége is, illetve az orvos tisztázni kívánja a betegség súlyosságát, egyéb specifikus vizsgálatok is szükségessé válhatnak.

Ezek a következők lehetnek:

Röntgenvizsgálat. Már a mellkasi röntgenfelvétel is hasznos információkkal szolgálhat, hiszen a tágult, folyadékkal és ételmaradékkal telt nyelőcső sokszor már kontrasztanyag adása nélkül is szépen ki­rajzolódik a felvételeken.

Achalasia gyanújakor a röntgenvizs­gálat részét képezi kontrasztanyagos vizs­gálat is. Ilyenkor az orvos arra kéri a bete­get, hogy a speciális sugárfogó anyagot tartalmazó folyadékot poharából lassan, kortyonként nyelje le. A közvetlen szemel­lenőrzés mellett, átvilágító ernyő mögött történő vizsgálat során a kontrasztanyag segítségével pontosabban megítélhe­tő nemcsak a nyelőcső állapota, hanem a radiológus szakorvos képet kaphat a nyelőcső működéséről is (elsősorban a perisztaltika összerendezettségéről és hatékonyságáról, illetve a záróizom műkö­déséről). A vizsgálatot röntgenfelvételek készítése egészíti ki további elemzések, illetve a későbbi kontrollvizsgálatok során történő összehasonlítás céljából.

Manometria (nyomásmérés). Az achalasia diagnózisának megerősítésé­hez meg kell határozni a nyelőcső lume­nében, illetve az alsó záróizom szintjében uralkodó nyomásviszonyokat. Ehhez egy gyomorkatéterhez hasonló eszközt vezet­nek a nyelőcsőbe, melyhez kis nyomás­érzékelő detektorok vannak rögzítve. Ennek segítségével nyelés közben mé­rik a nyomásváltozásokat, az így kapott értékekből következtetnek a perisztal­tika hatékonyságára, illetve a záróizom működésére.

Endoszkópia (tükrözéses vizsgá­lat). Az endoszkópos vizsgálat során az orvos közvetlen módon veheti szem­ügyre a nyelőcső és a záróizom állapo­tát. Achalasia gyanújakor rendszerint sor kerül erre a vizsgálatra, mely különösen a hasonló tünetekkel járó egyéb kórképek kizárásában tesz jó szolgálatot. Az orvos kiterjesztheti a vizsgálatot a gyomor megtekintésére is, ily módon például fény derülhet arra, hogy a nyelőcső funkcioná­lis zavarának hátterében gyomordaganat húzódik meg.

MILYEN MÓDSZEREK ÁLLNAK RENDELKEZÉSRE AZ ACHALASIA KEZELÉSÉBEN?

Az achalasia kezelésére alapvetően három lehetőség kínálkozik: a gyógyszeres (úgy­nevezett konzervatív) terápia, a műtétes eljárás és az életmód megfelelő irányba történő változtatása.

Az achalasia kezelésében használt gyógyszerek

A gyógyszeres kezelés célja, hogy a nyelő­cső alsó záróizmát elernyedésre bírja, ezzel enyhítve a tüneteket. E javallattal leggyak­rabban nitrátokat vagy kalciumcsatorna-blokkolókat alkalmaznak.

Az achalasia kezelésére végezhető sebészeti beavatkozások

Az esetek egy részében a gyógyszerek önmagukban nem elegendőek a tünetek enyhítésére, illetve előfordulhat az is, hogy a kezdetben eredményesnek mutatkozó gyógyszeres terápia hatása hosszú távon gyengül. Ilyen esetekben szükség lehet sebészeti beavatkozásra.

Viszonylag kis terheléssel járó eljárás az úgynevezett ballonos tágítás. Ennek során egy rugalmas ballont vezetnek a záróizom magasságába, majd a ballon felfújásával tágítják fel a túlságosan szűk, elernye­désre képtelen záróizmot az izomrostok átszakításával.

Újabban próbálkoznak az esztétikai gyógyászatban már széles körben alkal­mazott botulinum toxinnak az alsó zá­róizomba fecskendezésével is, kielégítő eredményekkel.

Ezen kívül műtéti eljárások is használa­tosak az achalasia kezelésében.

Az életmód megváltoztatása

Az achalasiát kísérő tünetek általában jól reagálnak az életmód megfelelő irányú módosítására.

• Az életmód alapvető eleme a jól megtervezett, rendszeres, körültekintő ét­kezés. Fontos, hogy a beteg az étkezések során inkább puhább ételeket válasszon, azokat kisebb falatonként fogyassza, és inkább gyakrabban étkezzen, de keve­sebbet egyen egy-egy étkezés során. Egy idő után bizonyára már elég pontosan kitapasztalja, melyek azok az élelmisze­rek vagy élethelyzetek, melyek tüneteit kiválthatják vagy súlyosbíthatják. Érdemes ezeket a körülményeket lehetőség szerint elkerülni, és a stresszhelyzetek számát csökkenteni.

• Előfordulhat, hogy bizonyos gyógy­szerek (pl. egyes opioid tartalmú készít­mények) provokálják a tüneteket. Ha felmerül a betegben a gyanú, hogy pa­naszait valamelyik gyógyszere okozza vagy súlyosbítja, akkor semmiképpen ne saját elhatározásból döntsön annak elha­gyásáról vagy dózisának csökkentéséről, hanem keresse fel orvosát és számoljon be neki gyanújáról. Az orvos feladata és kötelessége ilyen esetekben megtalálni megfelelő terápiás alternatívát.

• Az achalasia gondozásában is rend­kívül fontosak a rendszeres és alapos kontrollvizsgálatok. Bár szerencsére csak extrém ritkán, de achalasia nyomán rossz­indulatú daganatos betegség is kialakul­hat a nyelőcső alsó szakaszán, a kontroll­vizsgálatok ennek korai felismerésében és eredményes kezelésében pótolhatatlan segítséget nyújtanak.

Bár az achalasia tünetei – például a mellkasi fájdalom – aggasztónak tűn­hetnek és más, súlyos kórállapot – például szívroham – gyanúját is kelthetik, a beteg állapota gyógyszeres kezeléssel, megfe­lelő életmóddal jól kordában tartható, és a gyógyszeres terápia eredménytelensége esetén kiváló hosszú távú eredményeket ígérő műtéti eljárások is rendelkezésre állnak.

EZ A TÁJÉKOZTATÓ NEM HELYETTESÍTI AZ ORVOSI KEZELÉST. A BETEGEK SZÁMÁRA KÉSZÍTETT MÁSOLATOKTÓL ELTEKINTVE FELHASZNÁLÁSA CSAK A KIADÓ ÍRÁSOS HOZZÁJÁRULÁSA NYOMÁN ENGEDÉLYEZETT.