Autoimmun hasnyálmirigy-gyulladás
Az autoimmun hasnyálmirigy-gyulladás ritka betegség, 100 000 emberből kevesebb mint 1-ben fordul elő. A hosszan tartó (krónikus) hasnyálmirigy-gyulladás eseteinek mindössze 2%-át teszi ki.
A kórfolyamat lényege, hogy az immunrendszer megtámadja a has- nyálmirigy egészséges sejtjeit. A betegség kockázata nagyobb egyéb autoimmun betegség fennállása esetén. A hasnyálmirigyrákhoz hasonló tüneteket okoz, ezért elengedhetetlen az alapos kivizsgálás.
Az autoimmun hasnyálmirigy-gyulladás során az immunrendszer a szerv duzzanatát és gyulladását idézi elő. Ez akkor történik, amikor a test összetéveszti az egészséges sejteket az idegen sejtekkel (pl. baktériumokkal), és megtámadja azokat.
A BETEGSÉG KÉT TÍPUSA
Az 1-es típusú autoimmun hasnyálmirigy-gyulladás a gyakoribb. Ez az immunglobulin G4 (IgG4) nevű fehérje magas szintjével jár. Az IgG4-antitestek magas szintje akkor fordul elő, amikor gyulladás van. Az IgG4- fehérje egy olyan antitest, amelyet immunsejtek termelnek.
Az 1-es típus nem csak a hasnyálmirigyet érinti. Más szervekben is okozhat gyulladást és károsodást, így például az epehólyagban, az epét a májból a vékonybélbe szállító epeutakban, vesecsatornákban, a májban, a tüdőben, a nyálmirigyekben és a pajzsmirigyben.
A 2-es típusú autoimmun hasnyálmirigy-gyulladás csak a hasnyálmirigyet érinti. Akkor következik be, amikor a neutrofileknek nevezett fehérvérsejtek károsítják a hasnyálmirigyet és a hasnyálmirigy csatornáit. A betegség ezen formája gyakrabban a gyulladásos bélbetegségben szenvedő és fiatalabb embereket érinti.
A BETEGSÉG OKAI
Az autoimmun hasnyálmirigy-gyulladás pontos oka nem ismert. Leggyakrabban 50 és 60 éves kor között alakul ki, de fiatalabb korban is előfordulhat. Férfiakban kétszer gyakoribb, mint nőkben.
Bizonyos esetekben az autoimmun hasnyálmirigy-gyulladás egy bakteriális fertőzést követően a szervezet immunválasza miatt alakulhat ki. A betegség kockázata nagyobb már meglévő egyéb autoimmun betegség – pl. alacsony pajzsmirigyhormonszintet vagy pajzsmirigy-alulműködést okozó Hashimoto-thyreoiditis, gyulladásos bélbetegség (különösen fekélyes vastagbélgyulladás), primer epeúti gyulladás, retroperitoneális fibrózis (a has hátsó részén kialakuló hegszerű szövet), reumatoid artritisz, szarkoidózis, Sjögren-szindróma – esetén.
A BETEGSÉG TÜNETEI
Korai stádiumában az autoimmun hasnyálmirigy-gyulladás nem mindig okoz tüneteket. A betegség előrehaladtával a hasnyálmirigy csatornái beszűkülhetnek, megakadályozva az enzimek ürülését. A hasnyálmirigy-csatornák elzáródása hasi fájdalmat, derékfájást, hasmenést, hányingert/hányást és fogyást okozhat.
Az autoimmun hasnyálmirigy-gyulladás során a hasnyálmirigyben duzzanat és nem rákos daganat keletkezhet, a hasnyálmirigyben vagy annak környékén pedig folyadékgyülem (ciszta) alakulhat ki. Ha a duzzanat, a daganatok vagy a ciszták a hasnyálmirigy fejében keletkeznek, elzárhatják az epevezeték hasnyálmirigyben futó részét, így megakadályozzák az epe vékonybélbe ürülését. Az epe bilirubin nevű festékanyagának (pigmentjének) felhalmozódása a véráramban sárgasághoz (a bőr és a szemfehérje sárgulása) és fáradékonysághoz vezethet, a vizeletet pedig sötétre festheti. Ha a belekbe kevesebb bilirubin jut, a széklet halvány színűvé válik.
A felsorolt tünetek közül sok hasnyálmirigyrák esetében is előfordul, de fontos hangsúlyozni, hogy a tünetek önmagukban nem jelentik azt, hogy Ön rákos.
A BETEGSÉG LEHETSÉGES SZÖVŐDMÉNYEI
A hasnyálmirigy krónikus (hosszú távú) gyulladása hányingert, fogyást és krónikus gyomortáji és hátfájást eredményezhet. A hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjeinek károsodása cukorbetegséghez vezethet. Az IgG4-antitestek más szerveket is megtámadhatnak, így az epeutakat, nyálmirigyeket, könnymirigyeket, pajzsmirigyet, veséket, szívet, a tüdőt és a mell-hártyát.
A BETEGSÉG DIAGNÓZISA
Vérvizsgálatokkal az IgG4 kóros szintjét mutathatják ki. A szérumban az IgG4 szintje a betegek 70-90%-ában növekedett. A normális érték (
Képalkotó vizsgálatokkal, CT-vel és MRI-vel a hasnyálmirigy méretét ellenőrzik, és a hegesedés és a szűkült csatornák jeleit mutatják ki.
Biopszia során a hasnyálmirigy szövetéből vesznek mintát, amit mikroszkóp alatt vizsgálnak meg. A mintavétel történhet egy minimálisan invazív endoszkópos eljárással (úgynevezett endoszkópos ultrahanggal). Ekkor a beteg gyomrába és a beleibe vezetett hosszú, hajlékony cső végén lévő könnyű ultrahangkészülék teszi láthatóvá a hasnyálmirigyet a gyomron vagy a beleken keresztül történő mintavételhez. A másik módszer során a sebészek a beteg bőrén egy kis bemetszésen keresztül laparoszkóppal vesznek biopsziás mintát.
A kortikoszteroidos vizsgálat a diagnózis megerősítésében segít. A rövid ideig történő szteroidszedés után laboratóriumi vizsgálatokkal ellenőrzik, hogy valóban csökkenti-e az IgG4-szintet, és képalkotó vizsgálatokkal, hogy javultak-e a leletei.
A BETEGSÉG KEZELÉSE
Az autoimmun hasnyálmirigy-gyulladás az esetek kis részében magától elmúlik, a legtöbb embernek azonban kezelésre van szüksége.
Az autoimmun hasnyálmirigy-gyulladás kezelése kortikoszteroidokkal (prednizonnal vagy prednizolonnal) történik. Ezek a gyógyszerek csökkentik a gyulladást és a túlműködő immunrendszer aktivitását. A kezelés általában nagy dózisú szteroiddal kezdődik, amelyet fokozatosan csökkentünk.
További kezelésekre általában csak komplikációk esetén van szükség. A terápiák a szövődmény típusától függnek. Ha a hasnyálmirigy-vezeték szűkülete lép fel, akkor szükség lehet olyan eljárásra, amely megnyitja és megerősíti a vezetéket egy üreges, hálós eszközzel (stent).
A BETEGSÉG PROGNÓZISA
Szteroidkezelésre a betegek túlnyomó többsége jobban érzi magát, 98%-ukban a beteg remisszióba kerül (vagyis krónikus betegsége ideiglenesen nyugalmi szakaszba kerül, amikor tünetei enyhülnek vagy akár el is tünnek). Az autoimmun hasnyálmirigy-gyulladás nem befolyásolja a várható élettartamot.
Az autoimmun hasnyálmirigy-gyulladás – rendszerint a diagnózist követő első három évben – gyakran visszatér. Ilyenkor a régi tünetek visszatérnek vagy új tünetek lépnek fel (relapszus). Ez gyakoribb az 1-es típusban szenvedőknél. A kiújuló autoimmun hasnyálmirigy-gyulladásban szenvedő személynél nagyobb valószínűséggel fordulnak elő szövődmények az esetek 7-40%-ában jelentős fibrózis, hasnyálmirigy-meszesedés és kőképződés figyelhető meg.
Sikeres kezeléssel a kiújuló autoimmun hasnyálmirigy-gyulladásban szenvedő emberek aktív, egészséges életet élhetnek. Előfordulhat, hogy ismét kortikoszteroidokat kell szedni. Egyesek több évig folytatják a szteroidterápiát, hogy a tünetek ne térjenek vissza. Esetenként a túlműködő immunrendszert csillapító gyógyszereket, immunmoduláló és immunszuppresszív szereket is bevethetnek.
Előfordulhat, hogy szteroid-mellékhatásokat tapasztal. Ezek közé tartozik a gyomorirritáció, a fokozott étvágy, a vérnyomás emelkedés, a testsúlynövekedés, a hangulatingadozások, viselkedési változások az idegesség és az alvászavar. A szervezet folyadék visszatartása megnő, ami ödémával jár, elsősorban az alsó lábszárban, és ilyenkor a testsúly is növekedhet. Tudnia kell, hogy a mellékhatások átmeneti jellegűek, és elengedhetetlen, hogy az előírt módon folytassa a szteroidok szedését. A mellékhatások enyhítésére orvosa egyéb gyógymódokat javasolhat.
EZ A TÁJÉKOZTATÓ NEM HELYETTESÍTI AZ ORVOSI KEZELÉST. A BETEGEK SZÁMÁRA KÉSZÍTETT MÁSOLATOKTÓL ELTEKINTVE FELHASZNÁLÁSA CSAK A KIADÓ ÍRÁSOS HOZZÁJÁRULÁSÁVAL ENGEDÉLYE