Az alultáplálás jót tehet a nagyon súlyos betegségben
Egy új vizsgálat szerint a kalóriamegszorítás csökkenti a vércukorszintet, mérsékli az inzulinfelhasználást és javítja a vese állapotát a nagyon súlyosan beteg felnőttekben.
Dr. Yaseen Arabi (Saud bin Abdulaziz Király Egészségügyi Egyetem, Rijád, Szaúd-Arábia) az American Thoracic Society 2015-ös nemzetközi konferenciáján egy
nagyobb, multicentrikus vizsgálat eredményeiről, amelyek egyidejűleg a New England Journal of Medicine online kiadásában is megjelentek. A vizsgálat során a súlyos betegeket célzottan illetve alultáplálták, hogy igazolják vagy elvessék azokat a rendelkezésre álló bizonyítékokat, amelyek szerint a kalóriabevitel csökkentése meghosszabbítja az életet és csökkenti a halálozást.
Két randomizált, kontrollált vizsgálat szerint, amelyeket akut légzési elégtelenségben, illetve akut tüdősérülésben szenvedő betegeken végeztek, az alultáplálásnak nem volt semmiféle előnye, azonban e vizsgálatokban a betegek nem részesültek fehérjepótlásban. Ezzel szemben egy korábbi randomizált, kontrollált vizsgálatban, amelyben dr. Arabi is részt vett, a fehérjepótlással kiegészített alacsony kalóriájú étrend csökkentette a kórházi halálozást.
Az alultáplálás potenciális hasznának felmérése érdekében a kutatók két étrend hatását vetették össze. Az egyik az alultáplálás volt, amikor a betegek a számított kalóriaszükséglet 40–60%-át kapták, a másik a célzott étrend, amikor a kalóriaszükséglet 70–100%-át fedezték.
A vizsgálatot hét kanadai és szaúd-arábiai központban végezték 894 nagyon súlyosan beteg személyben. Véletlenszerűen osztották a két étrendi csoportba a betegeket, és 14 napig folytatták az alul-, illetve a célzott táplálást.
Az alultáplált betegek plusz fehérjét és enterálisan, 4 óránként fiziológiás sóoldatot kaptak.
Az alultáplált csoportba tartozók átlagosan a kalóriaszükségletük 46%-át, a célzott étrendi csoportba tartozók a 72%-át kapták (p <0,0001).
A fehérjebevitel hasonló volt a két csoportban. A glükózszint azonban alacsonyabb volt az alultáplált, mint a célzott étrendi csoportban (9,1, illetve 9,4 mmol/l, p =0,04), kevesebb személy szorult inzulinra az alultápláltak körében (45,8%, illetve 52,7%, p =0,04), és az alultápláltak kevesebb inzulinegységet kaptak naponta (15, illetve 22, p =0,02).
A 90 napos halálozást illetően nem volt különbség a két csoport között (27,2%, illetve 28,9%, p =0,58).
Bár az alultápláltak ritkábban szorultak veseátültetésre (7,2%, illetve 12,4%, p =0,01), ez nem tartozott a vizsgálat előre definiált kimenetelei közé.
Mindkét csoport ugyanolyan mennyiségű fehérjét kapott, és nem volt különbség köztük a fehérje-anyagcsere markereit illetően (pl. nitrogén-egyensúly, prealbuminszint, transzferrin, nitrogénkiválasztás a vizelettel). Hasonlóképpen, az egyéb laboratóriumi leletek között sem volt eltérés (pl. szérum káliumszint, magnéziumszint, foszfátszint), s nem volt különbség az intenzív osztályon fellépő fertőzéseket és a kórházi tartózkodás időtartamát tekintve sem.
Forrás: Medscape
