Az édesapák nevelési és kommunikációs mintázatai

A közelmúltban ismertették az Emory Egyetem kutatóinak pszichológiai kísérletét, melynek főszereplői amerikai édesapák és kisgyermekeik voltak. A vizsgálat tanúsága szerint az apukák sokkal többet beszélnek érzelmeikről kislányaiknak, mint fiaiknak. Hátterében az állhat, hogy az apáknak könnyebb feldolgozni és értelmezni lányaik érzelmi reakcióit. Ezzel állhat összefüggésben, hogy pl.: sokkal többet énekelnek a kislányoknak ill. a közöttük kialakult kommunikáció gyakrabban követi az analitikus nyelvet. (Sokszor hangzik el pl.: a „minden” és a „sok” kifejezés.)  Ezzel szemben a fiúkkal inkább a nyersebb, birkózós-verekedős játékok állnak előtérben, a kommunikáció is afféle sikerorientációt tükröz. (Sokszor hangzanak el a „győzni”, az „első” és a „büszke” szavak.) Hosszútávon ez az érzelmek szabályozásának eszköze lehet. A vizsgálatot lebonyolító Jennifer Marcaso szerint mindez abból adódik, hogy a gyermek neme tudat alatt befolyásolja a nevelést és a bánásmódot. Az alábbiakban ismertetett vizsgálatban az apa-gyermek kommunikáció emocionális aspektusait vizsgálták. Ezen felül funkcionális képalkotókkal keresték arra a választ, hogy a gyermek érzelmi reakcióit fényképen látva mennyire válnak aktívvá az ezzel kapcsolatos agyterületek az apákban. A vizsgált viselkedési mintázatokról azonban a kutatást követően sem derült ki, hogy azok genetikusan determináltak (azaz evolúciós érvényűek) vagy szerzett képességek, melyeket a társadalmi elvárások nyomnak rá a nevelésre. 

A viselkedéssel kapcsolatos tesztek gyakran hoznak téves eredményt intézeti, „laboratóriumi” körülmények között. Ilyen esetekben az alanyok sokszor próbálnak a vizsgálatvezető fejével gondolkozni és úgy viselkedni vagy azt a választ adni, ami szerintük megfelel az elvárásnak. Az egyetem kutatói éppen ezért való élet vizsgálatokra törekedtek, melyben 52 édesapa és kisgyermeke (30 kislány és 22 fiú) került bevonásra. Az apukák egy okostelefon méretű eszközt kaptak, melyet egy hétköznapra és egy hétvégi napra az övükre kellett csatoljanak. A készülék 9 percenként véletlenszerűen bekapcsolt és felvett egy 50 másodperces hanganyagot. A rögzítések kiszámíthatatlanságának köszönhetően a lámpaláz elmúlt és többnyire mindenki természetesen viselkedett. Az eszköz éjszakánként, a töltőre rakott állapotban is rögzített.

Az eredmények szerint, melynek egy részét fentebb ismertettük, az érzelmekről való beszélgetés gyakrabban fordul elő a kislányokkal. Minél nyitottabb egy apa az ilyen irányú kommunikációra, annál jobban fejlődik ki lányában az empátia készsége. Az érzelmek elfojtása, nem megfelelő kifejezése a közvetlen viselkedés, a helyes párkapcsolat és a segítségkérés rovására mehet, mi több a depresszió fontos rizikófaktora. Szintén érdekes tény, hogy az apák a kislányokkal sokkal többet beszélnek a testtel kapcsolatos témákról. Gyakran hangzik el a beszélgetésekben pl.: a „has” vagy a „láb” kifejezés. Korábbi vizsgálatok adatai arra utalnak, hogy ez azzal áll összefüggésben, hogy egy kamasz lány sokkal könnyebben ki tudja fejezni alakjával, testével kapcsolatos elégedetlenségének, önbizalomhiányának okait, mint egy fiú.

A vizsgálat másik részében funkcionális MR vizsgálatnak vetették alá az apákat. Képalkotás közben egy ismeretlen kisgyermek ill. saját gyermekük boldog, szomorú és semleges érzelmeit tükröző fotókat vetítettek. A vizsgálat során az egyes információ feldolgozással és érzelmi reakciókkal összefüggő agyterületek aktivitását nézték. Amennyiben a lányos apukák saját gyermekük örömét látták, úgy az agy képfeldolgozó, érzelmeket szabályozó és jutalmazó rendszere sokkal aktívabb volt. Váratlan módon a fiús apák ennél sokkal erősebben reagáltak saját gyermekük semleges fotóira. Ennek oka vélhetően az, hogy a vetített képek érzelmi töltetét ellentmondásosnak látták. Egyebekben nem volt különbség.

A vizsgálatot azért az édesapákra hegyezték ki, mert az ő nevelésben betöltött szerepükről még kevés adat gyűlt. Definitív következtetést nem sikerült levonni a nevelési stratégiák örökletes vagy tanult eredetével kapcsolatban. A vizsgálat eredményei amerikai közösségre érvényesek, más kultúrkörre, eltérő apa szerepre nem vetíthetők.

Forrás: Science Daily