A „lombik bébik” szellemi fejlődéséről

A közelmúltban jelent meg a Human Reproduction hasábjain az a vizsgálat, mely több száz angol gyermek kognitív mutatóinak anyagát dolgozta fel. A vizsgálat célja a természetes és mesterséges úton fogant gyermekek szellemi képességeinek felmérése, követése, összehasonlítása volt. A mintegy 11 éves periódusban az IVF (in vitro fertilizáció) vagy ICSI (intracitoplazmatikus spermium injektálás) során fogant gyermekek semmilyen szellemi képességet illetően nem maradtak el természetes úton fogant társaiktól, sőt a 3-5 éves kor közötti időszakra vetítve még jobban is teljesítettek. Ezen eredmények ellent mondanak azoknak a korábbi feltételezéseknek, melyek szerint a mesterséges fogantatás hátráltatja a magzat és a gyermek kognitív fejlődését.

Az Angliában 1978 óta elérhető IVF töretlen népszerűségnek örvend. Bevezetésétől 2012-ig mintegy 5 millió gyermek született ily’ módon az Egyesült Királyságban. A többi módszer közül az ICSI terjedt még el széles körben, melyet leginkább alacsony spermiumszám esetén használnak. A két módszer gyermekre gyakorolt hosszútávú hatásairól változatos (és sokszor ellentmondásos) eredményekkel rendelkezünk. Bizonyított, hogy IVF vagy ICSI esetén gyakoribb az ikerterhesség és az alacsony születési súly. Nincs egyértelmű összefüggés, de sokszor kapcsolatba hozzák a két módszert a viselkedési, érzelmi, kognitív és szociális képességek elmaradásával, csak úgy, mint mentális rendellenességek megjelenésével. Általánosságban elmondható, hogy az asszisztált reprodukció módszereit idősebb, magasabban képzett és jó anyagi körülmények között élő párok veszik igénybe. (A mesterséges módszerekhez folyamodó szülők átlagosan 5 évvel idősebbek az első gyermeket vállaló párokhoz képest.) A felsorolt szocio-ökonómiai tényezők önmagukban is nagyban hozzájárulnak a gyermek intenzív szellemi fejlődéséhez az első években.  Jelen vizsgálat eredményei arra világítanak rá, hogy a fogantatás módszere és a gyermek szellemi képességeinek alakulása között nincs összefüggés; illetve, hogy bizonyos életszakaszban a „lombik bébik” még jobban is teljesítenek a „nem lombik bébikhez” képest, köszönhetően a felsorolt, kedvező szülői hatásoknak.

A vizsgálat a UK Millenium Cohort Study adatbankjára támaszkodott. Melinda Mills professzor és doktorandusza, Anna Barbuscia az igen tekintélyes, 18552 családot összesítő adatbázisból dolgoztak. A 2000-2001 között született babák közül 15281 mesterségesen fogant gyermeket vettek górcső alá. Közülük 8298-en estek át rendszeresen szellemi képességeiket mérő teszteken; 2003-ban, 2005-ben, 2007-ben és 2012-ben is a standardizált British Ability Scale-t vették fel velük. A teszt minden életszakaszban más képességet mér: 3-5 évesen a szókincsre és a kommunikációs képességre kérdez rá, 7 éveseknél az olvasási készséget méri, míg 11 éves korban az igék használatára fókuszál. A kontroll csoportban természetes úton fogant gyermekekkel készültek a tesztek. Végeredményként a két csoport közel azonosan teljesített, sőt, az asszisztáltan fogant gyermekek kicsivel jobb eredményeket hoztak minden életkorban.

A vizsgálat egy másik felfedezése, hogy egyes kitüntetett időszakokban a mesterséges úton fogant gyermekek még gyorsabb ütemben is fejlődnek. Ennek elve az, hogy azok a szülők, akik „többet küzdöttek” gyermekük születéséért, azok sokkal gondoskodóbbak is. Viselkedésüket a gyermek korai életszakaszában egy, az átlagosnál fokozottabb féltő, figyelmes attitűd jellemzi, mely idővel halványul. A tesztek alapján ez gyermekeik kognitív képességeiben egyértelműen megjelenik. A szellemi fejlődés ütemében és nagyságában az első hetekben nem észlelhető differencia a két csoport között, de 3-5 éves kor között van a legnagyobb eltérés a „lombik bébik” javára. A különbségek 11 éves korra kishíján eltűnnek.

Forrás: ScienceDaily