Hány éves korig vállaljunk gyermeket?

Az in vitro fertilizációt (IVF) eredetileg a méhkürt problémái miatt fellépő teherbeesési nehézség leküzdésére használták. Alkalmazása a technológia és a kezelések fejlődésével egyre szélesedett, ma már jóval heterogénebb indikációk alapján történik. A kezelés már régóta adományozott gamétákkal (petével, spermával), illetve az embrió idegen méhbe („pótanyába”) történő ültetésével is sikeresen elvégezhető. Az új területek megnyílásával persze újabb jogi és etikai kérdések is felmerültek.

Manapság sok nő a gyermekvállalást a karrier miatt egyre halasztja, a fejlett országokban már jóval 30 éves kor fölött van az első terhesség átlagos. A petefészkek viszont csak korlátozott számban tartalmaznak petét, és azok minősége is gyengül a korral, így míg 30 éves kor alatt csak a párok 5-10%-ában, 40 éves kor körül már a párok 40%-ában kell infertilitással számolni. A 45 év feletti nőknél pedig már ritkán következik be fogantatás, még asszisztált reprodukciós technikákkal (ART) is alig érhető el. Az életkor emelkedésével az aneuploiditást mutató embriók száma emelkedik – ez az egyik legfontosabb probléma a 30-as éveik végén, 40-es éveik elején járó nők esetén. Az uterus vérellátása ilyenkor már nem optimális, illetve számos egyéb komplikáció is rontja az esélyeket, amik még a „fiatal” donor pete beültetésével sem előzhetők meg. Ha minden simán megy, és az újszülött is egészséges, a 40-60 éves anyáknál már gyakoribbak a krónikus betegségek, daganatok, amelyek miatt jóval nehezebb a kisgyermek felnevelése.

Pár évvel ezelőtt egy olasz bíróság úgy döntött, hogy egy 57 éves nő és 70 éves férje már túl öregek ahhoz, hogy egy 1 éves, ART-vel fogant gyermeket felneveljenek. Az IVF és ART kiterjedt használatát tehát valamiféle korlátok közé kellene szorítani, hogy ne ismétlődhessenek meg az olaszországihoz hasonló tragikus esetek.

A reproduktív folyamat sikerét leginkább az anya életkora befolyásolja leginkább: 35 éves kor fölött jelentősen szaporodnak a terhességgel kapcsolatos komplikációk, vetélés, halva születés. Az anyai halálozás többszörösére emelkedik. 40 éves kor fölött pedig már donor petére van szükség, egy fiatal nőből származó petének még van esélye, hogy már természetes menopauzában lévő nő méhében is megtapadjon. Ilyenkor már jóval több az anyai hipertenzív komplikáció, gyakoribb az alacsony születési súlyú újszülött, és jóval gyakoribb a császármetszés. Ezek a hátrányok valószínűleg a genetikailag teljesen idegen donorembrió által okozott immunológiai problémák, másrészt a recipiens anya kardiovaszkuláris problémái miatt keletkeznek.

Az idősebb szülők megszületendő gyermekének a nagy korkülönbség miatt kapcsolati és érzelmi problémákkal is szembe kell majd néznie. Viszont az kétségtelen, hogy az idősebb szülők anyagilag már többet engedhetnek meg úgy maguknak, mint gyermeküknek. Jóléti társadalmakban egyre gyakoribbá válik a fiatal nők petéjének korai lefagyasztása: a nő dolgozik és még a terhesség és a szülési szabadság előtt elindíthatja karrierjét. Ezeknél az asszonyoknál nem várható a társadalomra hatással lévő nagy családok kialakítása, ráadásul a peték felhasználása idején nem történik alapos egészségügyi felmérés a terhességet esetleg komplikáló, az anyai morbiditást, sőt mortalitást befolyásoló tényezők feltárására.

Terhességi tanácsadáskor tehát igen óvatosan kell eljárni az idősebb nők esetében, és a fiatalabb korban való terhességet kell preferálni. Ha az asszonyok különböző okok miatt mégsem tudták fiatalabb korukban kialakítani az elképzelésüknek megfelelő családot, saját (vagy donor) petékből származó fogamzásuk előtt mindenképpen tanácsos lenne részletes orvosi állapotfelmérésen és vizsgálatokon részt venniük, hogy gyermekeiket legalább azok felnőtté válásáig tudják nevelni és támogatni. 

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

1. Medscape Ob/Gyn > Viewpoints

2. The Society of Obstetricians and Gynaecologists of Canada 

3. Current Opinion in Obstetrics and Gynecology