Az erős magzati alkoholexpozíció funkcionális neurológiai károsodást okoz

Az eredményeket az Alcoholism: Clinical & Experimental Research című lap októberi számában hozzák majd nyilvánosságra.

A vizsgálat vezetője, Devon Kuehn kiemeli, hogy a magzati alkohol szindróma (FAS, fetal alcohol syndrome) klinikai diagnózis, melynek felállításához specifikus kritériumoknak kell teljesülniük: „A FAS kórisméje akkor állítható fel, ha rendellenességek észlelhetők az arc fejlődésében, a növekedésben és a központi idegrendszer működésében. A magzati alkohol spektrumzavar (FASD, fetal alcohol spectrum disorder) ezzel szemben nem klinikai diagnózis, hanem olyan állapotok összessége, melyek olyan gyermekeknél fordulhatnak elő, akiket a méhen belül alkoholhatás ért. E hatás lehet enyhe vagy kifejezett, és minden egyén különbözőképpen reagál ezekre a hatásokra.”

A mostani vizsgálat egyedülálló sajátossága volt, hogy részletes adatokat gyűjtöttek a terhesség alatti alkoholfogyasztásról, melyeket a résztvevők otthonában tett vizitek alkalmával validáltak. Ennek során elsősorban az arcfejlődési rendellenességekre, a növekedési elmaradásra és a központi idegrendszeri zavarokra összpontosítottak.

„Régóta tudjuk, hogy az in utero erős alkoholexpozíciónak kitett magzatoknál nem egységesen érvényesül a károsító hatás – egészíti ki a fentieket Edward P. Riley, a San Diego State University pszichológus professzora. – A mostani vizsgálat kiváló adatokat szolgáltat a prenatális alkoholexpozíció különféle gyakori megnyilvánulási formáinak – elsősorban a növekedési retardációnak, illetve a fizikális és funkcionális rendellenességeknek – az előfordulásáról.”

Kuehn és munkatársai kezdetben 9628 olyan chilei nőt vontak be vizsgálatukba, akiknél az első terhesgondozói megjelenés során ilyen irányú szűrővizsgálatokra került sor. Ez alapján 101 olyan nőt azonosítottak, aki naponta legalább négy pohár szeszes italt fogyaszt; az ő adataikat 101 olyan nőével vetették össze, akik terhességük alatt nem fogyasztottak alkoholt. A terhesség során részletes adatokat gyűjtöttek az alkoholfogyasztásra vonatkozóan, majd a gyermekeket 8 és fél éves korukig olyan klinikus ellenőrizte rendszeresen, aki nem ismerte a terhességi alkoholfogyasztással kapcsolatos adatokat.

„Abban az esetben, ha az anya a terhessége alatt nagy mennyiségű alkoholt fogyasztott, a gyermekek 80 százalékánál jelentkezett egy vagy több olyan rendellenesség, mely fedte a FAS diagnosztikai kritériumait. Más szóval: a terhesség alatt erősen alkoholizáló anyák esetében igen nagy az esély arra, hogy a gyermeknél valamilyen eltérés alakul ki. Ennél is aggasztóbb megfigyelés, hogy a nagyfokú magzati alkoholexpozíciónak kitett gyermekek körében a központi idegrendszer funkcionális károsodása volt a leggyakoribb rendellenesség. Ez pedig azt jelenti, hogy az in utero alkoholhatás tanulási, magatartási, beszéd- és mentális zavarokban mutatkozik meg. Nagyon fontos kiemelni, hogy miközben a FAS-nak tulajdonítható eltérések egyáltalán nem voltak gyakoriak, az alkoholhatásnak kitett gyermekek körében 40 százalék felett volt a funkcionális rendellenességek előfordulása – mondja Riley. – Ezek azok az esetek, ahol felállítható az alkohollal összefüggő idegrendszeri fejlődési zavarok (ARND, alcohol related neurodevelopmental disorder) kórisméje. Ennek jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni, hiszen e csoport azokat a gyermekeket öleli fel, akiknek betegségét gyakran nem ismerik fel, így a kezelés is elmarad, de az sem ritka, hogy tévesen más diagnózis születik.”

Kuehn és Riley egyaránt kiemeli a hirtelen berúgás veszélyét: „Érdekes, hogy az alkalomszerű nagyobb mennyiségű alkoholfogyasztás hosszú távon is jelentős hatást gyakorol a kimenetelre, és hatása összeadódik a napi rendszeres alkoholfogyasztással. Más vizsgálatok azt igazolták, hogy a hirtelen lerészegedés károsíthatja a legnagyobb mértékben a magzatot, de a mostani kutatás az első, melyben kimutattuk, hogy ennek akkor is nagy jelentősége van, ha emellett az anya napi rendszerességgel is fogyaszt nagyobb mennyiségű szeszes italt. Közleményünk fő üzenete tehát az, hogy a nagyfokú alkoholexpozíció és különösen a rohamivás („binge drinking”) magatartási és funkcionális problémákhoz vezethet a gyermeknél még akkor is, ha ehhez nem társul a prenatális alkoholexpozícióra jellemző növekedési elmaradás és jellegzetes arc. Adataink arra utalnak, hogy a funkcionális zavarok elkülönítő diagnosztikájában fel kell merülnie az in utero alkoholexpozíciónak is az orvosban. Az alkohol magatartásra gyakorolt teratogén hatása és az ARND diagnosztikája igen ellentmondásos problémakör, de a legfrissebb adatok azt jelzik, hogy az utódoknál sokkal gyakrabban jelentkeznek funkcionális következmények, mint ahányszor ez fizikális jelekben is megnyilvánul.”

A kutatók reményei szerint sikerül az egészségügyi szakemberekben tudatosítaniuk, hogy az alkoholexpozícióra visszavezethető neurológiai károsodásban szenvedő gyermekek jelentős részénél nem észlelhető olyan arc- vagy növekedési rendellenesség, mely szembetűnőbben felhívná a figyelmet a bajra. A fogamzóképes korú nőket gondozó egészségügyi szakemberek számára az a legfontosabb üzenete a kutatásnak, hogy tájékoztatniuk kell a hozzájuk fordulókat arról, hogy a rohamivás és a teljes alkoholbevitel egyaránt a terhességi kimenetel fontos kockázati tényezője, illetve a nőknek tisztában kell lenniük azzal, hogy a napi rendszerességű, nagy mennyiségű alkoholfogyasztás jó eséllyel káros következményekkel jár a gyermekre nézve.

„A mostanihoz hasonló vizsgálatok segítséget nyújthatnak annak meghatározásában, mely tényezők játszanak szerepet az egyéni kockázat meghatározásában. Kérdés, hogy eltérő környezeti tényezők (pl. táplálkozás) vagy eltérő genetikai hajlam áll-e fenn azoknál a gyermekeknél, ahol a magzati alkoholexpozíció káros hatásokban is megmutatkozik, szemben azokkal, akiknél nem. Érdekes lenne hosszabb időn át figyelemmel kísérni e gyermekek sorsát annak megítélésére, hogy funkcionális profiljuk miként változik az életkor előrehaladtával.