Az idegrendszeri migrációs betegségek gyermekneurológiai vonatkozásai
2007. december 01. 00:00
A gyermekkori epilepsziás kórállapotokat három fő csoportba soroljuk a háttérben húzódó patofiziológiai mechanizmusok alapján: (a) az epileptológiai kóroki tényező egyértelmű, azaz definitív; (b) a kórok nem azonosított, de nagy valószínűséggel feltételezett; (c) a kórok azonosítatlan, azaz részleteiben sem ismert. Eszerint szimptómás (a), kriptogén (b) és idiopátiás (c) epilepsziás főcsoportokat különítünk el. Az alaptudományok és a klinikumban hozzáférhető diagnosztika fejlődése nyomán mind nagyobb arányban diagnosztizálunk csecsemő- és gyermekkorban szimptómás (tüneti) epilepsziákat, mindenekelőtt epileptogén természetű agyfejlődési rendellenességeket. E napjainkban is tartó tendencia a fokális kortikális dysplasiák, a kortikális dysgenesisek és migrációs zavarok korai in vivo felismerését eredményezi, s a korszerű multimodális diagnosztikai eljárások széles körű alkalmazásának köszönhető. Mind nagyobb számban fedezünk fel a korábban jórészt ismeretlen, illetve kriptogén eredetűnek tartott, gyakran vitathatóan perinatális történésekre visszavezetett, és a klinikai tapasztalatok szerint konvencionális antiepilepsziás gyógyszeres terápiával nehezen befolyásolható, gyermekkorban kezdődő epilepsziák hátterében olyan központi idegrendszeri fejlődési rendellenességeket, melyek időben végzett, korszerű epilepsziasebészeti eljárással jó eséllyel gyógyíthatók. Egyes adatok szerint a gyógyszerrezisztens gyermekkori epilepsziák mintegy 40%-a kortikális malformációra vezethető vissza.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
