Az SM-ben szenvedő nők termékenységi kezelése

Egy retrospektív vizsgálatban 65 sclerosis multiplexes (SM) betegből csak négynél fordult elő relapszus a termékenységi kezelést (FT-t) követő 3 hónapon belül, és csak olyanoknál, akik abbahagyták a betegségmódosító terápiákat (DMT). Azok a betegek, akik folytatták a DMT szedését az FT alatt, nem tapasztaltak visszaesést.

A Neurology: Neuroimmunology & Neuroinflammation című folyóiratban március 15-én online március 15-én közzétett tanulmányban először vizsgálták a relapszusok arányát a leggyakoribb FT-típusokat – köztük az in vitro megtermékenyítést (IVF), az intrauterin megtermékenyítést és az ovulációt előidéző ​​orális gyógyszerek adását – követően, és az eredmények alapján itt az ideje egy új iránymutatásnak az SM betegek meddőségének kezelésben.

Többfajta termékenységi kezelés

A korábbi kutatások azt mutatták, hogy az asszisztált reprodukciós technológiákat követően megnövekedett az SM-relapszus kockázata. A vizsgált kohorszokban azonban nem voltak olyan betegek, akik betegségmódosító terápiát kaptak, a cikk szerzői szerint részben ez lehet az oka annak, hogy megnövekedett a visszaesési arányuk, hisz a közelmúltban végzett vizsgálatok nem mutattak ki megnövekedett visszaesési kockázatot.

A korábbi tanulmányok is elsősorban az IVF-re összpontosítottak, és kevés adatot kínáltak a termékenységi kezelés más típusairól.

Ehhez a retrospektív tanulmányhoz Edith L. Graham (Northwestern University in Chicago, Illinois) és munkatársai 65 olyan női résztvevő adatait elemezték (átlagéletkor 36,3 év), akik legalább egy termékenységi kezelésen estek át. Összességében 56 beteg volt SM-es, 9 beteg pedig klinikailag izolált szindrómás (ami az SM első klinikai megjelenése). A betegek körülbelül 8 éve kapták meg a diagnózist, az SM egyiküknél sem volt progresszív. Valamivel több mint 40%-uk kapott DMT-t a termékenységi kezelés alatt, és legtöbbjük a vizsgálatot megelőző évben esett át a termékenységi kezelésen. A résztvevők összesen 124 FT cikluson estek át, a technológiák pedig a következők voltak: embriótranszferrel végzett kontrollált petefészek-stimuláció (más néven IVF) (49%), kontrollált petefészek stimuláció önmagában (COS) (15%), embriótranszfer önmagában (24%), és az orális ovuláció indukció önmagában (11%).

Biztató eredmények

A COS 80 ciklusa során négy betegnél mindössze öt relapszus fordult elő a kezelést követő 3 hónapon belül. Az átlagos éves relapszusarány 12 hónappal a COS előtt ugyanaz volt, mint 3 hónappal azután (0,26 vs 0,25, P = 0,37). A COS alatti terápiás DMT alkalmazása a kezelés után 3 hónappal alacsonyabb relapszusaránnyal járt (0,18 vs 0, P = 0,02). Azok a betegek, akik csak embriótranszferen estek át (n = 30), nem számoltak be relapszusról, bár ebben a csoportban volt a legalacsonyabb a terápiás DMT-használat. Együttvéve az összes FT-ciklus 43%-a eredményezett élveszületéssel járó terhességet. Az IVF hozta a legtöbb sikert.

A fogantatás időablaka

A kutatók szerint az SM-ben szenvedő betegeknél nagyobb az esély a meddőségre, de kisebb az esélyük az FT-re. Az SM-betegeknek általában azt tanácsolják, hogy várjanak legfeljebb 6 hónapot a DMT beadása után, mielőtt teherbe eshetnek, így rövid idő áll rendelkezésre a fogantatáshoz, ami azt eredményezheti, hogy a fogantatás esélyének optimalizálása érdekében az SM betegek, nagyobb valószínűséggel gondolnak majd az FT-re.

Az SM betegek kezelésére adott DMT-k használatának egyensúlyba hozása és a magzati kockázat minimalizálása az SM és a termékenységi kezelésekben jártas szakemberek együttműködését igényli.

Forrás:

Graham EL, Jennifer B. Bakkensen JB, Anderson A et al. Inflammatory Activity After Diverse Fertility Treatments. A Multicenter Analysis in the Modern Multiple Sclerosis Treatment Era Neurol Neuroimmunol Neuroinflamm May 2023, 10 (3) e200106; DOI: 10.1212/NXI.0000000000200106