SM betegek kezelése asszisztált reprodukció során
Egy új vizsgálat eredményei szerint a sclerosis multiplex betegségmódosító terápiái asszisztált reprodukció esetén a relapszusok kockázatának csökkentése mellett növelik a teherbeesés esélyét is.
- A relapszáló sclerosis multiplex betegséglefolyást módosító kezelése
- A dimetil-fumarát melletti terápiahűség és a gyógyszer tolerálhatósága a mindennapi gyakorlatban
- A terhesség előfordulási gyakorisága és kimenetele az Egyesült Államokban sclerosis multiplexes és nem sclerosis multiplexes nők körében
- Relapszusok és betegségmódosító kezelés a terhesség és szülés során az Egyesült Államokban élő SM-es nőbetegeknél
- Szoptatás és szülés utáni relapszusok sclerosis multiplexben
Korábbi kutatások szerint a relapszus kockázata széles skálán mozog az asszisztált reprodukciós (ART) kezelésben részesülő sclerosis multiplexes betegeknél. Jelen vizsgálatban azt értékelték, hogy a betegségmódosító terápiák csökkenthetik-e az ART alatti relapszusok kockázatát. A kutatók 37, relapszáló-remittáló SM-ben (n = 31) vagy klinikailag izolált szindrómában (CIS; n = 6) szenvedő, és ART kezelésben részesült nő adatait értékelték. A vizsgálatban résztvevő nők rokkantságának foka enyhe volt (a kiterjesztett rokkantsági állapot skála (EDSS) medián értéke 1,0 volt). Mindegyik résztvevő 1-5 reprodukciós kezelésen esett át 2010 és 2021 között. Legtöbbjük (78%) beültetés előtti genetikai vizsgálat szükségessége vagy meddőség miatt, míg 22%-uk a termékenység megőrzése céljából részesült ART kezelésben. A résztvevők átlagéletkora 35 év, betegségük átlagos időtartama pedig 7,4 év volt. Az ART kezelés előtt betegségmódosító terápiában részesült 19 betegből 10-en a petefészek hiperstimuláció alatt is kapták a kezelést. Az ART kezelés előtti 12 hónapban betegségmódosító terápiában részesültek közül 9 beteg glatiramer-acetátot, 3 beteg interferont, 1 beteg dimetilfumarátot, 3 beteg pedig B-sejt-depletáló szert kapott. Ezenkívül három beteg kapott gyógyszert a kezelés abbahagyását követő rebound miatt, ketten fingolimodot, egyikük pedig natalizumabot. A betegségmódosító terápiát követő 12 hónapban 5 betegnél (13,5%) fordult elő relapszus: 3 esetben 3 hónapon belül, 1 esetben 6 hónapon belül, 1 esetben pedig 12 hónapon belül.
Összességében azon 29 asszonyból, akik az ART kezelés részeként in vitro megtermékenyítést (IVF) végeztek embrióátültetéssel, 24 (83%) esett sikeresen teherbe, a további 5 páciensnél a petesejtek fagyasztása történt. Bár a 24 teherbe esett beteg közül 14-en, a petesejt lefagyasztást kérő 5 betegből 2‑en részesültek betegségmódosító terápiában, a vizsgálók szerint is túl kevés az esetszám ahhoz, hogy az adatokból messzemenő következtetéseket lehessen levonni.
Különösen előnyös lehet a betegek számára a rituximabbal vagy ocrelizumabbal történő kezelés az ART előtt 3-6 hónappal, ami jobb védelmet nyújt az ART kezelés alatt, a magzati expozíció alacsony kockázata mellett. A kezelést nem kell abbahagyni, ha csak embriófagyasztásra kerül sor, mert a magzatot érintő kockázat csak az embrióátültetés után jelentkezik. Bár nem áll rendelkezésre olyan kutatás, amely azt vizsgálná, hogy egy SM relapszus csökkenti-e a teherbeesés esélyét, de elméletileg a relapszus veszélyeztetheti az ART kezelés sikerét.
A tanulmány eredményei azonban általánosságban biztatóak az ART kezeléssel kapcsolatban az SM‑ben szenvedő nők számára, akik egyre gyakrabban élnek az IVF, valamint a petesejtek fagyasztásának lehetőségével, ezért az erre irányuló kutatások egyre fontosabbá válnak. Míg a korábbi betegségmódosító terápiák terhesség előtti használatára vonatkozóan számos irányelv/ajánlás létezik, addig az újabb terápiákkal kapcsolatos információk korlátozottak.
Fontos megjegyezni, hogy egyelőre nincs bizonyíték a relapszus és az ART kezelés sikere vagy a terhesség kimenetele közötti kapcsolatra sem. Annyi bizonyos, hogy a szélsőségesen nagy stressz vagy a súlyos rokkantság negatívan befolyásolhatja mind az ART kezelés, mind a terhesség kimenetelét, ezért az ocrelizumab megfelelő választás lehet az ART kezelés alatti relapszus megelőzésére. Az ocrelizumab jelenleg az egyik leghatékonyabb betegségmódosító terápia, és csak 6 havonta kell adagolni, ezért lehetővé teszi az ART kezelést és a fogamzást anélkül, hogy aggódni kellene a magzati gyógyszer-expozíció és a gyógyszer ART kezelést befolyásoló hatása miatt.
A kutatók szerint a tanulmány legfontosabb következtetése az, hogy a betegségmódosító terápia alkalmazásával megelőzhető a relapszus kialakulása SM betegeknél.
