Csak mítosz, hogy a nők gyakrabban depressziósak?
Régóta úgy gondolják, hogy a nők sokkal gyakrabban depressziósak, mint a férfiak, de ha figyelembe veszik a depresszió hagyományos és alternatív tüneteit is, ez a nemi különbség eltűnik –ezt mutatta ki egy új vizsgálat.
„A nemi különbség hipotézis abban a gondolatban gyökerezik, hogy a depresszió ugyanolyan a férfiakban és nőkben, és a rá jellemző változókban, köztük a tünetekben keresik a nemek közti különbséget” – írták a kutatók, akiknek vezetője Lisa A. Martin, PhD volt, a Michigani Egyetem (Dearborn) munkatársa. A vizsgálatot a JAMA Psychiatry közölte online teljes egészében augusztus 28-án.
A vizsgálat célja az volt, hogy felfedjék, hogy eltűnik-e a nemi különbség a depresszió gyakoriságában, ha a hagyományos depressziós tünetek mellett más tüneteket is figyelembe vesznek.
A kutatók az adatokat a National Comorbidity Survey Replication-ból (NCS-R) nyerték, amely egy országos, reprezentatív felmérése a mentális zavarok incidenciájának és prevalenciájának az angol nyelvű felnőttek körében az Egyesült Államokban.
A felmérésbe 3310 nőt és 2382 férfit vontak be, akiknek átlagos életkora 45,2 év volt. A személyek 73,4%-a nem hispanó fehér volt, és 51,6%-uk az érettséginél magasabb képzettséggel rendelkezett. A férfiak átlagos jövedelme évi $63 365, a nőké $49 327 volt.
A kutatók két skálát dolgoztak ki. Az első, a Férfi Tünetek Skálája (MSS) olyan alternatív tüneteket foglalt magában, amelyek a depressziós férfiakra jellemzők: irritabilitás, dührohamok/agresszió, alvászavar, alkohol- vagy drogabúzus, veszélyes viselkedés, hiperaktivitás, stressz és érdeklődéshiány a kellemes tevékenységek iránt.
A második skála, a Mindkét Nem Depressziós Skálája (GIDS) az összes MSS tünetet tartalmazta, s ezeken kívül még hét hagyományos tünetét a depressziónak: szomorúság/depressziós hangulat, a vitalitás elvesztése, fáradtság, ambivalencia, szorongás/nyugtalanság, siránkozás és a szánalmasság érzése.
Az MSS skálát használva, amely az alternatív, férfi típusú depressziós tüneteket tartalmazta, azt találták, hogy a depresszió prevalenciája nagyobb a férfiakban, mint a nőkben (26,3% versus 21,9%, p=0,007). Emellett az is kiderült, hogy a férfiak szignifikánsan gyakrabban számoltak be dührohamokról/agresszióról, drog abúzusról és veszélyes viselkedésről, mint a nők. A nők viszont szignifikánsan gyakrabban számoltak be stresszről, irritabilitásról, alvási problémákról és arról, hogy elveszítették érdeklődésüket az olyan dolgok iránt, amiket egyébként élvezni szoktak (pl. munka, hobbik, személyes kapcsolatok).
Ha a GIDS skálával mérték fel a kutatók a depressziót, amely tartalmazta mind a hagyományos, mind az alternatív depressziós tüneteket, akkor nem találtak nemi különbséget. Eszerint a skála szerint a férfiak 30,6%-a és a nők 33,3%-a felelt meg a depresszió kritériumainak.
Ami a depresszió súlyosságát illeti, a depressziós férfiak 63,2%-a és a nők 62,0%-a az enyhe kategóriába sorolódott, azaz 1–4 tünetük volt; a férfiak 28,3%-a és a nők 28,9%-a mérsékelten volt depressziós (5–9 tünetük volt); és a férfiak 8,5%-a s a nők 9,1%-a súlyosan depressziós volt (10–15 tünetük volt). Nemi különbség egyik súlyossági fokozatban sem volt.
„Az eredmények azt jelzik, hogy ha csak arra támaszkodunk, hogy milyen hagyományos depressziós tünetekről számolnak be a férfiak, akkor az ő körükben aluldiagnosztizálhatjuk a depressziót” – írták a szerzők.
Megemlítették ugyanakkor, hogy vizsgálatuk nem terjedt ki minden fontos tényezőre. A férfiak esetében például nem vettek tekintetbe minden tünetet, így a munkamániát, a testgyakorlás túlságba vitelét, a szexuális viselkedés megváltozását és a játékszenvedélyt. A későbbi vizsgálatoknak majd ezeket is magukban kell foglalniuk.
Forrás: Medscape
