Cukorbeteg anyák gyerekeiből kövér felnőttek lesznek
Egy izraeli utánkövetéses vizsgálatban azt találták, hogy 17 éves korban nagyobb az elhízás aránya azon gyermekek között, akiknek édesanyjánál cukorbetegség állt fenn a terhessége alatt.
Az összefüggéseket nem befolyásolta, hogy terhességi diabéteszről volt-e szó, vagy a cukorbetegség már a terhesség előtt is fennállt – számolt be dr. Zvi Laron az American Diabetes Association éves kongresszusán.
A most közzétett adatok újabbakkal bővítik az EPOCH (Exploring Perinatal Outcomes among Children) vizsgálat adatait. A retrospektív kohorszvizsgálatban a University of Denver kutatói 95 olyan gyermek sorsát kísérték figyelemmel, akinek édesanyja a terhesség alatt cukorbetegségben szenvedett (87 esetben terhességi diabétesz, 8 esetben 1-es típusú diabétesz állt fenn). A 409 fős kontrollcsoporttal összehasonlítva, a cukorbeteg anyák gyermekei között nagyobb volt az elhízás aránya. Ki kell emelni, hogy a két csoport között nem észleltek szignifikáns különbségeket a csecsemőkori és kora kisgyermekkori fejlődés tekintetében, 10−13 éves korban azonban a cukorbeteg anyák gyermekeinek nagyobb volt az átlagos testtömegindexe, ami a növekedés felgyorsulását jelzi.
Az izraeli vizsgálatban cukorbeteg anyák gyermekeinek ennél jóval nagyobb csoportját követtek nyomon egészen a serdülőkorig. A Tel Aviv-i Egyetem munkacsoportja dr. Laron vezetésével 544 nem egyszeres terhességet azonosított 1987 és 1993 között a Petach Tikvai Helen Schneider Kórházban: az anyánál 447 esetben terhességi cukorbetegség, 97 esetben 1-es típusú diabétesz állt fenn. A kontrollcsoportot olyan, ugyancsak nem ikerterhességből született újszülöttek képezték, akiknek édesanyja nem szenvedett cukorbetegségben, és ugyanabban a kórházban azonos évben jöttek a világra. A korábbi beszámolókkal összhangban azt találták, hogy a diabéteszes anyák újszülöttjeinek súlya és hossza következetesen nagyobb, mint a nem cukorbeteg anyák újszülöttjeié. A cukorbeteg anyák csoportjában például a fiúk 24,2 százalékának, a lányok 18,4 százalékának a születési súlya volt az izraeli populáció 90-es percentilise felett, míg a kontrollok között 6,8 százalék (fiúk), illetve 6,0 százalék (lányok) az arány.
Az eredeti populáció 62 százaléka jelentkezett 17 éves korban katonai szolgálatra (az izraeli szabályoknak megfelelően, kivéve az arabokat és az ultraortodox zsidó nőket és férfiakat). Ebben az időpontban az in utero diabétesz hatásának kitett csoport a testmagasság tekintetében nem különbözött a populáció többi tagjától, viszont szignifikánsan nagyobb volt azoknak a fiúknak az aránya, akik a testtömegindex (BMI) alapján a 85-ös percentilis fölötti tartományba estek. A lányoknál hasonló trend mutatkozott, ez azonban nem érte el a statisztikai szignifikancia határát.
A coloradói vizsgálattal ellentétben ugyanakkor az izraeli kutatók nem végeztek később ismételt méréseket annak az életkornak a meghatározására, amikor az akcelerált BMI a növekedés során megjelenik.
Jól ismert tény, hogy serdülőkori túlsúlyt követően nagyobb a felnőttkori elhízás esélye. Amennyiben helytálló a coloradói kutatók azon következtetése, hogy méhen belüli diabétesz- expozíciót követően a gyermekkor későbbi szakaszában felgyorsult a BMI növekedése, ez azt jelzi, hogy a kora gyermekkor megfelelő időablakot kínál az obezitás prevenciójához a veszélyeztetett gyermekeknél. Ehhez azonban pontosabban tisztázni kell, milyen mechanizmusok vesznek részt az in utero diabéteszexpozíció és az akcelerált BMI közötti összefüggésekben.
