Első sikerek a progeria kezelésében

A klinikai vizsgálat a csontszerkezet, a súlygyarapodás és – ami a legfontosabb – a kardiovaszkuláris rendszer jelentős javulását igazolta – számolt be a Proceedings of the Natural Academy of Sciences (PNAS) című lap.

A Hutchinson−Gilford progeria szindrómának (HGPS) is nevezett progeria egy ritka és fatális genetikai betegség, melynek jellemzője a már gyermekkorban megfigyelhető gyors öregedés. A betegség akkor válik végzetessé, amikor az érintett személyeknél ugyanolyan szív- és érrendszeri megbetegedés (atherosclerosis) alakult ki, ami normális öregedés mellett csak jóval később érinti időskorúak millióit. Az átlagos populációban megszokottnak számító 60-70 éves kor helyett progeriában már 5 éves korban előfordulhat szívinfarktus vagy stroke. A betegek átlagosan 13 éves korukig élnek.

Leslie Gordon, a közlemény első szerzője ugyancsak egy progeriában szenvedő gyermek édesanyja: „Hatalmas áttörésnek számít az a megfigyelés, miszerint farnezil-transzferáz inhibitorok (FTI), például lonafarnib adásával nemcsak lassítható az erek progeriában megfigyelhető károsodása, hanem már 2,5 éves kezelés hatására részben visszafordíthatók az elváltozások. Ennek főként azért van nagy jelentősége, mert a progeriában szenvedő gyermekek végül kardiovaszkuláris ok következtében halnak meg.”

A 2,5 éven át tartó gyógyszervizsgálatban 16 országból 28, progeriában szenvedő gyermek vett részt, ami a világszerte ismert progeriás esetek 75 százalékának felel meg. A 28 gyermek közül 26-nál a betegség klasszikus formája állt fenn. A vizsgálat 28 résztvevője 4 havonta Bostonba utazott, ahol részletes vizsgálatokon estek át.

Az FTI-szerek csoportjába tartozó lonafarnibot naponta kétszer, szájon át kapták a vizsgálati periódus alatt. A kutatók figyelemmel kísérték a gyermekek testsúlygyarapodását és azt összevetették a vizsgálat előtti értékekkel. Ezt tekintették elsődleges végpontnak, mivel ezek a gyermekek kritikus mértékű táplálási zavarban szenvednek, és extrém lassú súlygyarapodás jellemzi őket. A vizsgálatban ezen kívül meghatározták az artériák merevségét (melyet a szívinfarktus és stroke kockázati tényezőjeként tartunk számon), valamint a csontok rigiditását és denzitását is (melyet az osteoporosis prediktorának tekintenek).

A vizsgálat minden résztvevőjénél szignifikáns javulást észleltek a testsúlygyarapodásban, a csontszerkezetben, valamint az erek rugalmasságában. Minden harmadik gyermeknél több mint 50 százalékkal javult a testsúlygyarapodás éves üteme, illetve a testsúlycsökkenést gyarapodás váltotta fel, melynek hátterében az izomzat és a csontozat tömegének növekedése állt. Az FTI-kezelést követően a csontok rigiditása elérte a normális szintet. Az artériafal atherosclerosishoz társuló fokozott merevsége 35 százalékkal csökkent, miközben az érfal denzitása ugyancsak javult.

A progeriát okozó gén felfedezését követően az FTI-szereket javasolták potenciális terápiás szerként. A progeriában szenvedő gyermekeknél genetikai mutáció áll fenn, melynek nyomán a betegségért felelős progerin nevű kóros fehérje termelődik. A progerin blokkolja a normális sejtfunkciókat, és károsító hatását a farnezil-csoporton keresztül fejti ki, mely a proteinhez kapcsolódik. Az FTI-szerek ezt a kötődést akadályozzák meg.

Mark Kieran, a cikk rangidős szerzője, a Harvard gyermekgyógyász professzora így fogalmaz: „Klinikai vizsgálatunk tervezésekor világossá vált számunkra, hogy a gyermekkori rosszindulatú agytumorok FTI-kezelésével szerzett tapasztalataink progeriás gyermekek bevonásával végzett preklinikai vizsgálatokban is kamatoztathatók. A vizsgált szerre azért esett a választás, mert az képes megakadályozni, hogy a farnezil-csoport a fehérjéhez kötődjön, ily módon a progerin inaktiválható, ami mérsékelheti a betegség egyes hatásait.”

A vizsgálat eredményei igencsak biztatóak. Jelenleg is folyamatban van egy másik vizsgálat, melyet többek között a Progeria Kutatási Alapítvány (Progeria Research Foundation) támogat.

A korábbi kutatások arról tanúskodnak, hogy a progerin minden ember szervezetében termelődik, és mennyisége az életkor előrehaladtával emelkedik. Néhány korábbi vizsgálat korrelációt igazolt a normális öregedés és a progerin között, és összefüggés mutatkozott a progerin és a genetikai instabilitás között is.

A kutatók azt tervezik, hogy folytatják a farnezil-transzferáz inhibitorokkal és azok hatásaival kapcsolatos vizsgálataikat, melytől még több információt remélnek a kardiovaszkuláris betegséggel, illetve a minden populációt érintő normális öregedéssel kapcsolatban.