Fény derült a meningeomák kialakulási mechanizmusára
A Johns Hopkins Egyetem kutatói szerint sikerült tisztázni az agy és a gerincvelő területén gyakran kialakuló meningeoma növekedésének és progressziójának legfontosabb celluláris mechanizmusait, ami új gyógyszerek kifejlesztéséhez vezethet el.
Az eredményeket a Molecular Cancer Research című lapban hozták nyilvánosságra.
„Egy lépéssel megint közelebb jutottunk a terápiás célpontként kínálkozó gének azonosításához – mondja Gilson S. Baia, a Johns Hopkins Egyetem orvoskarának idegsebész kutatója. Baia és munkacsoportja arra az ismert tényre alapozta munkáját, mely szerint a meningeoma eseteinek körülbelül kétharmadában kimutatható az NF 2 tumorszuppresszor gén mutációja. A módosulás következtében zavart szenved a Merlin nevű protein expressziója. A Merlin a Hippo nevű sejtszignálutat szabályozza, és mostani friss kutatásukban Baia és kollégái arra a megállapításra jutottak, hogy ha a Merlin hiányzik, akkor a Hippo jelút is megszakad. Normális körülmények között a Hippo kontrollálja a szövetek és szervek méretét a szervezetben, és akkor aktiválódik, ha szövetek fejlődésére van szükség. A Hippo ezen túlmenően fékként is működik a kontrollálatlan növekedéssel szemben. A Hippo megszakadása esetén olyan biokémiai kaszkád indul el, melynek eredménye szabályozatlan tumornövekedés lesz.
Baia meningeoma-sejtekben tanulmányozta a YAP1 (Yes-associated protein 1) nevű fehérje aktiválódását, melyet a Hippa szabályoz. Enélkül a YAP1 bejut a sejtmagba, ahol a tumorképződésben és sejtproliferációban szerepet játszó géneket aktivál.
Az elmúlt években a Hippo jelútról bebizonyosodott, hogy szerepet játszik más daganatfajták növekedésében is, de most először hozták kapcsolatba a meningeoma kialakulásával. A YAP1 közrejátszik például tüdő- és petefészekrákban is, és az NF2 mutációját kimutatták már az agytumorok ritkább altípusaiban, valamint az azbesztózishoz kapcsolódó mesothelioma kialakulásában is.
A kutatók most 70 mesotheliomás szövetmintát gyűjtöttek, és azt találták, hogy minden mintában kimutatható volt a YAP1 expressziója, függetlenül a daganat szövettani stádiumától (grade). Ezt azt jelzi, hogy olyan molekuláris mechanizmusról van szó, mely már a korai stádiumban részt vesz a meningeoma létrejöttében. Amikor a sejtmagokban kiütötték a YAP1-et, akkor a tumor proliferációja is meglassult, a YAP1 mennyiségének növekedéséhez ugyanakkor a sejtszaporodás és -migráció fokozódása társult.
Állatkísérletekben olyan humán sejtvonalakat fecskendeztek kísérleti egerek agyába, melyben a YAP1 expressziója fokozott volt. A YAP1 mennyiségének megnövekedésére válaszul az összes kísérleti állat agyában daganat alakult ki.
A kutatás vezetője szerint a következő feladat azon gének pontos azonosítása lesz, melyek a sejtmagba jutó YAP1-re válaszul aktiválódnak. Ezt követően remélhetően mód nyílik olyan gyógyszerek kifejlesztésére, melyek specifikusan ezeket a géneket veszik célba.
A kutatást a Leonard and Phyllis Attman Alapítvány és a Meningioma Mommas Foundation támogatta.
Forrás: Johns Hopkins University
