Foglalkozás-egészségügy – bevezető

Megtiszteltetés az orvosnak, hogy rövid előszóval tovább fokozhatja az érdeklődést egy továbbképző folyóirat fontos átfogó cikkei előtt; és megtiszteltetés egy alapvetően preventív szakmának, hogy lényegesnek tartották ráirányítani a figyelmet.

A lakosság egészségi állapotának kedvezőtlen mutatói, a születéskor várható élettartam és a halálozási arány európainál jelentősen rosszabb adatai – különös tekintettel az aktív korosztályokra – bizonyosan összefüggésben vannak a munkavállalókat a munkahelyükön munkavégzésük során érő egészségkárosító hatásokkal is. Ráadásul az egészségi állapotot negatív irányban befolyásoló életmódbeli tényezők (pl. dohányzás) a munkahelyünkön is kísérnek bennünket.

Az egészséget nem veszélyeztető munkakörülmények biztosítása és munkahelyi egészségvédelem nélkül nem lehet eredményes népegészségügyi tevékenységet folytatni.

A munkát végző ember egészségének, biztonságának fokozott védelme az egészségügy kiemelten szabályozott területe Magyarországon is, de talán még erőteljesebb hangsúlyt kap az Európai Unióban. Az Európai Uniót – némileg eltérő munkáltatói, munkavállalói és orvosi szemlélet mellett – szigorú közösségi normák és hatósági felügyelet jellemzi. A közösségi joganyag magyar jogrendszerbe ültetése alapvetően megtörtént, és folyamatosan zajlik a változtatások beépítése is. Ennek szembetűnő eredménye jó néhány nagy jelentőségű jogszabály (a kémiai biztonságról, a rákkeltő anyagokkal végzett tevékenységekről, a képernyő előtti munkavégzésről, a biológiai kóroki tényezők hatásának kitett munkavállalók egészségvédelméről, és még sorolhatnánk).