Gyermekkori csontvelőtranszplantáció utáni halálozás
Egy új kutatás szerint a csontvelőtranszplantáción átesett gyermekeknél a korai elhalálozás megnövekedett kockázata a beavatkozás után legalább 25 évig fennáll.
Az allogén vérsejt-, vagy csontvelő transzplantáció számos gyermekkori daganatos és nem daganatos betegségben hozhat gyógyulást. A gyermekkori daganatos betegségek kezelésének eredményessége az elmúlt öt évtizedben jelentősen javult, az 5 éves túlélés ma már eléri a 85%-ot.
A sikeres gyógyulás mellett egyre fokozottabb figyelem irányul a daganatok kezelését követő hosszú távú túlélésre, melynek keretében Dr. Smita Bhatia (Institute for Cancer Outcomes and Survivorship igazgatója, University of Alabama at Birmingham Comprehensive Cancer Center) és munkatársai retrospektív kohorsz vizsgálatot végeztek az 1974. január 1. és 2010. december 31. között allogén csontvelő-transzplantáción (BMT) átesett azon gyermekeken, akik legalább 2 évvel túlélték a beavatkozást. A betegeket 2016. december 31.-ig követték.
Az 1388 gyermek (559 lány, 829 fiú) átlagos életkora a beavatkozás idején 14,6 (0-21) év volt. A megfigyelési időszak alatt a kezeltek közül 295-en haltak meg, ami azt jelentette, hogy 20 évvel a BMT után a kezeltek 79,3%-a volt életben. A korai elhalálozás leggyakoribb oka a fertőzés, vagy a krónikus graft versus host reakció volt (244-ből 121; 49,6%), illetve az eredeti betegség (244-ből 60; 24,6%), vagy egy második rosszindulatú daganat (244-ből 45; 18,4%). Az átlagos, egészséges népesség azonos számú, korú, nemű egyedei közül ezalatt az időszak alatt 20,3-an haltak volna meg, azaz a BMT-n átesett fiatal betegek halálozása 14,4-szerese volt az átlagosnak (95%CI 12,8-16,1)! A relatív mortalitás a beavatkozás után legalább 25 éven keresztül magasabb maradt (standardizált mortalitási arány 2,9, 95%CI 2,0-4,1). A bármely okból bekövetkező halálozás abszolút kockázatának többlete 12,0/1000 személy/év volt (95%CI 10,5-13,5). A késői halálozás 10 éves kumulatív gyakorisága fokozatosan csökkent: 1990 előtt 18,9%, 1990-1999 között 12,8%, 2000-2010 között 10,9% volt (P=0,002). Ez a fokozatos csökkenés statisztikailag szignifikáns maradt a különféle demográfiai és klinikai faktorok figyelembe vétele után is: az 1990 előtti időszakhoz viszonyítva HR: 0,64 (95%CI 0,47-0,89) volt az 1990-1999 közötti időszakban (P= 0,007), majd HR: 0,49 (95%CI 0,31-0,76) volt a 2000-2010 közötti időszakban (P= 0,002).
Dr. Bhatia arra figyelmeztet, hogy a BMT-n átesett betegeket hosszú ideig megfigyelés alatt kell tartani, még évekkel a BMT után is éberen figyelni kell a fertőzésekre, és természetesen szűrni kell ezeket a betegeket egy esetleges új daganatos megbetegedés szempontjából is. Egyébként a halálozás a felnőttkorban BMT-n átesett betegeknél ugyancsak megemelkedik.
Dr. David Loeb (Division Chief of Pediatric Hematology/Oncology and Marrow and Blood Cell Transplatation at the Children’s Hospital at Montefiore in New York City) kommentárjában megjegyezte, hogy a gyermekeken kb. az 1980-as évek közepétől végeznek csontvelőátültetést, ezért hosszú idejű megfigyelések eddig nem nagyon történtek. „A többlet-halálozás csökkenése az idők során annak az eredménye is lehet, hogy javultak a BMT elvégzésének körülményei, és egyre jobban kezeljük a beavatkozás toxicitásait.” Ugyanakkor a tanulmány nem különbözteti meg a „teljes intenzitású (mieloablatív)” transzplantációkat a „csökkentett intenzitású” helyzetektől. „Úgy néz ki, hogy a XXI. századi transzplantációs technikáknak köszönhetően már jelentősen csökkenhet a mortalitás.” Azt sem szabad elfelejteni, hogy a transzplantációra szoruló betegek a beavatkozás hiányában rövid időn belül meghaltak volna.
Forrás:
