Hatásos újdonság áttétes emlőrákban
Egy Fázis III vizsgálat most közölt eredménye szerint a paclitaxel tablettás formája jobb válaszokat és kevesebb neuropathiát eredményezett, mint a szer intravénás formája.
A paclitaxel a leggyakrabban használt intravénás kemoterápiás szer az áttétes emlőrák kezelésében. A San Antonioban decemberben rendezett szokásos emlőrák szimpóziumon egy olyan Fázis III vizsgálatról számoltak be, melyben áttétes emlőrákban a paclitaxelt a standard intravénás adagolás helyett kísérleti tablettás formában adták a betegeknek.
A randomizált vizsgálat során 265 beteg 205 mg/m² orális paclitaxelt (plusz encequidart) kapott hetente 3 napig , a másik csoport 137 betege pedig 175 mg/m² intravénás paclitaxelt 3 hetente. Az elsődleges végpont (az összes válasz) lényegesen jobb volt a per os kezelésben részesülők csoportjában: 35,8% vs 23,4% (P=0,011) az intent-to-treat résztvevők adatai alapján. A válaszadások mértékét két alkalommal is független radiológiai központok ellenőrizték, először a kezelések 18. hetében. A kutatók szerint a válaszok tartósak voltak, hiszen >150 nap elteltével a per os csoportban 50%-ot, az intravénás csoportban 38%-ot mértek. Még a vizsgálat befejezésekor is 19% vs 13% volt az arány.
Fontos, hogy az orális csoportban a nagyobb arányú tumoros válasz mellett kevesebb és enyhébb neuropathia volt észlelhető. Például a 23. héten végzett felméréskor az orális kezelésben részesülők csoportjában csak 17%-ban, az iv. csoportban 57%-ban fordult elő bármilyen erősségű neuropathia (a grade 3 neuropatiák aránya 1% vs 8% volt).
A tablettás paclitaxelt szedő betegeknél hosszabb volt a másodlagos végpontként megnevezett progressziómentes túlélés (PFS) és a teljes túlélés (OS), ráadásul kevesebb volt a kemoterápia okozta, súlyos panaszokkal járó neuropathia is. Az intravénás csoport betegeinek 25%-ánál a kezelés után „tartós károsodás” maradt vissza, tehát a neuropathia arányának csökkentése egy igen fontos előny.
A PFS 8,5 vs 6,9 hónap volt az „intent-to treat” betegek csoportjában, míg az átlagos OS 27,9 hónapnak vs 16,5 hónapnak adódott az orális ill. az iv csoportokban (P=0,02). A neuropathián kívüli, egyéb toxicitások a két csoportban gyakorlatilag azonosan alakultak, de az orális csoportban pl. kevesebb volt az alopecia, viszont több volt a neutropenia, a fertőzés, a gasztrointesztinális mellékhatás. Megjegyzendő, hogy a paclitaxel per os és iv. adagolásának összehasonlítását célzó vizsgálat megkezdése előtt végzett farmakokinetikai vizsgálatok azt mutatták, hogy a kétféle formuláció használatával egymással „összehasonlítható” teljes paclitaxel-expozíciót lehet elérni a betegeknél.
A paclitaxel orális formájának adagolását jelentősen nehezíti, hogy a szert, a bélből való felszívódásának elősegítésére encequidarral kell bevenni, 9 órányi folyamatos éhezéssel egybekötve. Több szakértő szerint ez az eljárás bizonyos mértékig korlátozza a per os forma használhatóságát. A tanulmány első szerzője, Dr. Gerardo Antonio Umanzor Funez (Centro Oncologico Integral, San Pedro, Honduras) viszont azt nyilatkozta, hogy ez egyáltalán nem zavarta a tablettás csoportba kerülő beteg hölgyeket, sőt kifejezetten várták a perorális kezelés lehetőségét. És bár a standard intravénás forma adására csak 3 hetente van szükség, az infúzióra a betegeknek oda kell utazni az azt biztosító onkológiai ellátóhelyre, ami szintén időigényes, csakúgy, mint a várakozás és maga a kezelés.
[Az encequidar /HM-30181/ a multi-drug rezisztencia 1-es /MDR-1, ABCB1/, másképpen P-glycoprotein /P-gp/ erősen szelektív, és hatásos gátlója. A HM-30181 együttes adása során növekszik a tubulin-stabilizáló kemoterápiás szer, a paclitaxel orális biológiai hozzáférhetősége. Az Oraxol a paclitaxel per os formája, melyet a HM-30181A molekulával együtt adnak. Dr. N.T.].
Bár az orális alkalmazás meglehetősen időigényes: 4 órás éhezést követően a betegnek egy kapszula encequidart kell bevennie, majd újabb 1 óra elteltével testsúlytól függően akár 10 paclitaxel tablettát is le kell nyelnie, végül biztonsági okokból ismét 4 órát várakozik, mielőtt táplálkozna. A szerzők szerint azonban általában nem volt probléma az előírás betartásával. Több szakértő is azzal érvelt, hogy ez a rendkívül időigényes adagolás - bár a hét 7 napjából csak heti 3 napot vett igénybe- szinte „egy teljes munkaidős elfoglaltságot” jelent, amit eléggé nehézkesnek, és megterhelőnek tartották.
Források:
2. San Antonio Breast Cancer Symposium 2019: GS6-01. Presented December 13, 2019.
