Invazív fenotípussal összefüggő genomikai változások malignus melanómasejtekben
A tumorsejtek inváziója a metasztázisképzés első lépése, melynek során a sejtek képesek a környező szövetek infiltrációjára. Célunk az invazív fenotípussal összefüggő genetikai és epigenetikai eltérések vizsgálata volt melanóma-sejtvonalakban. A sejtek invazív képességének meghatározásához Matrigel inváziós kamrát használtunk. Genetikai elemzéseinket array-CGH módszerrel, a DNS-metilációt Illumina Infinium array-vel vizsgáltuk, a génexpressziós változásokat Affymetrix array-vel határoztuk meg. Eredményeink alapján a primertumor-eredetű invazív sejtvonalakban szignifikánsan magasabb volt a GDNF, GPAA1, PLEC és SHARPIN gének kópiaszáma a nem invazív sejtvonalakhoz hasonlítva. Megfigyeltük, hogy az invazív sejteket főként hipermetilált mintázat jellemzi. A hipermetilált gének többsége csökkent expresszióval társult, másrészt a géntestbe nyúló hipermetilációval megnövekedett génexpressziót figyeltünk meg az EGFR és RBP4 gének esetében. Az ARHGAP22 és NAV2 gének promoter-hipermetilációja jellemezte az invazív sejteket, amely eltérést a melanómametasztázis-mintákban is megtaláltuk. Eredményeink rámutatnak az invazív sejtek hipermetilációs mintázatának jelentőségére, amely összefüggésben állhat a melanómasejtek invazív tulajdonságával.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!