Jó koleszterinből is megárt a sok

A Washington University School of Medicine kutatóinak eredménye szerint a HDL-koleszterin (HDL: high-density lipoprotein) csak akkor növeli az élettartamot, ha közepes mennyiség van belőle a szervezetben (Benjamin Bowe és munkatársai: High density lipoprotein cholesterol and the risk of all-cause mortality among U.S. veterans).

A Clinical Journal of the American Society of Nephrology című szaklapban publikált nagy epidemiológiai vizsgálat eredménye a tanulmány utolsó szerzője, Ziyad Al-Aly nyilatkozata szerint a kutatókat is meglepte. Mint Al-Aly kifejti, korábban úgy gondoltuk, hogy a jó koleszterin emelkedett szintje hasznos a szervezetünk számára. A felfedezett összefüggés – miszerint a HDL-koleszterin megnövekedett szintje együtt jár a korai halál kockázatának növekedésével – hátterében álló ok egyelőre tisztázatlan, feltárása további vizsgálatokat igényel. A HDL-koleszterinről eddig úgy véltük, hogy segít eltávolítani az erek, így a szív koszorúsereinek belső felszínén lévő, az ér keresztmetszetét szűkítő, koleszterinből felépülő plakkokat, ezáltal segít megelőzni a kardiovaszkuláris megbetegedéseket és az agyvérzést.

A felfedezés érdekében a kutatók több mint 1,7 millió idős férfi veseműködéssel és koleszterinszinttel kapcsolatos, 2003 októbere és 2004 szeptembere közötti adatait dolgozták fel (eGFR-szintek és HDL-koleszterin-szintek), majd 2013 szeptemberéig követték a vizsgálati alanyokat. A vesebetegeknek gyakorta alacsony a HDL-koleszterin szintjük, és eddig részben ezzel magyarázták, hogy megnövekedett körükben a korai halál kockázata; mindazonáltal Bowe és munkatársai eredménye szerint a vesefunkciótól függetlenül mind a magas, mind az alacsony HDL-szint magasabb mortalitással jár együtt (magas HDL-koleszterin-szint: ≥50 mg/dl, alacsony HDL-koleszterin-szint: ≤25 mg/dl).

Mint a kutatók kifejtik, ez az összefüggés megmagyarázhatja, mi az oka, hogy a HDL-koleszterin szintjének emelését célzó klinikai vizsgálatok kudarccal zárultak, mert nem sikerült javítani a kimeneteket. Al-Aly szerint elképzelhető, hogy a korábbi vizsgálatok túl kevés esetszámmal zajlottak, ellenben ez a mostani kutatás big data megközelítést használt, ami lehetővé teszi a részletek feltárását, a HDL-koleszterin-szint teljes spektruma és a mortalitás közötti kapcsolat kimutatását. A kutatók szerint a nagy adatbázisok használata a jövőben lehetővé teszi egyéb igaznak vélt orvostudományi tények megkérdőjelezését is.

A HDL-koleszterin-szint és a mortalitás közötti kapcsolat egy U alakú görbével jellemezhető, a mortalitás a HDL-spektrum mindkét végén növekszik; a vizsgálatban a HDL-koleszterin közepes szintje és a kisebb mértékű mortalitás közötti kapcsolat vesebetegek esetében is kimutatható volt: mértéke csökkent, de szignifikáns maradt. (Közepes HDL-koleszterin-szintnek számított a 25 mg/dl-nél nagyobb, de 50 mg/dl-nél kisebb érték.)

Az összefüggés ok-okozati kapcsolatot természetesen nem jelent, a kutatók szerint további vizsgálatoknak kell feltárniuk, hogy a közepes HDL-koleszterin-szint fenntartása növeli-e az élettartamot.

Nem csoda egyébként, hogy számos, a HDL-szint emelését célzó terápiás próbálkozás (pl. niacin vagy koleszterinészter-transzfer protein/CETP inhibitorok) kudarcot vallott az elmúlt 15 évben, mivel nem sikerült csökkenteniük a kardiovaszkuláris megbetegedések kockázatát, írja a terület egyik vezető szakembere Anatol Kontush a Frontiers in Pharmacology című lapban (HDL particle number and size as predictors of cardiovascular disease), hiszen a proteomikai és lipidomikai eszköztár rohamos bővülése ellenére is igen hiányos még a tudásunk a HDL struktúrájával kapcsolatban, illetve kevés az ismeretünk arról, hogyan függ össze a HDL struktúrája és atheroprotektív funkciója. A HDL-részecskék ugyanis nagyon különböző összetételűek lehetnek, a különböző összetétel pedig különböző struktúrával és eltérő kémiai, biológiai tulajdonságokkal jár. Eddigi tudásunk alapján a lipid- és protein-összetevők, valamint a sűrűség, méret és alak szerint számos alosztályra osztjuk ezeket a 8-10 nm-es partikulumokat, amelyek nem csak lipideket szállítanak a sejtekből, és a lipidmetabolizmusban vesznek részt, de a veleszületett immunválaszban, a komplement aktiválásban vagy a proteolízis-gátlásban is szerepük van, továbbá antioxidatív és antiapoptotikus hatással bírnak. A különböző HDL-alosztályokat felépítő proteinösszetevőkből pl. eddig már több mint 80 félét ismerünk; a hipotézis szerint ezek a fehérjék biztosítják a partikulumok kapcsolódásait, így funkcióját is.

A HDL funkció mérésének új eszközei információt szolgálhatnak a kardiovaszkuláris kockázattal kapcsolatban. Mint a The New England Journal of Medicine tanulmánya (HDL Cholesterol Efflux Capacity and Incident Cardiovascular Events) kifejti, a vér HDL-koleszterinszintje túl statikus, informatívabb lehet a HDL-funkciót, így pl. a koleszterin efflux kapacitást mérni, és elképzelhető, hogy ez hatékonyabb terápiás célpont, mint a HDL-koleszterinszint. (A koleszterin efflux kapacitás az a mérőszám, ami megmutatja, milyen hatékonyan távolítja el a sejtekből a HDL partikulum a koleszterint.)

Anand Rohatgi és munkatársai kutatása szerint ugyanis a koleszterin efflux kapacitás mérése szignifikánsan eltérő eredményt ad, mint a HDL-koleszterinszinté, és az általuk több mint 3000 résztvevő bevonásával végzett Dallas Heart Study eredménye arra utal, hogy a koleszterin efflux kapacitás pontosabban előrejelzi a kardiovaszkuláris rizikót, mint a HDL-koleszterinszint.