Ketamin kezelés depresszióban – hatások és mellékhatások

A ketamin gyógyászati alkalmazása körül egyre nagyobb a tudományos érdeklődés. A mentális betegségekben való használhatósága a közelmúltban vált az idegtudomány egyik fő kérdésévé. A terápia rezisztens depressziók esetén empirikus alapon, off-label indikációban kezdték alkalmazni. Az előzetes adatok és közlemények szerint adagolásával súlyos, elősorban időskori esetekben gyors javulást lehetett elérni. A ketamin alkalmazását két tényező limitálja. Az egyik a rossz híre és az a szintén sajnálatos tény, hogy közkeletű -„Special K” nevű- partidrog, ami orvosi alkalmazását rendkívül korlátozza. (A szer Magyarországhoz és a cikk íróinak hazájában, Ausztráliában is csak altatószerként van törzskönyvezve ill. a krónikus fájdalom szindrómák kezelésében engedélyezett). A másik probléma a szerrel, hogy mellékhatásait részlegesen ismerjük, nem tudjuk, hogy hosszútávú alkalmazása során milyen a fellépő adverz események frekvenciája és ennek dozírozással való összefüggései is ismeretlenek.

A Lancet hasábjain megjelent vizsgálatban ausztrál kutatók az eddig leírt mellékhatásokat igyekeztek ismertetni és összegezni. A syndney-i egyetem és a Black Dog Institute munkatársai a fenntartó ill. az ismételt ketamin kezelés biztonságosságát elemezték: 288 ketamin kezeléssel foglalkozó cikket tekintettek át, ebből 60 alapján tudtak beválasztási kritériumokat megfogalmazni készülő munkájukhoz. Összesen 899 olyan beteg tudták értékelni, akik depresszió indikációjában legalább egyszer, parenterálisan kaptak ketamint.

Tapasztalataik szerint az akutan jelentkező mellékhatások dokumentálása precízen megtörtént, azonban sok vizsgálat nem fektetett kellő hangsúlyt a betegek követésére, így kevés késői következményről született jelentés. Az intravénásan adott gyógyszer igen gyakran okoz valamilyen mellékhatást közvetlenül a szervezetbe jutása után. Ezek megnyilvánulhatnak fejfájás, szédülés, vérnyomás kiugrás, látászavar vagy éppen valamilyen pszichopatológia (pl. disszociáció) formájában. A fent említett tünetek egybevágnak a ketaminhasználók tapasztalataival.

A krónikus ketamin használat feltételezett mellékhatásai a húgyhólyaggyulladás, a májkárosodás, kognitív zavarok, pl.: memóriazavar és a függőség kialakulása. Leginkább ezek szabnak korlátot a hosszútávú kezelésnek. Külön probléma, hogy a ketamin függőséggel nagyon kevesen foglalkoznak, így a tapasztalat elenyésző (az elmúlt 20 évben összesen 15 ilyen esetet mutattak be világszerte). Nem lehet tudni azt se, hogy az ismételt ketamin dózisoknak van-e kumulatív hatása, azaz ugyanúgy függőséget okozhat mint a fenntartó dózis. A szomatikus betegségekkel való kapcsolat is további kutatásra vár. Mint ismert, az intravénás ketamin gyakran megemeli a vérnyomást, így az is kérdés, hogy a krónikus alkalmazás hipertóniához vezet-e. (Analgetikus indikációban ezt elkerülendő, a perorális bevitelt és a csökkentett dózisokat preferálják.) Az is tisztázásra vár, hogy a fennálló társbetegségeket mennyiben befolyásolja a szer, különös tekintettel a leggyakoribb kardiovaszkuláris morbiditásokat illetően. 

Tekintettel a depresszió kezelésében elért ígéretes eredményekre, Ausztráliában komolyan veszik a ketaminnal kapcsolatos kutatásokat. A sydney-i egyetemen zajlik egy független vizsgálat, melybe 200 depresszióval küzdő beteget vontak be. Kezelésük heti 2 alkalommal történik intravénás ketamin adásával. Egy kezelési ciklus egy hónapig tart. A vizsgálat szigorú protokollt követ. Felmérik a betegek általános kondícióját, egészségi állapotát, melyeket figyelembe véve kalkulálják a ketamin dózist. Minden nem várt eseményt feljegyeznek és potenciális mellékhatásként tartanak számon. Fejlesztés alatt áll egy mellékhatás jelentő platform K-SET néven és egy a ketamin kezelés feltételeit megszabó ajánlás (KSST) is.

Forrás: Science Daily