Klinikai toxikológia: diagnosztika és terápia

Kicsit nagyképűen hangozhat cikkem címe, hiszen ilyen címmel könyvek jelennek meg, és a teljes klinikai toxikológiát természetesen nem lehet néhány oldalban megtárgyalni, de bizonyos diagnosztikus és terápiás lépések szempontjából a gyakorló orvosnak segítséget jelenthet az alábbi összefoglaló.

Hazánkban a klinikai toxikológia mint önálló szakterület nem létezik. Határterületi szakma, mely leginkább a sürgősségi ellátáshoz, az intenzív terápiához, a belgyógyászathoz áll közel. Az orvosegyetemeken csak érintőlegesen oktatják, a gyógyszertan és az oxiológia keretében. Hazánkban évente körülbelül 20–22 ezer beteg kerül kórházba valamilyen intoxikáció miatt. Ez a szám nagyjából megegyezik az évente myocardialis infarctus miatt élve kórházba kerülő betegek számával. A hazai gyakorlatban az intoxikált betegek elhelyezése a helyi szokásoktól függ. Szervezett osztályok, részlegek csak Budapesten, Miskolcon és Nyíregyházán működnek. Természetesen más intézetekben is vannak olyan kollégák, akik elhivatottságot éreznek a toxikológia iránt. Sajnos az általános orvosok és szakorvosok toxikológiai hozzáértése sok kívánnivalót hagy maga után. A rezidensképzésben nem szerepel önálló toxikológiai gyakorlat, pedig néhány szakterületen ez nem ártana.

A hazai mérgezési statisztikák azonban nem mindig pontosak, hiszen a „homogén betegségcsoportok” (HBCs) között a viszonylag gyengén fizető toxikológiai csoportokat nem mindig jelölik. A nemrég életbe lépett HBCs-változások (pontszámemelés) talán pozitív hatással lesznek a jelentésekre. A tervekben szerepelt, hogy végre hazánkban is beindul a Mérgezési Központ (Poison Control Center, PCC), amely már több volt szocialista országban működik. Ez a központ napi 24 órában adna toxikológiai információt, elméleti és gyakorlati segítséget az érdeklődőknek.

A középkelet-európai toxikológia különbözik az USA-belitől és a nyugat-európaitól. Nálunk jóval nagyobb az ezer főre jutó mérgezések száma, és a „top 10” is kicsit másként alakul. A hazai mérgezési statisztikák élén – ellentétben a nyugat-európaiakkal – a benzodiazepinek állnak, ezeket a meprobamát követi. Az élcsoportba tartoznak még a carbamazepinek, az antidepresszívumok és a b-blokkolók. A nyugati statisztikákat magasan vezető fájdalomcsillapítók nálunk a sor végén kullognak.

Itthon sokkal bátrabban alkalmazunk eliminációs technikákat, hiszen nagyobb a súlyos mérgezettek aránya. A hazai gyakorlatban a betegek 25%-a minősül súlyos állapotúnak, és 5%-uk igényel speciális centrumban való elhelyezést. Osztályunk heti 168 órában vesz fel mérgezett betegeket az ország minden részéről, akár előzetes megbeszélés nélkül is.