Mikor adjunk biológiai terápiát rheumatoid arthritisben?
Egy újabb biológiai betegségmódosító rheuma-ellenes JAK kinázról bizonyosodott be, hogy hatásosabb első kezelésként.
Egy svéd tanulmányban az abatacept nevű (Orencia, Bristol-Myers Squibb) biológiai betegségmódosító reumaellenes gyógyszerrel (bDMARD, disease-modifying anti-rheumatic drugs). kapcsolatban igazolódott, hogy adásakor nagyobb valószínűséggel tudják folytatni a kezelést és a betegség jobb kimenetelére számíthatnak azok a betegek, akik előzetesen még nem részesültek bDMARD kezelésben és/vagy betegségük kevésbé aktív volt.
Néhány előzetes nemzetközi tanulmányban már foglalkoztak az abatacept hatásaival, de számos esetben nagyon heterogén volt az ezekben a vizsgálatokban szereplő populáció, illetve eltérő volt a bDMARD-ok megítélése. Svéd kutatók az Arthritis Research and Therapy c. lapban 2019 január végén megjelent tanulmányukban egy nemzeti vizsgálatban az abatacept kezelés reumatoid artritiszben kifejtett hatásosságának elemzése mellett azokat jellemzőket is keresték, melyek alapján megjósolható, mely betegeknél várható jelentős klinikai válasz, illetve hogy várhatóan mely betegek maradnak hosszú ideig a terápián.
A kutatók a svéd RA regiszterből 2716 beteget adatait emelték ki, akik az összes svéd biológiai betegségmódosító reumaellenes gyógyszerrel kezelt betegek 87%-át képviselték, és tartalmazták az összes olyan beteget, akiknél 2006 áprilisa és 2017 novembere között abatacept kezelést kezdtek: Ezen betegek 17%-a soha nem kapott biológiai terápiát („biológiailag naív” volt), 27%-uk már egy, 56%-uk pedig már legalább két bDMARD kezelésben részesült. Az abatacept kezelés indításakor a betegek átlagosan már 14,2 éve küzdöttek a betegséggel, a legtöbbjüknél a betegség aktivitást mutatott: az átlagos Disease Activity Score-28 ízületet érintett, a C-reaktív protein érték átlagosan 4,66, míg a Health Assessment Questionnaire Disability Index (HAQ-DI) 1,25 volt. A biológiai naív betegeknél az abatacept kezelés indításakor rövidebb volt a betegség átlagos tartama (9,5 év). Ezen betegek már ritkábban szedtek aktuálisan kortikoszteroidot, és az abatacept kezelést szubkután , és nem intravénásan kapták.
Az abatacept kezelés folytatólagos alkalmazását, a kezelésen való „maradást” a kiindulás után a 6. és a 12. hónapban is mérték: ez jóval magasabb volt a biológiailag naív betegeknél (85% és 64%), mint az összes beteg átlagánál (75% és 55%). A kezelésen való maradás az egy, vagy több előzetes bDMARD kezelést kapóknál az átlagos szinten volt, de mindenképpen jelentősen alacsonyabb volt, mint az a biológiailag naív betegeken volt megfigyelhető. Az abatacept kezelés hossza a biológiailag naív betegeknél átlagosan 2,23 év volt, míg a bDMARD-okkal már előkezelt betegeknél csak átlagosan 1,56-1,68 évig tartott.
Az abatacept kezelés felfüggesztésének oka a betegek közel felénél a hatástalanság volt, 18,1%-ban a mellékhatások, 2,5%-ban a tartós remisszió, és 29,4%-ban valami egyéb ok játszott közre. Többváltozós analízissel kimutatták, hogy a férfiak ritkábban hagyták abba a kezelést, mint a nők (HR: 0,86), illetve a kiinduláskor methotrexat kezelésben részesülők is nagyobb arányban maradtak a terápáin, mint azok, akik nem szedtek methotrexatot (HR: 0,85).
Az EULAR kritériumok szerinti jó válasz a 6. hónapban a betegek 24%-ában volt megfigyelhető, ez az arány a 12.hónapban 29% volt. Jó és mérsékelt választ láttak a 6. hónapban a betegek 59%-ánál, illetve 62%-uknál a 12. hónapnál. A HAQ válasz a 6. hónapban 31%-os, a 12. hónapban 33%-os volt.
Az abatacept kezelésben részesülők 21%-a még a terápián maradt és az EULAR szerinti jó választ adott a 6. és 12. hónapban (LUNDEX-korrigált EULAR jó válasz). Hasonlóképp 27%-uk volt a kezelésen és adott LUNDEX-korrigált HAQ jó választ 6 hónap után, illetve 23%-uk a 12. hónapban.
Tehát az előzetes bDMARD expozíció hiánya, a férfi nem, a kiinduláskor mért alacsony HAQ score tekintendő az abatacept kezelésre várható klinikai válasz „független prediktorának” mind 6, mind 12 hónapnál.. A 6. és 12. hónapban várható kedvező funkcionális választ az előzetes bDMARD kezelés hiánya jelzi. Feltételezhető, hogy a fájdalomérzet különbsége is hozzájárulhat a kezelés kimenetelének nemek közti különbözőségéhez, bár az RA-beteg férfiak és nők kezelésre adott válaszának különbségének oka távolról sem világos.
A svéd vizsgálat is igazolta, hogy az abatacept kezelés bionaív betegekben hosszabb túlélést és jobb klinikai és funkcionális választ eredményez, mint azokban, akik korábban már kezeltek biológiai betegségmódosító reumaellenes gyógyszerrel. A nem és bizonyos mértékig a betegség súlyossága az abatacept indításakor szintén befolyásolta a kimenetelt.
Az abatacept tehát a többi JAK (Janus kináz) gátlóhoz hasonlóan bDMARD-naív esetekben hatásosabb, mint már többszörösen előkezelt bDMARD esetekben. És a legtöbb gyógyszer jobb hatású a relatíve korai esetekben. Egyelőre még mindig nincsenek olyan jellemzők, amelyek alapján ki tudnánk választani korai RA-ban az adott beteg számára legmegfelelőbb szert, és azt sem tudjuk, hogy a kezdeti terápiát követő gyógyszereket milyen szekvenciában adjuk.
A vizsgálat független kommentátora, Dr. Maxime Dougados (Rheumatology Department, Hôpital Cochin, Párizs) úgy nyilatkozott, "meg vagyok győződve arról, hogy az abatacept egy nagyon hatásos gyógyszer, és valószínűleg biztonságosabb a fertőzések vonatkozásában a többi biológiai szernél. Ugyanakkor nem javaslom a jelenlegi EULAR (European League Against Rheumatism) ajánlások megváltoztatását ezen tanulmány alapján.”
Más szakértők a hosszú idejű eredményeket és a Janus-kináz gátlók és a tumor necrosis faktor (TNF) blokkolók összehasonlító vizsgálatait hiányolják.
Források:
