Mit mondok a betegemnek ...ha nappali aluszékonyságot panaszol
Kedves aluszékony Betegem!
A nappali aluszékonyság (hiperszomnia) nem szégyen, és nem is a lustaság, az erkölcstelenség vagy a gyengeség jele. Jól tette, hogy orvoshoz fordult, még akkor is, ha környezete, amely nincs tisztában panasza jelentőségével, netán nevet az elszundításain!
A felnőttek 10–15%-a szenved nappali aluszékonyságban, s közülük csak kevesen fordulnak orvoshoz, holott az aluszékonyság állandó balesetveszély forrása, az álmos dolgozó figyelmetlen, teljesítménye csökken, ráadásul állandóan rosszul érzi magát, mert folytonos, sikertelen küzdelmet vív az elalvás ellen. Nem csoda, hogy a nappali aluszékonyságban szenvedő gyermekeknek a legtöbbször magatartászavaraik vannak, ingerlékenyek, fegyelmezetlenek és kezelhetetlenek: kimerülnek az ébren maradásért folytatott harcban.
A nappal aluszékony felnőtteknél alig van ez másként: jellemző rájuk a nyomott hangulat, a türelmetlenség, az értéktelenség érzése.
A nappal aluszékony ember sajnos valóban figyelmetlen, feledékeny, kevesebbet tud teljesíteni, így az élet minden területén hátrányba kerülhet. Gyakoriak például a vezető elalvásából származó gépkocsibalesetek, ezért az aluszékony ember nem is vezethet (de visszakaphatja jogosítványát, ha aluszékonysága a kezelés eredményeként megszűnik). Ráadásul epidemiológiai vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a nappali aluszékonyság gyakran hajlamosít kísérő betegségekre, sőt, a nappali aluszékonyságban szenvedők halálozása is nagyobb – bár ennek okait csak részben ismerjük. Ezek az adatok mindenesetre azt jelzik, hogy jelentős egészségi problémáról van szó.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!