Profi labdarúgók neurodegeneratív betegségei
Egy új kutatás szerint a professzionális labdarúgók jelentősen nagyobb arányban halnak meg neurodegeneratív betegségekben.
Egy új kutatás szerint a professzionális labdarúgók jelentősen nagyobb arányban halnak meg neurodegeneratív betegségekben.
Dr. Willie Stewart (Institute of Neuroscience and Psychology, University of Galsgow) és munkatársainak a NEJM-ben online megjelent tanulmánya először bizonyította robosztus adatokkal, hogy a kontakt sportok jelentős mértékben növelik a neurodegeneratív betegségek (AD, Alzheimer kór,ALS, amyotrophiás lateral sclerosis, PD, Parkinson kór) miatti mortalitás kockázatát.
A Football’s Influence on Lifelong Outcomes and Dementia Risk (FIELD) skóciai retrospektív kohorsz vizsgálatban 7676, 1900 és 1976 között született, és a labdarúgást professzionális szinten űző férfi elektronikusan rendelkezésre álló adatait hasonlították össze 23.028 megfelelően igazított egészséges kontroll személy adataival. A mortalitás 70 éves korig jóval alacsonyabb volt a korábbi labdarúgók között, mint a kontroll csoportban, és a kontroll személyekhez képest jóval kevesebb labdarúgó hunyt el nem neurológiai eredetű betegségekben, nevezetesen ischaemiás szívbetegségben (HR: 0,80, 95%CI 0,66-0,97, P=0,02) és a tüdőrákban (HR: 0,53, 95%CI 0,40-0,70, P>0,001). Viszont a volt labdarúgóknál 1,7%-ban, a kontroll csoportban csak 0,5%-ban szerepeltek a neurodegeneratív betegségek a halálozás elsődleges okaként (HR: 4,10, 95%CI 2,9-5,9, P>0,001). A volt labdarúgóknál ötször magasabb volt az AD-ben történt elhalálozás kockázata (HR: 5,07, 95%CI 2,9-8,8, P>0,001), négyszer magasabb a motoros neuron betegségben (ALS-ben) való halálozás kockázata (HR: 4,33, 95%CI 2,1-9,2, P>0,001), és kétszeres a PD-ben való halálozás kockázata (HR: 2,15, 95%CI 1,2-4,0 P=0,01), és a volt labdarúgók számára jóval többször írtak fel valamilyen demenciával összefüggő gyógyszert (OR: 4,9, 95%CI 3,8-6,3, P>0,001). A demencia gyógyszerekre a korábban kapus szerepet betöltő játékosoknak jóval ritkábban volt szükségük, mint a mezőnyjátékosoknak (P=0,02), ennek ellenére a neurodegeneratív betegségekben történő elhalálozásuk nem volt kisebb mértékű, mint játékostársaiké.
A kutatók szerint eredményeiket prospektív összehasonlító vizsgálatokkal kellene igazolni. Hangsúlyozták, hogy nem elhanyagolható a sportolók esetén 70 éves korig tapasztalható - a hozzáférhető irodalmi adatok és saját megfigyeléseik alapján igazolható - egészségügyi előny, viszont figyelmeztető a neurodegeneratív betegség kialakulásának magasabb aránya. (A zseniális Puskás Ferenc 2000-től 2006-ban bekövetkezett haláláig szintén Alzheimer-kórban szenvedett.)
Bár nem sikerült speciális kockázati faktorokat azonosítani, de a korábbi és az e helyütt referált vizsgálatokból elegendő bizonyítékunk van arról, hogy kockázati faktorként elsősorban a mérsékelt erősségű, ismétlődő traumás agyi károsodások (TBI, traumatic brain injury) és fejsérülések jönnek szóba. Ezért minden sportban lehetőleg kerülni kell az ilyen sérüléseket, mert a mérsékelten erős, de ismétlődő agyi trauma alapján krónikus traumás encephalopathia (CTE, chronic traumatic encephalopathy) alakul ki. A CTE mind a jéghokisoknál, mind a labdarúgóknál gyakori.
Bár az amerikai futballt játszó NFL játékosoknál a skót labdarúgókon végzett vizsgálathoz hasonlóan emelkedett a neurodegeneratív betegségekből származó halálozás kockázata, ez az adat azonban olyan vizsgálatból származik, melyben a korábban professzionális amerikai futballt játszók halálozását az USA népességének halálozásával vetették össze, és nem egy megfelelően igazított egészséges kontroll csoport halálozási adataival.
Dr. Robert A. Stern (Boston University Chronic Traumatic Encephalopathy Center, Massachusetts) kifejtette, hogy némely „kontakt és ütközéses” sport űzése összefüggést mutat a későbbi életkorban jelentkező neuropszichiátriai és kognitív zavarokkal, valamint a krónikus traumás encephalopathiával. Nem csak az agyrázkódás tüneteivel járó nagy ütközések okoznak később neurológiai zavarokat, az elváltozásokért inkább a hosszú időn keresztül sokszor ismétlődő, fejet ért ütések a felelősek. A Football Association (FA) és az illetékes sport- és egészégügyi szervezetek keresik a sportolók védelmére alkalmas és megfelelő megoldásokat.
Források:
