Sugárkezelés nagy B-sejtes limfómában

A high grade non-Hodgkin lymphomák leggyakoribb típusa a diffúz, nagy B-sejtes limfóma (diffuse, large B-cell lymphoma = DLBCL), ezért az egyik új kutatás az ilyen betegeket vette szemügyre. Egy óriási amerikai vizsgálatban korai (I. és II:) stádiumban lévő DLBCL-ben szenvedő betegek 5 éves és 10 éves túlélési adatait dolgozták fel. A 2015-ben a Journal of Clinical Oncology-ban online megjelent közlemény első szerzője, Dr. Jon A. Vargo szerint (University of Pittsburgh Cancer Institute, Pennsylvania) az 59 255 korai stádiumú DLBCL-es beteg adatai arra utalnak, hogy a kombinált kemoterápia jelentős haladása ellenére a kiegészítő sugárterápiára szükség van, mert egyértelműen növeli mind az 5, mind a 10 éves túlélést.

A National Cancer Data Base-ből származó adatok szerint az 59 255 beteg 46%-ban II. stádiumban volt, 42%-uknak extranodális megbetegedése is volt, 58%-uk volt 60 évesnél idősebb. Kombinált kezelést egyre kevesebben kaptak: 2000-ben a betegek 47%-a,  2010-ben már csak 32%-a (p<0,001).

A DLBCL-t túlélő betegek átlagosan 66 hónapos követése során 12 647 halálesetet regisztráltak. A diagnózis felállítása után átlagosan 24 nappal kezdődött meg a betegek kemoterápiája, míg a sugárterápiát a diagnózis után átlagosan 133 nappal kezdték meg. Az egymást követő évek során jelentősen csökkent a magasabb (36 Gray fölötti) dózissal kezelt betegek aránya: míg 1998-ban ilyen adagot a betegek 62%-ánál, addig 2012-ben már csak a betegek 23%-ánál alkalmaztak (p<0,001). A kutatók értékelése szerint a kombinált kemoterápia plusz sugárterápia jelentősen emelte mind az 5 éves, mind a 10 éves túlélést a több gyógyszeres kemoterápiához képest. A kemoterápiával kezeltek 75%-a, a kombinált kemo+sugárterápiával kezeltek 82%-a élte túl az 5 évet, míg 10 év múlva a kemoterápiával kezeltek 55%-a, a kombinált kemo+sugárterápiával kezeltek 64%-volt életben (p<0,001). a élte túl. Az előny a kombinált kezelések javára az I és II stádiumtól, a diagnózis felállításának idejétől és az extranodális terjedés hiányától vagy meglététől függetlenül mindenütt észlelhető volt.

A szerkesztőségi kommentár, csak  jóval később, 2016. február 22.-én jelent meg a JCO online-ban Dr. Andrea K. Ng (Brigham and Women’s Hospital, Boston, Massachusetts) kifejtette, hogy nem mindenkinek van szüksége a multidrog kemoterápia utáni konszolidációs sugárkezelésre is, és nehéz eldönteni, hogy kinek adjunk sugárterápiát és kinek elégséges a kombinációs kemoterápia önmagában. A modern időkben már az R-CHOP kezelés (rituximab, ciklofoszfamid, doxorubicin, vincristin és prednisolon) is elégséges, PET/CT-vel igazolt teljes remisszióhoz vezet. Ugyanakkor a hosszú követés azt mutatja, hogy a sugárkezelést is kapott betegek jobban járnak. A manapság alkalmazott sugárterápiás dózisok jóval alacsonyabbak, mint régen, ezért a radiológiai toxicitás már egyáltalán nem jár olyan kockázatokkal, mint korábban.

A sugárkezelés valóban hatásos a DLBCL helyi problémáinak megoldására („bulky” tumor, csont érintettség, extranodális terjedés), de az kérdés, hogy ez az eredmény javít-e a betegségspecifikus túlélési eredményeken. Sok klinikai vizsgálat eredményeit kell figyelembe venni. Pl. SWOG 8736 vizsgálatban a három ciklus CHOP kezelés plusz sugárkezelést jobbnak találták a nyolc ciklus CHOP-nál, de hosszú megfigyelés után azonosak az eredmények. Az ECOG 1484 vizsgálatban is a sugárkezelés hozzáadott előnyeit látták. A francia LNH 93-4 vizsgálatban ugyanakkor a sugárkezelés hozzáadásával nem láttak előnyt. Sok mindent kell figyelembe venni: pl. idősebb betegeknél a kardiotoxikus adriamycin sok ciklusban való adása nem lehetséges. A német UNFOLDER vizsgálat (R-CHOP 21 naponként, R-CHOP 14 naponként sugárkezeléssel vagy anélkül) végső eredményeire még várni kell, de már látszik, hogy a sugárkezelés a nagy, „bulky” (7,5 cm-nél nagyobb) léziók esetén előnyösebb, mint az egyedüli kemoterápia.      

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

1. Medscape Medical News > Oncology

2. Journal of Clinical Oncology

3. Journal of Clinical Oncology