Súlyos mentális betegségekben gyakoribb a rák és a sérülések
Súlyos mentális betegségekben – többek között szkizofréniában, bipoláris zavarban és súlyos fokú depresszióban – 2,6-szer nagyobb valószínűséggel fordulnak elő rosszindulatú daganatok, mint az átlagos populációban – közölte a Psychiatric Services című lap.
A most napvilágra került adatok komoly aggodalmakat vetnek fel arra vonatkozóan, hogy a súlyos mentális betegségben szenvedők valóban hozzájuthatnak-e a rákszűréshez, illetve a rosszindulatú daganatok kockázati tényezőinek kiiktatását (például a dohányzásról való leszokást) célzó prevenciós programokhoz.
„Nem kétséges, hogy a fokozott kockázat fennáll, ennek hátterét azonban még nem ismerjük pontosan – mondja a vizsgálatot vezető Gail L. Daumit belgyógyász és pszichiáter professzor. – Részt vesznek ezek az emberek egyáltalán szűrővizsgálatokon? Kapnak kezelést? Valami nem úgy működik, ahogyan kellene.”
Az Injury Prevention című lap múlt havi számában nyilvánosságra hozott vizsgálatában Daumit munkacsoportja arról számolt be, hogy a súlyos mentális betegségben szenvedőknél csaknem kétszeres az esély sürgősségi osztályos vagy kórházi kezelést igénylő sérülés előfordulására, mint az átlagnépességben, míg az ilyen sérülésekből eredő halálozás kockázata 4,5-szeres.
Dr. Daumit becslése szerint az Egyesült Államok lakosságának körülbelül 5 százaléka szenved valamilyen mentális betegségben, és e csoportban 2-3-szor annyian halnak meg idő előtt, mint azokban a csoportokban, ahol súlyos mentális betegség nem áll fenn. A fokozott kockázat kisebb részben azzal függ össze, hogy e betegek nagyobb eséllyel követnek el öngyilkosságot, illetve válnak gyilkosság áldozataivá, de ez önmagában nem magyarázza a különbség jelentősebb hányadát. A vezető halálokok közé tartoznak a szív- és érrendszeri kórképek és a rosszindulatú daganatok – e tekintetben közömbös, hogy áll-e fenn mentális betegség vagy sem.
Első vizsgálatában Daumit munkacsoportja 3317 szkizofréniában vagy bipoláris zavarban szenvedő, biztosítással rendelkező beteg adatait nézte át annak meghatározása céljából, hogy 1994 és 2004 között hány esetben alakult ki rosszindulatú daganat, illetve annak mely típusa. Azt találták, hogy szkizofrénia esetén a tüdőrák esélye 4,5-szerese, a colorectalis ráké 3,5-szerese, az emlőráké csaknem 3-szorosa, mint az átlagos populációban. Bipoláris zavar eseteiben hasonló az említett tumortípusok kockázatfokozódása. A rosszindulatú tumorban megbetegedettek körében számottevő etnikai különbségek nem mutatkoztak, a betegek átlagéletkora 42 és 43 év közé esett.
Daumit a dohányzást tartja az egyik oknak a tüdőrákos esetek gyakoribb előfordulásáért, a mentális betegséggel küzdők ugyanis nagyobb arányban dohányoznak. Az emlőrák tekintetében okként feltételezi, hogy a szkizofréniában vagy bipoláris zavarban szenvedő nők között több a gyermektelen, és a szülés köztudottan csökkenti az emlőrák kialakulásának valószínűségét. A pszichotróp szerek között is vannak olyanok, melyek megemelik a prolaktin szintjét, a magas prolaktinszint pedig emlőrákra hajlamosíthat. A colorectalis rákok gyakoribb előfordulása talán életmódbeli tényezőkkel magyarázható, például a dohányzással, a fizikai aktivitás hiányával, illetve a zöldségekben és gyümölcsökben szegény étrenddel.
A kutatók szerint további vizsgálatok szükségesek azon magatartásbeli és farmakológiai tényezők feltárására, melyek hozzájárulnak a rosszindulatú daganatok mentális betegségek kapcsán észlelt gyakoribb előfordulásához. Emellett azt is fel kell térképezni, hogy a populáció ezen alcsoportja mennyiben jut hozzá a rákszűréshez és a rákbetegség korszerű terápiás lehetőségeihez. A mentális betegeket ellátó szakembereknek a háziorvosokkal karöltve arra kell törekedniük, hogy ezek a betegek is eljussanak a rákszűrésre, illetve esetükben is mindent meg kell tenni a módosítható kockázati tényezők hatásának csökkentésére.
A második vizsgálatban dr. Daumit és és munkatársai más szempontok szerint tekintették át a marylandi Medicaid 1994 és 2001 közötti adatait. Azt találták, hogy a vizsgált 7 éves periódusban a súlyos mentális betegségben szenvedők (n = 6234) 43 százalékát látták el sürgősségi osztályon vagy kórházban sérülés miatt; 42 százalékukat egyszer érte sérülés, 23 százalékukat kétszer, 25 százalékukat 3−5-ször és 10 százalékukat hatszor vagy annál is többször.
A sérülés típusai szerint leggyakrabban felületes sérülések, nyitott sebek és húzódások fordultak elő, míg legkisebb arányban a mérgezések és az égések szerepeltek a statisztikában. Dr. Daumit szerint eredményeik arra utalnak, hogy a mentális betegségben szenvedők különösen veszélyeztetettek a szándékos és véletlen balesetek szempontjából, és a sérülések típusa többnyire elesésre vagy kisebb erőszakos cselekményre utal.
A mentális betegségben szenvedőknél az átlagosnál nagyobb probléma a tiltott szerek használata is, és gyakrabban következik be sérülés drog vagy alkohol hatása alatt, illetve olyan helyszíneken, ahol tiltott szereket árusítanak. A szerabúzus azonban önmagában nem magyarázza teljes egészében a fokozott kockázatot – emeli ki a kutatás vezetője.
Másik tényező lehet a rossz szociális és anyagi helyzet, ami ugyancsak összefügg a mentális betegségekkel és a sérülési kockázattal. A kutatók a szegénységhez kapcsolódóan fokozott balesetveszélyt okozó környezeti faktorok között nevezik meg a nem biztonságos háztartást (például az eleséseket megakadályozó kapaszkodók hiányát) és a hátrányos helyzetű tágabb lakókörnyezetet (például a járdák hiányát).
Az orvosoknak ki kell térniük a balesetveszélyre is, amikor tanácsokkal látják el mentális betegséggel küzdő betegeiket és azok hozzátartozóit. Dr. Daumit felhívja a gondozók figyelmét, hogy kerékpározás és motorkerékpározás közben fontos a védősisak viselése, illetve hogy gondoskodjanak a tűzgyújtáshoz szükséges eszközök biztonságos tárolásáról és igyekezzenek megelőzni az eleséseket. Ezen túlmenően az orvosoknak figyelemmel kell lenniük a pszichotróp szerek olyan mellékhatásaira, mint például a szédülés, mivel ezek kapcsán is fokozódhat a véletlen sérülések veszélye.
