Szemaglutid az elhízás kezelésében

Az első új, valódi gyökeres változást hozó testsúlycsökkentő gyógyszernek nevezett szemaglutidot az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatósága (FDA) 2014-ben törzskönyvezte. A szemaglutid 2,4 mg/hét dózisa elhízott vagy túlsúlyos felnőttek számára javasolt, egy testsúlyhoz köthető kórkép (például 2-es típusú cukorbetegség, magas vérnyomás vagy magas koleszterinszint) esetén. A gyógyszer szedése mellett szükséges a fizikai aktivitás növelése és az csökkentett kalóriatartalmú étrend követése.

Fogyást célzó klinikai vizsgálatok

A jelenleg is folyó STEP-vizsgálatokban azt szeretnék kideríteni, hogy a szemaglutid magasabb, 2,4 mg/hét dózisa mennyiben segíti a fogyást, a 2-es típusú cukorbetegség (T2D) meglététől függetlenül.

A heti egyszeri nagy dózisú szemaglutid jobb a testsúlycsökkenés szempontjából T2D-ben szenvedő betegeknél, mint a napi injekciós liraglutid a jóváhagyott dózisban.

A STEP 8 vizsgálatban olyan elhízott és túlsúlyos, de T2D-ben nem szenvedő betegekben hasonlították össze a nagy dózisú (2,4 mg/hét) szemaglutid súlycsökkentő hatékonyságát a liraglutid testsúlycsökkentésre jóváhagyott 3 mg/nap dózisával szemben. A betegek testtömege a szemaglutid kezelésre 15,8%-kal, míg a liraglutid adagolás hatására 6,4%-kal csökkent.

A STEP 2 vizsgálatban a nagyobb dózisú (2,4 mg/hét) szemaglutid valamivel jobb glikémiás kontrollt, kardiometabolikus kockázat csökkenést és jobb fizikai funkciót eredményezett a normál dózishoz képest.

A STEP 1 vizsgálatban olyan betegek vettek részt, akik elhízottak vagy túlsúlyosak voltak, de nem volt diabetesük. A szemaglutid csoport több mint 86%-ánál legalább 5%-os testtömeg csökkenést tapasztaltak. A STEP 2 vizsgálatban a cukorbetegek átlagos testtömeg-csökkenése 2,4 mg szemaglutiddal 9,64% volt.

A STEP 4 vizsgálat azt találta, hogy azok a résztvevők, akik a 20. és 68. hét között folytatták a szemaglutid szedését, további 7,9%-ot veszítettek testsúlyukból. Ez összesen 17,4%-os súlycsökkenést eredményezett a teljes vizsgálat során. Azoknak a testtömege, akik 20 hét után placebóra váltottak, átlagosan 6,9%-ot növekedett, ami összességében 5%-os teljes súlycsökkenést jelentett.

Szemaglutid és egyéb testsúlycsökkentő gyógyszerek összehasonlítása

A szemaglutid lényegesen előnyösebb a liraglutidnál mind az 5%-os fogyás valószínűsége, mind a százalékos testtömeg-változás tekintetében.

Egy közelmúltban készült szisztematikus irodalmi áttekintés összefoglalta a súlycsökkentő gyógyszerekkel elért legújabb eredményeket. A kutatók 143 klinikai vizsgálat, összesen 49.810 résztvevővel adataiból felmérték, hogy mekkora azoknak a betegeknek az aránya, akiknél a legalább 5%-os súlycsökkenést értek el a különböző gyógyszerekkel szemben a csupán az életmódbeli beavatkozásokhoz képest. A glukagonlike peptid-1 (GLP-1) receptor agonista szemaglutid a nemkívánatos események hasonló kockázata mellett előnyösebb volt más gyógyszerekhez képest, mind az 5%-os vagy annál nagyobb súlyvesztés valószínűsége tekintetében (esélyhányados, 9,82; 95% CI, 7,09-13,61) mind a százalékos testtömeg-változás terén (átlagkülönbség, 11,41; 95% CI, 12,54 és -10,27 között).

A meta-analízis alapján a túlsúly és az elhízás kezelésére szolgáló összes rendelkezésre álló gyógyszer közül a phentermine-topiramát és a GLP-1 receptor agonisták (így pl. a szemaglutid) adagolásával érhető el potenciálisan a leghatékonyabb fogyás. A kezelés nemkívánatos események miatti megszakításának esélye azonban nagyobb volt mind a liraglutid, mind a fentermin-topiramát esetében, mint a szemaglutidnál. Azt találták, hogy három GLP-1 receptor agonista (szemaglutid, liraglutid és exenatid) közül legnagyobb valószínűséggel a szemaglutiddal érhető el az 5%-os vagy annál nagyobb testsúlycsökkenés az életmódbeli beavatkozásokhoz képest. A résztvevők átlagos testsúlyváltozása a kiindulási állapothoz képest a szemaglutid esetében volt a legnagyobb.

Ellenjavallat

Rágcsálókban a szemaglutid dózisfüggő és a kezelés időtartamától függő pajzsmirigy-C-sejtes daganatokat okoz klinikailag releváns expozíció mellett. Mivel a rágcsálók szemaglutid által kiváltott pajzsmirigy C-sejtes daganatainak humán jelentőségét nem ismerjük, ezekből az eredményekből nem vonható le az a következtetés, hogy a szemaglutid esetleg emberben is okozhat daganatokat (medulláris pajzsmirigy karcinómát,MTC). A szemaglutid azonban ellenjavallt olyan betegeknél, akiknek személyes vagy családi anamnézisében MTC vagy 2-es típusú többszörös endokrin neoplázia szindróma szerepel. A betegeket a szemaglutiddal történő kezelés megkezdésekor tájékoztatni kell a MTC lehetséges kockázatáról és ismertetni kell velük a pajzsmirigydaganatok lehetséges tüneteit (pl. nyak, dysphagia, nehézlégzés, tartós rekedtség).

A túlsúlyos felnőttek testtömeggel összefüggő társbetegségei közé tartozó hipertónia, dyslipidemia és T2D jelzi, hogy a szemaglutid alkalmazása esetükben megfelelő lehet. A 2,4 mg-os szemaglutidvcsökkentett kalóriatartalmú diéta és fokozott fizikai aktivitás kiegészítéseként javasolt az olyan elhízott (BMI ≥30) vagy túlsúlyos (BMI ≥27) felnőttek testtömeg-szabályozásához, akiknek legalább egy testsúlyfüggő társbetegsége van.

A szemaglutid nem ellenjavallt hypothyreosisban, de mivel késlelteti a gyomor kiürülését, ezért befolyásolhatja a pajzsmirigy-gyógyszerek orális felszívódását. Bár jelentettek gyomorégést a szemaglutid mellékhatásaként, ez nem ellenjavallt gastrooesophagealis reflux betegségben szenvedő betegeknél.

Mellékhatások

A szemaglutid szedése mellett a gyomor-bélrendszeri tünetek a leggyakrabban jelentett mellékhatások. A klinikai vizsgálatok során a szemaglutidot szedők 1,6%-a és a placebót szedők 0,7%-a számolt be cholelithiasisról. A cholecystitis aránya 0,6% volt a nagyobb dózisú szemaglutid mellett, a placebo szedésekor ez az arány 0,2% volt. Az impotenciát, a nyálkahártyagyulladást és a hyperhidrosist nem említették a szemaglutid használatával kapcsolatos jelentős aggályok között.

Forrás:

More STEP Data: Semaglutide Cuts Weight, Cravings, Beats Liraglutide, Medscape

All About Wegovy for Weight Loss, and Type 2 Diabetes Mellitus Treatment & Management. Medscape