Torokgyulladás

Elterjedt tévhit, hogy a torokgyulladást leggyakrabban baktériumok idézik elő. A valóság az, hogy a megbetegedés hátterében az esetek 85–90%-ában víru­sok állnak. Nemcsak vírusok okozhatnak azonban torokgyulladást, hanem genny­keltő baktériumok, pl. Streptococcusok is. Az ilyen baktériumoknak azért van különös jelentőségük, mert a vírusok okozta fertő­zésekkel szemben – melyek rendszerint néhány napon belül maguktól is megszűn­nek – a bakteriális eredetű torokgyulladás szövődményeként megbetegedhet a vese vagy a szív (utóbbi esetben reumás lázról beszélünk).

Azokban a földrajzi régiókban, ahol forró a nyár és hideg a tél, a vírusok okozta torokgyulladás legtöbbször a téli és a kora tavaszi hónapokban jelentkezik. Ebben az időszakban ugyanis időnk nagyobb részét a zárt szobában töltjük, ami kedvez a víru­sok terjedésének, továbbadásának.

Hogyan jön létre a fertőzés?

A fertőzés továbbvitelének leggyakoribb módja, hogy a kórokozók a köhögéssel vagy tüsszentéssel a levegőbe került vála­dékcseppek útján kerülnek át a másik ember szervezetébe. Az is gyakori, hogy a fertőzött ember a szája vagy az orra környékéről a ke­zével viszi tovább a fertőzést, ha pl. zseb­kendőhasználat vagy a beteg körüli teendők ellátása után elmarad az alapos kézmosás. Gyakori tévhitnek számít az is, hogy a torok­gyulladásban szenvedő beteg csak akkor és addig fertőz, amíg láza is van. Valójában a „megfázásos betegségekben” az első 2-3 napban a legnagyobb a fertőzés továbbadá­sának kockázata, de a beteg akár 7–10 napig is megfertőzheti a vele kapcsolatba kerülő személyeket – függetlenül attól, hogy lá­zas-e, és ha igen, akkor mennyire.

A torokgyulladás tünetei

A torokgyulladás fő tünete a torokfájás, mely általában nyelés hatására fokozódik. A kiváltó októl függően előfordulhat még orrfolyás, száraz köhögés, rekedtség, a szem pirossága is. A torok kiszárad, a nyelés nehezítetté és fájdalmassá, a hang rekedtté válik. A genny­keltő baktériumok okozta torokgyulladást láz, hidegrázás, fejfájás, általános elesettség vagy nyirokcsomó-duzzanat is kísérheti.

Nagyobb valószínűséggel fordul elő torokgyulladás olyan családban vagy kö­zösségben, melynek egy vagy több tagjá­nál már kialakult hasonló betegség. Emellett kockázati tényezőnek számít a dohányzás és a szennyezett levegő is. Fogékonyabbak a torokgyulladásra az allergiás megbetege­désben (szénanáthában) szenvedők, illetve mindazok, akiknek immunvédekezése be­tegség (pl. HIV-fertőzés) vagy kezelés miatt (pl. immunszuppresszív szerek szedése au­toimmun kórképekben vagy szervtranszplantációt követően) meggyengült.

Vizsgálatok torokgyulladás gyanújakor

A tünetek ismeretében az orvos kikérdezi a beteget, hogy a közelmúltban került-e kapcsolatba olyan személlyel, aki torok­gyulladásban vagy egyéb fertőzéses fül-orr-gégészeti megbetegedésben szenvedett. Fontos tisztázni, hogy a tüneteket kísérte-e láz. A fizikális vizsgálat során az orvos külö­nös figyelmet fordít a szájüreg, a garat, a fül, az orr és a nyaki nyirokcsomók vizsgálatá­ra. Amennyiben a tünetek és a klinikai jelek alapján egyértelműnek látszik, hogy gennykeltő baktériumok okozta torokgyulladásról van szó (de csak akkor!), további kivizsgálás nélkül antibiotikumot ír fel.

Ellenkező esetben (vírusos torokgyul­ladás gyanújakor) antibiotikum adása felesleges, tüneti kezelésre van szükség a panaszok enyhítésére (lásd később). Ha kételyek merülnek fel a kórokozót illetően, további vizsgálatokra (pl. a torokváladék tenyésztésére) kerülhet sor. Egyes esetek­ben szükség lehet teljes vérképvizsgálatra vagy allergiatesztekre is.

A torokgyulladás kezelése

Mivel a vírusok ellen az antibiotikumok hatástalanok, a kezelés elsődleges célkitű­zése a tünetek enyhítése, a beteg életének kényelmesebbé tétele, életminőségének javítása, illetve az immunrendszer segíté­se abban, hogy minél hamarabb legyőzze a fertőzést.

Torokgyulladás esetén az alábbiakra célszerű ügyelni:
• A torokfájás – és az esetleges fejfájás, láz – enyhítésére szedjük a jól bevált láz- és fájdalomcsillapítót. Ez lehet ibuprofen, paracetamol vagy acetil-szalicilsav.
• A folyadékveszteség kivédésére fo­gyasszunk bőségesen folyadékot.
• A nyálkahártya kiszáradásának meg­akadályozására alkalmazzunk meleg sós vi­zes garatöblítést (ehhez egy teáskanál sót oldjunk fel 2,5 dl langyos vízben), illetve fo­gyasszunk meleg folyadékot (pl. teát). A he­lyiség megfelelő páratartalmáról párolog­tatók működtetésével gondoskodhatunk.
• A torokfájás enyhítésére, a gyulla­dás csökkentésére számtalan készítmény kapható a patikákban recept nélkül is, pl. szopogatótabletták, meleg italok készíté­sére szolgáló porok vagy aeroszolok.
• A nyálkahártya-duzzanat csökken­tésére a duzzanatot lelohasztó szerek (ún. dekongesztánsok) vagy az allergia terá­piájában is alkalmazott antihisztaminok adhatók.
• Kerüljük a torok nyálkahártyáját ir­ritáló tényezőket. Ilyenek pl. a tűzforró vagy jéghideg italok, fűszeres ételek, az alkohol és a koffein, a szénsavas italok és a dohányzás.
• Bizonyosan gennykeltő baktériumok okozta torokgyulladás eseteiben antibiotikumkezelés is szükséges. Ennek javallatát az orvos állítja fel, és a megfelelő recepttel is ellátja a beteget. Fontos, hogy a felírt antibiotikumo(ka)t mindig az orvos uta­sításainak megfelelő adagban, módon és ideig szedjük. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy a tünetek enyhülése/megszűnése után önkényesen felhagynak a gyógyszer szedésével – ilyenkor visszatérhet a fertő­zés, antibiotikumrezisztencia alakulhat ki.

Meddig tart a betegség?

Szövődménymentes esetekben a vírus okozta torokgyulladás tünetei kb. egy hét alatt fokozatosan csökkennek. Gennykeltő baktériumok okozta torokgyulladás miatt indított antibiotikumkúra esetén a tünetek a kezelés megkezdése után 2-3 nappal kez­denek javulni. A torokgyulladás az esetek túlnyomó többségében szövődmények nélkül gyógyul.

Mikor forduljunk orvoshoz?

Ha a tünetek 1,5–2 hét után is fennállnak, sőt súlyosbodnak, ha az antibiotikum nem hat 3 napon belül, vagy a kezdeti tünetekhez újabbak (pl. nyelészavar, légzési nehezített­ség, tartósan fennálló magas láz) és/vagy szisztémás jelek (pl. szédülés, hányinger, hányás, ízületi vagy izomfájdalmak) is tár­sulnak, mindenképpen kérjük ki szakember tanácsát. Ugyancsak orvosi kezelés szük­séges, ha a bőrön kiütések jelentkeznek, a mandulák felszínén fehéres pöttyözött­ség jelenik meg, vagy megnagyobbodott nyirokcsomók tapinthatók pl. a nyakon, a lágyékhajlatban vagy a hónaljban.

A torokgyulladás megelőzése

Elterjedt tévhit, hogy a torokgyulladás ki­védésének egyetlen módja, ha távol tartjuk magunkat a fertőzött személyektől. Bár nincs teljesen biztos védekezési mód, sokfélekép­pen csökkenthetjük a megbetegedés esélyét, a fertőzés továbbadásának kockázatát.
• Gyakran mossunk kezet, különösen orrfújás vagy a beteg gondozása után.
• A levegőben lévő cseppecskékre ta­padt kórokozók továbbvitelének megaka­dályozására rendszeresen szellőztessünk.
• A családtagok ne használják a torok­gyulladásos beteg evőeszközét, poharát. Ezeket használat után alaposan mosogas­suk el forró, fertőtlenítőszeres vízben.
• Ugyanígy járjunk el azokkal a játékok­kal és más tárgyakkal is, melyeket a torok­gyulladásos kisgyermek a szájába vesz.
• Fertőtlenítőszeres oldattal rend­szeresen tisztogassuk meg a telefon­kagylót, a távirányítókat, a számítógép billentyűzetét.
• A használt papír zsebkendőket dob­juk a szemétbe, majd mossunk kezet.
• A torokgyulladásos gyermeket ne engedjük közösségbe.

EZ A TÁJÉKOZTATÓ NEM HELYETTESÍTI AZ ORVOSI KEZELÉST. A BETEGEK SZÁMÁRA KÉSZÍTETT MÁSOLATOKTÓL ELTEKINTVE FELHASZNÁLÁSA CSAK A KIADÓ ÍRÁSOS HOZZÁJÁRULÁSA NYOMÁN ENGEDÉLYEZETT.