Középiskolások depresszió-kockázatának csökkentése

A Children and Youth Services Review folyóirat 174. számában jelent meg a japán Doshisha University kutatóinak tanulmánya, amelyben egy innovatív, 12 hónap időtartamú, kifejezetten középiskolások számára tervezett depresszió-kockázatot csökkentő programot dolgoztak ki és teszteltek 120 diák közreműködésével.

Napjainkban a középiskolások világszerte soha nem látott mértékű stresszel szembesülnek, miközben tanulmányi nyomással, társadalmi identitással kapcsolatos kérdésekkel és a jövőbeli karrierrel kapcsolatos döntésekkel küzdenek. Japánban egy felmérést követően megállapították, hogy a depressziós tünetek a középiskolások nagy részét érintik, és sokan a depresszió klinikai határértékei feletti tüneteket mutatnak. Ezek a tünetek nemcsak a súlyos depressziós zavarok kialakulásának kockázatát növelik, hanem negatívan befolyásolják a diákok tanulmányi eredményeit, jövőbeli foglalkoztatási kilátásait és hosszabb távon, akár élethosszig kihatással vannak gazdasági jólétükre is.

Ezt a veszélyeztetettséget felismerve már korábban is számos iskolai programot dolgoztak ki és hajtottak végre, amelyek célja a tanulók depressziós tüneteinek megelőzése és enyhítése volt. Ezek a beavatkozások gyakran a depresszióval összefüggő kognitív és viselkedési kockázati tényezőket célozták, ám ezen univerzális programok korlátozott hosszú távú hatékonyságot mutattak, különösen középiskolai környezetben. Az ilyen programokban elsajátított készségek gyakran nem voltak általánosíthatók a tágabb iskolai környezetre, és a program tartalma nem mindig felelt meg a diákok előtt álló konkrét kihívásoknak. Ráadásul a meglévő kutatások többnyire fiatalabb serdülőkre összpontosítottak, így egyelőre hiányosak az idősebb középiskolásoknak szóló hatékony beavatkozásokkal kapcsolatos ismereteink.

Mindezek fényében a mostani kutatás során Akiko Ogata professzor vezetésével egy kutatócsoport egy innovatív, egyéves, kifejezetten középiskolások számára tervezett beavatkozást dolgozott ki és tesztelt: a közleményben a Mastery of Interpersonal Relationships and Emotional Skills (MIRaES) program hatékonyságát vizsgálták egy japán középiskola 120, részképzésben részt vevő diákja körében. A projektet Dr. Kohei Kambara, a Doshisha Egyetem munkatársa vezette, és a MIRaES program több kulcsfontosságú újítással orvosolta a korábbi hiányosságokat. A korábban tipikus, csak hetekig vagy hónapokig tartó rövid távú beavatkozásokkal ellentétben ez a program egy egész tanévre terjedt ki, összesen 12 foglalkozással. A tanterv négy olyan alapvető készségterületre összpontosított, amelyeket különösen fontosnak találtak a japán részmunkaidős középiskolások számára: az asszertivitás tréningjére, a kognitív rekonstrukcióra, a dühkezelésre és a problémamegoldó technikákra.

A programot a klinikai szakpszichológia szak végzős hallgatói és a középiskolai tanárok együttműködésével valósították meg, biztosítva, hogy a készségek megerősíthetők és általánosíthatók legyenek a diákok mindennapi iskolai tapasztalatai során. A program hatékonyságának értékelésére a kutatók vegyes módszertani megközelítést alkalmaztak, és az év során három időpontban mérték a tanulók depressziós tüneteit, szociális készségeit és érzelmi kontrollját. A vizsgálatban ahelyett, hogy hagyományos kontrollcsoportot használtak volna - ami a tantervi korlátok miatt logisztikailag lehetetlen lett volna -, a csapat a programban gyakran (11 vagy több alkalommal) részt vevő diákok és ritkábban (10 vagy kevesebb alkalommal) részt vevő diákok eredményeit hasonlította össze.

Az eredmények feltűnő mintázatot mutattak: azoknál a tanulóknál, akik rendszeresen részt vettek a foglalkozásokon, a tanév során nem nőttek a depressziós tünetek, míg a programot kevesebb alkalommal látogató serdülőknél a tünetek jelentősen romlottak. A gyakori résztvevők következetesen megemlítették, hogy a tanult készségeket a mindennapi életükben is alkalmazzák, és különösen elkötelezettek voltak az érzelemszabályozási technikák iránt. A rendszeresen részt vevő diákok olyan kifejezéseket használtak, mint “mindennapi élet”, “hasznos” és “kontroll”, amikor tapasztalataikat leírták, ami arra utal, hogy a program tartalma sikeresen beépült mindennapi interakcióikba.

“Eredményeink együttesen azt mutatják, hogy a tanult készségek általánosítása az iskolai környezetben és az általános iskolai prevenciós programok összehangolása az adott iskolai környezetben megakadályozhatja a depressziós tünetek súlyosbodását a középiskolások körében” - nyilatkozta Dr. Kambara.

Érdemes megjegyezni, hogy a tanulmány következményei túlmutatnak Japán oktatási rendszerén, és más, eltérő oktatási környezetű országokban is alkalmazhatók lehetnek. A program tervezése során olyan gyakorlati korlátokat vettek figyelembe, amelyek korábban korlátozták a középiskolai tanulók mentális egészsége érdekében folytatott beavatkozásokat, mint például a merev tantervi követelmények és a korlátozottan rendelkezésre álló idő.

“Ez az iskolai környezetben megvalósítható, univerzális prevenciós megközelítés hozzájárulhat a mentális egészség javításához a 10-12. évfolyamos középiskolások körében, és jelentős előrelépést jelent a középiskolások elharapódzó mentális egészségi válságának kezelésében, mivel olyan gyakorlati modellt kínál, amelyet az iskolák kifejezetten saját környezetükhöz és diákpopulációjukhoz igazíthatnak” - összegzett Dr. Kambara.

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

Tackling depressive symptoms in high school students by honing emotional and social skills

Universal school-based prevention program for decreasing the depressive symptoms of high school students on a part-time course: Developing the MIRaES program in Japan

Irodalmi hivatkozás:

Kohei Kambara et al, Universal school-based prevention program for decreasing the depressive symptoms of high school students on a part-time course: Developing the MIRaES program in Japan, Children and Youth Services Review (2025). DOI: 10.1016/j.childyouth.2025.108343