Új antibiotikum gonorrhea ellen
Egy új, szájon át szedhető antibiotikum már egyetlen adagban is hatásos a komplikáció nélküli urogenitális és rektális gonococcus fertőzésekben.
A gonorrhea az Amerikai Egyesült Államokban a második leggyakoribb fertőzéses megbetegedés. A 2017-ben jelentett 555.608 gonorrheás eset nem csak a legtöbb ilyen megbetegedés 1991 óta, de 2016-hoz képest is 18,6%-os emelkedést mutat. Az Obama kormányzat 2015-ben már rámutatott, hogy a Clostridium difficile-, a carbapenem-rezisztens Enterobaktériumok- és a Neisseria gonorrhoeae által okozott fertőzések visszaszorítása az egyik legsürgősebb népegészségügyi feladat.
Egy multicentrikus Fázis II klinikai vizsgálat eredményei szerint a jelenleg még vizsgálat alatt álló perorális antibiotikum, a zoliflodacin egyetlen adagja ugyanolyan hatékony a komplikáció nélküli urogenitális és rectális gonococcus fertőzések ellen, mint az intramuszkulárisan adott ceftriaxon injekció (Rocephin, Hoffmann-LaRoche).
A Neisseria gonorrehoeae minden javasolható és használatban lévő antibiotikummal (cephalosporinokkal, makrolidokkal) szemben előbb-utóbb rezisztenssé válik, ezért a multidrug rezisztenciát mutató Neisseria gonorrhoeae fertőzések ellátásához elengedhetetlen az új antimikróbás vegyületek kifejlesztése.
Dr. Stephanie N. Taylor (Department of Immunology and Parasitology, Louisiana State University Health Sciences Center, New Orleans) és munkatársai komplikáció nélküli – vagy még kezeletlen – urogenitális gonorrheában szenvedő-, illetve ismerten fertőzött betegekkel szexuális kontaktusba került személyeket vettek be a New England Journal of Medicine 2018. november 7.-i számában online megjelent Fázis II vizsgálatba. A vizsgálat során három betegcsoportot alakítottak ki nagyjából 70:70:40 arányban: az első csoportban a betegek 2 g dózisban (72 beteg), a második csoportban 3 g egyszeri dózisban (67 beteg) kapták a DNS bioszintézis első osztályú gátlóját, a per os zoliflodacint (Entasis Therapeutics), míg a harmadik csoportban 41 beteg kapott 500 mg egyszeri dózisban intramusculáris ceftriaxont. A mikrobiológiai hatás ellenőrzését a kezelés utáni 6. napon végezték.
Összesen 179 résztvevővel indult a vizsgálat (167 férfi, 12 nő), de 141 beteg adatai voltak értékelhetőek. Az eredmények igazolták a zoliflodacinnal eddig végzett nagyobb vizsgálatok eredményeit: a 2 g és 3 g-os egyszeri zoliflodacin kezelés egyaránt 96%-ban hozott mikrobiológiai gyógyulást (55/57 beteg, illetve 54/56 beteg), míg a ceftriaxonnal kezelteknél a mikrobiológiai gyógyulás teljes, 100%-os (28/28 beteg) volt. A konfidencia intervallum átfedést mutatott. A rectális fertőzés 5 betegnél a 2 g zoliflodacin hatására, 7 betegnél a 3 g zoliflodacin hatására teljesen szanálódott, és a ceftriaxon kezelés kapó 3 betegnél is teljesen gyógyult. A garatfertőzések már nem mutattak ilyen mértékű javulást: 50%-ban, 82%-ban és 100%-ban gyógyultak a betegek a 2 g és 3 g zoliflodacin illetve a ceftriaxon kezelések hatására. A rosszabb a gyógyulási arány vélhetően nem a reinfekció vagy rezisztencia miatt van, hanem a gyógyszer feltehetően nem megfelelően penetrál a garatot alkotó szövetekbe.
A mellékhatásokat egy hónappal a kezelések után mérték fel: a 2 g-os zoliflodacin csoportban 24, a 3 g-os csoportban 37, a ceftriaxonos csoportban 23 esetben számoltak be mellékhatásokról. Összesen 21 betegnél alakult ki mellékhatás a zoliflodacin csoportban, elsősorban gasztrointesztinális tünetek formájában, melyek viszont maguktól elmúltak.
A tanulmányban a jobb összehasonlíthatóság végett egyszeri adagokkal történt a kezelés, bár az amerikai és az európai guideline-ok duál-terápiát javasolnak gonorrheában az antimikróbás rezisztencia kialakulásának megakadályozására és a gyakori kísérő Chlamydia fertőzések egyidejű kezelésére. A zoliflodacin további fejlesztése során a szer hatékonyságát várhatóan szintén egy másik aktív hatóanyaggal kombinációban fogják majd vizsgálni.
A tanulmányhoz írt szerkesztőségi közleményben Dr. Susan Blank és Dr. Demetre C. Daskalakis (New York City Department of Health and Mental Hygiene) kifejtették, hogy az egyszeri zoliflodacinnal történő kezelés eredménye igen bíztató. Bár a vizsgálatba vont betegek száma igen csekély, az eredmények igazolják, hogy a zoliflodacin hatásos antibiotikum a gonorrhea kezelésére, használata bizonyos anatómiai területeken (garat) korlátozott értékű. A szexuális úton terjedő betegségek diagnosztikája, kezelése egyre javul, remélhetőleg el lehet kerülni a gonorrhea olyan formáinak megjelenését, melyek csak méregdrága intravénás vagy intramuszkuláris injekciókkal kezelhetők, vagy esetleg teljesen gyógyíthatatlanok.
Forrás:
