Versenysport implantált defibrillátorral?
A beoperált ICD-vel élő szívbetegeknek is jót tesz némi testmozgás, rehabilitációs torna, és a defibrillátor annak kockázatát is minimalizálja, de még folyik a vita arról, hogy ezek a betegek a korábban űzött versenysportjukhoz is visszatérhetnek-e.
Tudomásom szerint sem az orvostudomány, sem a sport történelmében még soha nem fordult elő olyan esemény, mint ami 2009. június 9-én történt a belga labdarúgó bajnokság egyik mérkőzésén, amikor egy hátvéd, Anthony van Loo a meccs közepe táján összeesett. Társai odarohantak, hogy fölsegítsék, de kb. 15 másodperc múlva a játékos föléledt, bár nem tudta, hol van, ezért kivitték a pályáról.
Mint kiderült, fél esztendeővel korábban kardiológiai vizsgálat során hipertrófiás kardiomiopátiát találtak nála, ami a váratlan, hirtelen szívhalál nem ritka oka, ezért óvatosságból mellkasába ültettek egy implantálható kardioverter defibrillátort (ICD-t), és az események igazolták, hogy nem alaptalanul. A tévéközvetítés jóvoltából az eseményt az egész világ láthatta.
Az ICD szerencsére az első áramütéssel megszüntette az egyébként halálos kamrafibrilllációt. A játékos szeretett volna visszatérni a meccs folytatására, de erről lebeszélték. Azon a nyáron is megrendezték az Európai Kardiológus Kongresszust, ahol a legjobb szakemberek nagy vitát kezdtek arról: mennyire volt helyes a játékost a diagnózis után ICD-vel visszaengedni a stadionokba. Ma már világszerte sok ezer beteg él ezzel a műszerrel, és a rendszeres testmozgást a kardiológusok számukra is szükségesnek tartják, de nehezebb kérdés, hogy az a nem kevés páciens, aki korábban hivatásszerűen sportolt, ICD-vel a mellkasában visszatérhet-e az edzőterembe, a versenypályára.
Hein Heidbuchel és François Carré a European Society of Cardiologists folyóiratában érdekes és gondos tanulmányt írt arról, milyen fizikai terhelés és esetleg versenyszerű sport vállalható biztonsággal ICD viselése esetén. Mind több beteg hordoz testében ilyen műszert, főleg azért, mert az infarktust követő rehabilitációs időszak tapasztalatai szerint a szívrohamot követő első hónapban a hirtelen szívhalál jelentősen gyakoribb, s ezért a jó gazdasági helyzetben élő országokban megelőzési célból alkalmazzák az ICD-t olyan népességben, amelyik nagyrészt eleve sportol.
A nemzetközi terápiás irányelvek általában nem tanácsolják az ICD-t viselő betegeknek az általuk korábban folytatott küzdősport további gyakorlását. Mind a műszer, mind az elektródok sérülhetnek, és ez végzetes következménnyel járhat. A sokfelé népszerű baseball különösen veszélyes, de a labdajátékok általában azok. A katekolaminszint növekedése olyan élettani változásokat eredményez, amelyek mind aritmogén tényezők.
Ha az ICD működik, átmeneti eszméletvesztés, tudatzavar előfordulhat, és az sportolás közben baleseti veszélyt jelenthet. Az ICD-irányelvek ezért az intenzív sportot nem ajánlják. Az esetleg ismétlődő elektrosokk pszichés károsodáshoz vezethet. Versenyszerű sport ICD-vel csak az olyan, aránylag enyhe szívterheléssel járó sportágakban támogatható, amilyen a golf vagy a teke.
