VEXAS szindróma
Az először 2020 elején leírt VEXAS szindróma olyan késői felnőttkorban kialakuló, súlyos autoinflammatórikus kórkép, amely több ismert betegség tüneteit mutatja.
Az idősebb férfiak Dr. David B. Beck (National Human Genome Research Institute) és munkatársai által leírt és VEXAS szindrómának nevezett betegségét a tünetek alapján gyakran terápia-refrakter visszatérő polychondritisként, polyarteritis nodosaként, Sweet-szindrómaként vagy óriássejtes arteritisként diagnosztizálják. A szerteágazó klinikai tünetek az UBA1 gén szomatikus mutációira vezethetők vissza. Az UBA1 gén indítja azt a folyamatot, nevezetesen a citoplazmatikus ubikvitilációt, amelynek során a sejt megjelöli a nem megfelelőnek ítélt, degradálásra fehérjéket. megjelölésre kerülnek degradáció szempontjából. Mivel ez a gén az X kromoszómán helyezkedik el, a betegség férfiakat (és az idősebb korban előforduló X-kromoszóma vesztés esetén akár nőket is) érint.
A VEXAS mozaikszó a kórkép alábbi jellemzőiből alkották: Vacuolumok a csontvelői-sejtekben; E1 aktiváló enzim, ami az UBA1 gént kódolja; X kromoszómához kötött; Autoinflammatórikus; Szomatikus mutáció, amit hematológiai mozaikosság jellemez. A kórkép leírói szerint e ritka betegség előfordulási 1 / 20-30 000A VEXAS leírói nem a NIH Diagnosztizálatlan Betegségek Hálózatában nyilvántartott betegek közös klinikai jellemzőihez tartozó genetikai okokat keresték, hanem a génszekvenciák közös pontjait kutatták, és így jutottak el a több autoinflammatórikus betegségben szerepet játszó UBA1 gén mutációihoz. Ezután további elérhető adatbázisokat is áttekintettek (többek között a University College London (UK) és a ’Leeds Teaching Hospitals NHS Trust) és 25 olyan (45-80 év közötti, átlagosan 64 éves) férfit találtak, akik a VEXAS-nak elnevezett tünetegyüttest mutatták. Ezeknél a férfiaknál 15 esetben relapszusos polichondritis, 8 esetben Sweet-szindróma, 3 esetben polyarteritis nodosa, 1 esetben óriássejtes arteritis szerepelt diagnózisként.
VEXAS szindrómában hematológiai betegségek: myelodysplasiás szindróma, myeloma multiplex vagy ismeretlen eredetű monoklonális gammopathia, kórtörténetükben ok nélküli vénás tromboembóliás események, neutrofil dermatózis, időszakos láz, esetenként tüdőinfiltrátumok észlelhetők. A gyulladásos markerek (CRP, süllyedés) szintje nagyon magas, a csontvelő-biopszia során a myeloid és az erythroid prekurzor sejtekben vacuolumok észlelhetők. A VEXAS diagnózisát genetikai vizsgálatokkal lehet megerősíteni.
Ezt követően a kórképet leíró kutatók 92, visszatérő polychondritisben szenvedő beteg esetén teljes-exom szekvenálással vizsgálták az UBA1 gén mutációit. A betegek közül 7-et azonosítottak VEXAS-szindrómásként és további adatbázisok visszatérő polychondritisben szenvedő betegei közül ismét kiemeltek 6, VEXAS szindrómásnak tekintett beteget.
A visszatérő polychondritisben szenvedők és az összesen 13, VEXAS szindrómásnak tartott beteg jellemzői némileg különböztek a VEXAS szindrómások idősebbek voltak a betegség kezdetén és nagyobb valószínűséggel fordult elő náluk mélyvénás trombózis (DVT), láz, fül chondritis, tüdőinfiltrátumok, bőr érintettség és periorbitális oedema, míg a visszatérő polychondritis esetén jelentősen gyakoribb volt az ízületi érintettség, a légutakat érintő chondritis és a vestibularis tünet.
A szerzők szerint a reumatológusok akkor gyanakodhatnak a VEXAS-ra, ha a(z elsősorban középkorú és idős férfi) betegeknél, akik terápia-refrakter visszatérő polychondritisre, óriássejtes arteritisre, polyarteritis nodosara vagy Sweet-szindrómára utaló jellemzők fordulnak elő de nem állítható fel egyértelmű diagnózis, és nagyon magasak a gyulladásos markereik; a hematológusok pedig akkor, ha a betegek nem megmagyarázható macrocytás anaemiában vagy makrocitózisban szenvednek, gyulladásos jellemzők nélkül.
forrás:
