A diabéteszes ketoacidózis gyakorisága COVID-19-ben
A diabéteszes ketoacidózis gyakorisága COVID-19-ben szenvedő 2-es típusú cukorbetegek és a korábban nem diagnosztizált, diabétesszel élők körében nőtt a pandémia előttihez képest, az 1-es típusú diabéteszes betegeknél viszont csökkent.
A Lancet Diabetes & Endocrinology szeptember eleji számában megjelent új brit adatok szerint a COVID-19 világjárvány alatt a diabéteszes ketoacidózis gyakorisága COVID-19-ben szenvedőknél diabétesztípusonként eltérően változott. A diabéteszes ketoacidózis (DKA) miatti sürgősségi kórházi felvételek száma a 2-es típusú cukorbetegek és a korábban nem diagnosztizált, diabétesszel élők körében nőtt, az 1-es típusú diabéteszes betegeknél csökkent.
Az angliai sürgősségi kórházi felvételek multietnikus nemzeti adatbázisából, a Secondary Uses Service adattárból származó adatokból a DKA miatt (a 2020. március 1-jétől június 30-ig tartó) "első hullám", a (2020. július 1-jétől október 31-ig tartó) "első hullám utáni", a (2020. november 1-jétől 2021. február 28-ig tartó) "második hullám" és a (2017‑2020 közötti, a) pandémiát megelőző megfelelő időszakok közötti kórházi ellátások számát hasonlították össze.
A DKA miatti sürgősségi kórházi felvételek száma 8553 volt az első hullám során, 8729 az első hullám után, és 10 235 a második hullám alatt. Ezek a számok 6-6, illetve 7%-os növekedést jelentenek a pandémia előtti megfelelő időszakokhoz képest (mindegyik P < 0,0001).
Az első hullám során az 1-es típusú diabéteszes betegek körében a 4041 DKA kórházi eset 19%-os csökkenést jelentett a pandémia előtti időszakhoz képest. Ezzel szemben, a korábban diagnosztizált 2-es típusú diabéteszbes betegek körében a kórházban kezelt DKA esetek száma 41%-kal nőtt az első hullám során a pandémia előtti időszakhoz képest, és 57%-kal nőtt az újonnan diagnosztizált cukorbetegek körében (mindegyik P < 0,0001).
A második hullám során a DKA miatti kórházi felvétel 25%-kal alacsonyabb volt az 1-es típusú diabéteszesek körében a pandémiát megelőző időszakhoz képest, 50%-kal magasabb a 2-es típusú diabétesszel élők között, és 61%-kal magasabb az újonnan diagnosztizált cukorbetegek esetén (mindegyik P < 0,0001).
Főleg a 30 év alatti 1-es típusú diabéteszes betegeknél csökkent a DKA miatti kórházi ellátások száma mind az első, mind a második hullámban. Ugyanakkor, a 2-es típusú diabéteszesek esetén mindkét hullámban az idősebb betegeket érintette a DKA, akiknek demográfiai jellemzői hasonlóak voltak a világjárvány előtt jelentkező személyekéhez.
A 2. típusú diabétesz és a DKA miatt kórházban kezeltek magasabb száma, amely az első hullámot követő második hullámban is fennmaradt, több dologra is visszavezethető; a viselkedésbeli változásokra, a csökkent egészségügyi ellátásra, a SARS-CoV-2 hasnyálmirigyre gyakorolt lehetséges közvetlen hatására, vagy a tényre, hogy 2. típusú diabéteszes betegek között emelkedik a DKA esetek száma.
A tény pedig, hogy a korábban nem diagnosztizált diabéteszes betegek körében emelkedett a DKA gyakorisága, rámutat arra a még mindig égető kérdésre, hogy a SARS-CoV-2 kiváltja-e a diabéteszt. Ennek vizsgálatára 2020-ban létrehozták a globális CoviDIAB-regisztert.
A tanulmány egyik fontos tanulsága, hogy a legnagyobb kockázatnak kitett, magasabb HbA1c‑vel - ami közvetlenül kapcsolódik a nélkülözéshez és az etnikai hovatartozáshoz, országtól függetlenül - rendelkező diabéteszes betegekre kell összpontosítani.
Forrás: https://www.medscape.com/viewarticle/959764?src=#vp_1
