COVID-19 elleni védőoltás és az elhízás
Az obesitasi „járvány” veszélyezteti a majdani COVID-19 vakcinák hatásosságát.
- Nem javasolt a klorokin és a hidroxi-klorokin COVID-19-fertőzésben
- Eltérő adatok a COVID-19 fertőzésben adott hidroxiklorokin hatásairól
- Kombinált antivirális kezelés gyorsítja a COVID-19-ből való felépülést
- Az FDA engedélyezte a remdesivirt COVID-19-ben
- Jó eredményeket mutatott a leronlimab COVID-19-ben
A koronavírus által sújtott világ gyógyulása a védőoltástól függ. Augusztus 11-én világszerte már több mint 20 millió volt a megbetegedettek és 734 ezer a halálos áldozatok száma. Az Egyesült Államok 325 millió és közel 155 ezren haltak meg a betegségben.
A kutatók régóta ismerik azt a tényt, hogy az influenza, a hepatitis B, a tetanus és a veszettség elleni védőoltások kövér emberekben kevésbé hatásosak, mint az átlagos népességben. Emiatt a túlsúllyal küszködők könnyebben kapnak el fertőzéseket és betegednek meg, és nincs okunk feltételezni, hogy ez a COVID-19 ellen kifejlesztett vakcinák esetében másképpen lesz.
Még a globális járvány kezdetén, 2020. márciusban egy kínai tanulmányban leírták, hogy a nagyobb testsúlyú (magasabb BMI-jű) COVID-19 fertőzöttek közül többen halnak meg, mint a vékonyabbak közül, ami előre vetíti a világ egyik legelhízottabb nemzetének számító amerikaiak kockázatos jövőjét. (Az Egyesült Államok 325 millió lakosának közel 1/3-a, több mint 107 millió az obes.) És ez a jövő hamarosan itt van. Amennyiben a koronavírus vakcina ezeknél az embereknél csak gyenge immunitást fog kiváltani, az akadályozni fogja biztonságos visszatérésüket a munkába, a mindennapi életbe, és családjuk ellátása is nehezebbé válik.
Az amerikai különböző intenzív osztályok és a szövetségi Centers for Disease Control and Prevention hatóság szerint a 40 fölötti BMI-vel rendelkező, „betegesen obes” (legalább 100 font (kb. 45 kiló) túlsúlyt cipelő) személyek (az USA lakosságának 9%-a) között a legmagasabb kockázata annak, hogy COVID-19 betegségük súlyos formát ölt. A COVID-19-cel kapcsolatos ismeretek gyarapodása alapján az amerikai egészségügyi hivatalok a 30 fölötti BMI-jű embereket (az USA felnőtt lakosságának 42,4%-át) is a fokozottan veszélyeztetettek közé sorolják.
Az obesitas régóta a kardiovaszkuláris és daganatos halálozás szignifikáns kockázati faktorának számít. Ma már azt is tudjuk, hogy az obesitas a szervezet immunválaszával is interferál, ezért nagyobb az olyan pathogénekkel való fertőződés veszélye, mint az influenza- vagy a koronavírus. Az obes felnőtteknél problémát jelent az influenza elleni vakcináció, a kérdés az, hogy ez így van a COVID-19 esetén is? Az egészséges immunrendszer szükség szerint be- vagy kikapcsolja a gyulladást, beindítva a fertőzés elleni védekezést adó fehérvérsejteket és fehérjéket. A vakcinák hasznosítják ezt a gyulladásos választ. A laborleletek azt mutatják, hogy az obes személyeknél, csakúgy, mint a magas vérnyomásossal illetve cukorbetegséggel élőknél mérsékelt fokú krónikus gyulladásos áll fenn, vagyis a szervezet gyulladásos reakciói bekapcsolnak, és úgy is maradnak. A hason, a májban és egyebütt lerakódott zsírszövet nem tétlen: speciális sejtjei olyan anyagokat (pl. leptint) termelnek, melyeket a kutatók a krónikus gyulladás okozói közt tartanak számon. Bár a részletes biológiai mechanizmust nem ismerjük, de úgy látszik, hogy ez a krónikus gyulladás akadályozza a vakcinákra adott immunválaszt. A hatásos vakcina a védekező sejtek memóriájába beleégeti egy olyan hamis invázió képét, ami a valóságban soha nem történt meg. 1985-ban figyelték meg először, hogy az obes személyek szervezete csak gyenge reakciót ad a szokásos vakcinákra: egy hepatitis B vakcinációt követően egy obes kórházi dolgozó védettsége 11 hónap múlva jelentősen csökkent, szemben nem túlsúlyos kollegái változatlan fokú védettségével. Ez akkor is így volt, amikor ezt követően egy másik munkahelyen végzett védőoltás során hosszú tűket alkalmaztak, hogy az oltást az izomba – és ne a zsírba – adják. Hasonló jelenséget figyeltek meg hepatitis A vakcináció során, sőt obes személyekben a tetanus és a veszettség elleni védőoltás után is szignifikánsan gyengült az antitest védelem.
A Mayo Clinic’s Vaccine Research Group már 2015-ben közölte a Vaccina c. lapban, hogy az obes személyeknél csak szuboptimális immunválaszt lehet vakcinációval elérni. A vakcinák idősebbekben is kisebb hatékonyságot mutatnak: 65 év felettieknél jóval több influenzavírus antigént tartalmazó évenkénti oltás szükséges a megfelelő immunválasz kiváltásához. Mindezen ismeretek ellenére általában nem veszik figyelembe, hogy a védőoltások obes személyeknél – felnőtteknél és gyermekeknél – kevésbé hatékonyak.
Dr. Catherine Andersen (Fairfeld University) bőven van közlemény arról, hogy a vakcinák obes személyeknél kevésbé hatásosak. Egy 2017-ben a Journal of Obesity-ben publikált tanulmányban leírták, hogy a vakcinált obes személyeknél kétszer akkora volt egy influenza, vagy egy influenza-szerű megbetegedés kockázata, mint a normális BMI-jűeknél. Érdekes módon az obes személyek szervezete megfelelő védettséget adó antitesteket termelt, mégis rossz választ adtak, ami Dr. Chad Petit (University of Alabama) szerint egy „rejtély”. Az egyik hipotézis szerint az obesitas az immunválaszhoz szükséges T-sejtek metabolikus szabályozási zavarát okozza. Ez nem leküzdhetetlen – mondta Dr. Petit, az obes betegek COVID-19 fertőzésének kutatója – „jobban kialakított vakcinákat kell előállítanunk az ellentmondások legyőzésére.” A magasabb BMI-jű személyeket rendszerint nem veszik be a klinikai vizsgálatokba, mert az obesitással járó krónikus állapotok elfedhetik az eredményeket. Dr. Larry Corey (Fred Hutchinson Cancer Research Center) viszont azt a jó hírt közölte, hogy a jelenleg is folyó koronavírus vakcina vizsgálatba az obes betegeket is bevették. A kétségek ellenére az obes személyeket is be kell oltani, még akkor is ha esetükben a védóoltás nem annyira hatásos.
Források:
