Mind a diabétesz mellitusz (DM), mind a krónikus vesebetegség (CKD), mind az elhízás és a hipertónia népbetegségnek tekinthető. Az említett betegségek korai kardiovaszkuláris halálozással járnak. Ebben a kontinuumban a máj megbetegedése is kialakulhat. Az SGLT-2-gátlók és a GLP-1-RA gyógyszerek megjelenése megváltoztatta ezen betegségcsoport prognózisát.

A DPP-4-gátlók – nemzetközi nevük közös utótagja alapján a gliptinek − a 2-es típusú diabétesz vércukorcsökkentő kezelésének irányelveiben az utóbbi években hátrébb szorultak, mivel nem tartoznak a betegség lefolyását módosító készítmények közé. Véleményünk szerint azonban érdemi mellékhatásoktól mentes voltuk, biztonságos és kényelmes alkalmazhatóságuk, könnyű elérhetőségük miatt szerepelniük kell a vércukorcsökkentő gyógyszeres kezelés palettáján, azaz az idejük még nem járt le.

Az úgynevezett enterohormonok, azaz a glükagonszerű receptoragonista peptidek, az ugyanide tartozó, de kémiailag nem peptid vegyületek, valamint a glükagonszármazékok és a glükózdependens inzulinotróp polipeptid gyógyszerek és ezek kombinációi az utóbbi években rendkívüli módon megszaporodtak, és gyakorlatilag évek óta a legfontosabb szerepet játsszák az elhízás és a diabétesz, valamint az inzulinrezisztencia és szövődményeinek gyógyszeres kezelésében. A közlemény ezen vegyületek hatásait foglalja össze.

A vakság egyik leggyakoribb oka a fejlődő országokban a cukorbetegség szövődményeként kialakuló retinopátia. A vércukor és a vérnyomás megfelelő kontrolljával kialakulása, illetve progressziója megelőzhető. Nemzetközi tanulmányok igazolták, hogy a diszlipidémia kezelésére alkalmazott fenofibrát is hatékony a progresszió lassításában.

 A cukorbetegség szövődményei szorosan összefüggenek a vércukorszint változásaival, ezért elengedhetetlen, hogy a betegek kövessék vércukor­szintjüket. A folyamatos vércukor-monitorozás (CGM) nyújtotta több mérési eredmény segít a hipoglikémiás epizódok elkerülésében, az étkezések és a testmozgás okozta vércukorváltozások megértésében, a vércukorháztar­tás javításában. E helyütt a technika működési elvét, a rendszerek fajtáit, előnyeit és hátrányait, az eredmények értékelését és a hazai elérhetősé­geket ismertetjük.

Az intraosszeális (IO) hozzáférés gyors és hatékony alternatíva a sürgősségi
vénás hozzáférés biztosítására, különösen keringésleállás vagy nehéz
intravénás kanülálás esetén. Az EZ-IO rendszer az egyik legelterjedtebb
eszköz ezen a területen, amely gyors behelyezést, biztonságos rögzítést és
széles körű alkalmazhatóságot kínál. Összefoglalónk célja, hogy bemutassuk
a technika nyújtotta lehetőségeket és előnyöket minden kollégának,
aki munkája során szembekerülhet a vénakanülálás szükségességével, egy
olyan lehetőséget ismertetve, amely az elmúlt évtizedekben bizonyította
helyét, nem csak a sürgősségi orvostanban. Részletesen bemutatjuk az IO
eszközök használatát, az indikációkat és kontraindikációkat, valamint az
alkalmazás menetét. Bízunk benne, hogy a leírások segítséget nyújtanak
a technika elsajátításában és megfelelő alkalmazásában.

 A 2024 augusztusában Isztambulban megrendezett WEMA (World Expert Meeting in Arthroplasty – Artroplasztika Szakértői Világtalálkozó) kon­szenzuskonferencia aktív részvevőiként összefoglaljuk azokat a fontos kérdéseket, evidenciákat a csípő- és térdendoprotetika vonatkozásában, amelyek kapcsán az előzetes metaanalízisek ismertetése alapján aján­lásfoglalás történt. E kérdések metaanalíziseinek eredményét, valamint a kérdésekre adott válaszok evidenciaszintjét a konszenzuskonferencia szervezői közölték a Journal of Arthroplasty szaklapban, amely egy tel­jes számot szentelt a kérdések megválaszolására.¹ Jelen közlemény arra vállalkozik, hogy ezen evidenciákat röviden összegezve megismertesse a hazai érdeklődőkkel. Cél az egységesebb szemléletmód kialakítása a hazai csípő- és térdendoprotetikában, amivel a szerzők meggyőződése szerint szintet léphet a szakma a minőségfejlesztés terén, és a költséghatékonyság szempontja is integrálódhat a döntéshozatal során.

Fogamzásgátló választása során a páciens státuszától, társbetegségeitől és kórelőzményétől függően számos szempontot figyelembe véve javasolt eldönteni,
milyen típusú fogamzásgátlást, illetve melyik készítményt alkalmazzuk.
A hormonális fogamzásgátlók között speciális csoportot jelentenek az ösztrogénmentes,
kizárólag progeszteront tartalmazó, úgynevezett „progesterononly
pill” (POP) készítmények. Összefoglaló közleményünkben áttekintjük
a POP-ok előnyeit, illetve sorra vesszük azokat a klinikai helyzeteket, amikor
kifejezett előnnyel járhat az ösztrogénmentes készítmények választása.

A hisztamin-1-receptoron antagonistaként ható első generációs H1-antihisztaminok alkalmazása csecsemőknél és kisgyermekeknél kiemelt odafigyelést igényel, ugyanis ezek a hatóanyagok megzavarhatják az antikonvulzív centrális hisztaminerg rendszert.