Bevezetés A colorectalis rák (CRR) mindkét nembeliek körében világszerte a második helyen áll a daganatos betegségek miatti halálozás rangsorában, a férfiak között csak a tüdőrák, míg a nők esetében az emlőrák előzi meg. A fejlett világban évenkénti gyakorisága 40–50/105 érték körül van, halálozási aránya 20–25/év. Egyre több bizonyíték szól amellett, hogy a lassan növekvő rákelőző elváltozásnak tekinthető adenomatosus polypok korai felismerését és megelőzését célzó programok segítségével lényegesen csökkenthető a CRR előfordulása, és végső soron az ebből adódó halálesetek száma. E tény ismeretében nem meglepő, hogy egyre élénkebb figyelem fordul az egész vastagbél részletes vizsgálatára alkalmas módszerek felé. A minimálisan invazív kettős kontrasztos irrigoszkópia (DCBE, double contrast barium enema) jó hatásfokkal alkalmazható erre a célra , noha diagnosztikai teljesítőképességét több bírálat érte a közelmúltban. A manapság rendelkezésre álló kolonoszkópia (CS) a CRR felismerésének és megelőzésének pontos eszköze. A CS során lehetővé válik a vizsgáló számára, hogy a látható elváltozásokat látótérbe hozza, biopsziás mintát vegyen, és végül is eltávolítsa a polypot. Nem szabad megfeledkezni azonban arról, hogy invazív, költséges, a betegek számára sok esetben nehezen tolerálható módszerről van szó, mely gyakran teszi szükségessé nyugtatók adását. A diagnosztikai célú kolonoszkópia során fennáll a bélátfúródás veszélye, melynek előfordulása 0,1% körül van, az ezzel kapcsolatos halálozási arány nem éri el az 1:20000 értéket. A módszer másik gyengéje, hogy a coecum az esetek körülbelül 90%-ában érhető el, még gyakorlott vizsgáló számára is.

A colorectalis rák szűrése elvben ideális feladat, mert a daganat gyakori, kifejlődésének jól meghatározott és észlelhető megelőző állapotai vannak (pl. polypok), és megfelelő időben elkezdett kezeléssel gyógyítható. A költséghatékonysági vizsgálatok feladata annak eldöntése, hogy a szűrővizsgálatokra fordított többletkiadások megtérülnek-e. A colorectalis rák szűréséhez használt vizsgálati eljárások, mint az évenkénti széklet okkult vér vizsgálat (FOBT), az 5 évenként végzett szigmoidoszkópia, az első kettő kombinációja, a kettős kontrasztos vastagbélfeltöltés (DCBE), a kolonoszkópia és még a virtuális kolonoszkópia is bizonyítottan költséghatékony eljárások a szűrés elmaradásához képest. Az eddigi vizsgálatok azonban nem adtak egyértelmű választ arra a kérdésre, hogy egymáshoz viszonyítva melyik szűrési stratégia a leginkább költséghatékony, és melyik menti meg a legtöbb egyént, de igazolták, hogy az átlagos kockázatú egyén 50 éves korában végzett szűrővizsgálata a mai egészségügyi költségvetési rendszerben elfogadható kiadásokkal jár, és az ezután 10 évenként vagy egyszer, 65 éves korban elvégzett kontroll kolonoszkópia vagy az évenkénti FOBT+5 évenként végzett szigmoidoszkópia a lehetséges alternatívák. További modellekben azt is vizsgálták, hogy a colorectalis rák megelőzésében költséghatékony-e az aszpirinnal végzett kemoprofilaxis önmagában, valamint szűrővizsgálatokkal összekapcsolva. A számítások azt mutatták, hogy – a jelenlegi gazdasági lehetőségek mellett – az aszpirin sem önmagában, sem szűrővizsgálathoz kapcsolva nem költséghatékony módszer. A szűrésen való megjelenési fegyelem csökkenésével a 10 évenként vagy a 65 éves korban egyszer végzett kolonoszkópiás szűrés válik a leginkább költséghatékony vizsgálattá. A költséghatékonysági hányadosok ismerete a gyakorló orvos számára lehetőséget ad arra, hogy betege érdekében mérlegelje a különböző szűrési eljárások kockázatát és hasznát, a finanszírozónak pedig segít abban, hogy a mindig kevés költségvetési keretet a lehető legjobban, minél több ember életének megmentésére használja fel. Bevezetés A különböző szűrési gyakorlatok gazdaságossági elemzése előtt szükséges néhány fogalom és meghatározás pontosítása. „Költséghatékonyság” alatt olyan további hasznot értünk, mely megéri a többletköltségeket. Minden vizsgálandó programot az aktuális szakmai gyakorlattal kell összehasonlítani. Az összehasonlítások során az egyes szűrési stratégiák egymáshoz való relatív értékét mérjük. Lehet, hogy a költséghatékonyabb eljárás egyben drágább is, a költséghatékony gyakorlat nem feltétlenül jelent költségmegtakarítást. Az elemzésekben költséghatékonysági hányadost számolunk, mely nem más, mint a többletköltség és a várható élettartam-növekedés hányadosa. A colorectalis rák szűrésénél például a széklet okkult vér (FOBT, fecal occult blood teszt) éves szűrésének költséghatékonysági hányadosa a következő: