A tudósok két új gént azonosítottak, amelyek a szkizofréniához kapcsolódnak, és felfedezték, hogy egy harmadik, a szkizofréniához kapcsolható az autizmusban gén is szerepet játszhat.

Vizsgálatunk célja nőgyógyászati tumorok posztoperatív, intenzitásmodulált kismedencei besugárzásánál a CTV-PTV kiterjesztés mértékének meghatározása. Tíz, nőgyógyászati daganat miatt operált és adjuváns sugárkezelésben részesített beteg adatait dolgoztuk fel. A betegeket Varian TrueBeam lineáris gyorsítóval kezeltük és a besugárzások előtt kúpsugaras CT-vel (CBCT) 3D-s képalkotást végeztünk. A besugárzás RapidArc technikával, két teljes ívben történt. A CTV-PTV biztonsági zónát a van Herk-képlet alapján számoltuk ki. A céltérfogatra és védendő szervekre a nemzetközi szakirodalomban ajánlott dózismegszorításokat alkalmaztuk. A RapidArc és 3D konformális technika összehasonlítása a konformitási szám (CN) alapján történt a céltérfogatok, illetve V45 és V50 mérőszámokkal a védendő szervek esetén. A képillesztéseket két sugárterápiás orvos függetlenül végezte. A CTV-PTV kiterjesztések értékei IGRT-vel vagy anélkül átlagban 0,67 cm vs. 1,53 cm, 0,66 cm vs. 1,25 cm és 0,34 cm vs. 0,98 cm voltak vertikális, longitudinális és laterális irányokban. Napi „on-line” CBCT korrekció esetén 0,5 cm-es CTV-PTV kiterjesztés elegendőnek bizonyult. Magy Onkol 63:110–115, 2019

Kulcsszavak: képvezérelt sugárkezelés, intenzitásmodulált sugárterápia, konformális sugárterápia, nőgyógyászati tumor

A munka célja gyorsított részleges emlőbesugárzás esetén összehasonlítani a háromdimenziós konformális (3D-KRT), a „step and shoot” (SS) és „sliding window” (SW) intenzitásmodulált, valamint az intenzitásmodulált ívbesugárzási (RA) technikákat dozimetriai, tervminőségi és gyakorlati szempontok figyelembevételével. Tíz, parciális emlőbesugárzásra alkalmas beteg 3 mm-es szeletvastagságú CT-képkészletére 4 különböző besugárzási technikára készítettünk terveket. A céltérfogatot a titán sebészi klipek által határolt tumorágy, valamint a CTV-n keresztül kiterjesztett PTV képezte. Az intézeti tervezési célokat a nemzetközi ajánlásoknak megfelelően határoztuk meg. A 3D-KRT tervek non-koplanáris, míg az IMRT-sek koplanáris mezőelrendezésekkel készültek. Valamennyi technikával azonos PTV-ellátottságra törekedtünk az objektív összehasonlíthatóság érdekében. A kigyűjtött, különböző szervekre vonatkozó térfogati és dozimetriai paraméterek alapján határoztuk meg az egyes tervekre jellemző homogenitás-, konformitás- és tervminőségindexeket. Vizsgáltuk a kezeléshez szükséges monitoregységek számát és a megvalósíthatóságot. A céltérfogatok dózisellátottságában nem találtunk különbséget. A SW tervek (HI=0,033) szignifikánsan homogénebb dóziseloszlást eredményeztek, mint a 3D-KRT (HI=0,057) és a RA (HI=0,073). A SS technika homogenitása (HI=0,053) nem különbözött szignifikánsan. A 3D-KRT konformitása (CN=0,62) szignifikánsan rosszabb, mint a SS (CN=0,85), a SW (CN=0,85), valamint a RA (CN=0,86). Az azonos oldali emlő átlagos V50% értéke szignifikánsan alacsonyabb volt a RA (29,4%), mint a 3D-KRT (44,1%) és SW (35,6%) tervekben. Az azonos oldali tüdő átlagos V10% értéke szignifikánsan alacsonyabb volt a 3D-KRT tervekben (10,1%), mint a SS (34,3%), SW (34,3%) és RA (35,3%) technikáknál. A szív a 3D-KRT technikával védhető a legjobban. A kezelési idő a RA technikával bizonyult a legrövidebbnek. Mindegyik technikával kivitelezhető a jó céltérfogat-ellátottság és megfelelően védhetők a kritikus szervek. Az összes szempontot figyelembe véve a „sliding window” IMRT a legmegfelelőbb technika gyorsított részleges emlőbesugárzások kivitelezésére. Magyar Onkológia 60:305–311, 2016

Kulcsszavak: APERT, IMRT, IMAT, RapidArc, dozimetriai elemzés

Munkánk célja az Országos Onkológiai Intézetben a besugárzási tervek elkészítésénél alkalmazott, a légzőmozgás következtében létrejövő tumorelmozdulást figyelembe vevő képalkotási technikák bemutatása. Megvizsgáltuk a nemzetközi ajánlásokban megjelenő technikák közül a 4D CT, a légzéskapuzás és az ITV (Internal Target Volume, belső mozgásokat figyelembe vevő céltérfogat) képzésének módszereit. Az elemzés során figyelembe vettük az adott eljárás által okozott dózisterhelést, a különböző technikák elsajátításához, illetve alkalmazásához szükséges időt és eszközigényt. 5 beteg esetében összehasonlítottuk a különböző PTV (Planning Target Volume, tervezési céltérfogat) képzési módszerek alkalmazásából adódó térfogati eltéréseket. A 4D CT-képkészlet felvételéhez nélkülözhetetlen a légzés monitorozása, amihez speciális eszköz használata szükséges. A felszerelés használatával a 4D CT-felvétel viszonylagosan nagy dózisának csökkentése érdekében, lehetséges csak néhány előre definiált légzési fázisban elkészíteni a CT felvételt. A tumor lehetséges pozíciói jó közelítéssel lefedhetők a belégzési maximumban, a kilégzési maximumban, valamint egy középső légzési fázisban történő CT-felvétel elkészítésével. Ha a középső fázis helyett egy normális CT-t készítünk, illetve a két szélső érték felvételét a beteg számára adott megfelelő utasításokkal biztosítjuk, a légzés monitorozása nélkül is készíthetünk felvételeket több légzési fázisról. A 3 különböző légzési fázis alapján képzett ITV használatával csökkenthető a CTV (Clinical Target Volume, klinikai céltérfogat)-PTV kiterjesztés. Az általunk vizsgált adatok alapján a kiterjesztés 1 cm-rel való redukciója a PTV térfogatának légzéskövetés nélkül 30%-os, légzéskövetéssel pedig további 10%-os csökkentését teszi lehetővé. A rutin klinikai gyakorlatban a 3 fázisú CT-képkészleten alapuló, légzőmozgásokat figyelembe vevő képalkotó protokoll segítségével 4D CT és/vagy légzéskapuzás nélkül is jelentősen csökkenthető a besugárzott céltérfogat a kisméretű tüdődaganatok besugárzástervezésekor. Speciális, nagyobb pontosságot igénylő korszerűbb technikák alkalmazásánál ajánlott a 4D CT alkalmazása. Magyar Onkológia 59:133–138, 2015

Kulcsszavak: légzőmozgás, tüdőtumor, légzéskapuzás, 4D CT

Munkánk célja különböző technikával készült besugárzási tervek dozimetriai összehasonlítása volt fej-nyak daganatos betegeken. Négy különböző technikával készült teleterápiás tervet hasonlítottunk össze 10 betegre: két konformális [forward tervezés, konvencionális 90°–270°-os opponáló és alsó anterio-posterior illesztett mezős (Conv), illetve conformal parotis sparing (ConPas)], inverz módszerrel készült 3D konformális (INVCRT), valamint intenzitásmodulált radioterápiás (IMRT) tervet. A besugárzástervezést azonos PTV50, illetve PTV66 céltérfogatokra készítve – a védendő szerveket (gerincvelő, mindkét oldali parotis, parotis-PTV50, szájüreg, szájüreg-PTV50) előre kijelölve – Philips Pinnacle3 v8.0m tervezőrendszerrel végeztük. IMRT esetében az adott térfogatokra előírtuk az optimalizálási feltételeket, dózismegszorításokat. Az alapbeállításnál 7 mezőt használtunk, egyenletes szögelosztással. Az optimalizálás során két protokollt alkalmaztunk, az egyik esetben a terv 40 szegmenssel IMRT „step and shoot” technikával készült, míg a másik esetben (INVCRT) 14 szegmenssel készült, amit statikus mezőkké alakítottunk át. Meghatároztuk az egyes tervek konformitási és homogenitási indexeit (COIN, illetve HI) a céltérfogatokra, valamint elemeztük a védendő szervek dózisterhelését. Az IMRT, INVCRT, Conv és ConPas technikánál a PTV50 céltérfogat ellátottságának vizsgálata után a homogenitási index 0,13, 0,18, 0,22 és 0,19, a konformitási index pedig 0,76, 0,68, 0,13 és 0,09 értéket mutatott. Ugyanezen technikáknál 66 Gy összdózis esetén a gerincvelő maximális dózisterhelése 38, 42, 45, illetve 44 Gy-nek, a szájüreg céltérfogaton kívüli részének átlagdózisa 33, 36, 30, illetve 48 Gy-nek bizonyult. Abban az esetben, ha a 16 Gy kiegészítő kezelést csak az egyik oldalra kellett adni, az ellenoldali parotis átlagdózisa 28 Gy, 31 Gy, 49 Gy, illetve 43 Gy, míg az azonos oldali parotis átlagdózisa 39 Gy, 41 Gy, 59 Gy és 53 Gy volt. A céltérfogat ellátottságának és a védendő szervek terhelésének dozimetriai elemzése és a dozimetriai indexek értékei alapján egyértelműen megállapítható, hogy az alkalmazott IMRT technikával a célterület ellátottsága jobb, mint a másik három módszernél. Bár a szájüreg védelmét a mezőelrendezésből adódóan a legjobban a konvencionális technika biztosítja, a parotis és a céltérfogat szempontjából ez adja a legrosszabb eredményeket. A ConPas technika esetében a szájüreg terhelése a legnagyobb, amely súlyosabb korai és késői mellékhatásokat eredményezhet. IMRT technika esetében a szegmensszám növelésével csökkenthető a védendő szervek dózisterhelése, az ésszerűség határán belül. Magyar Onkológia 59:95–101, 2015

Kulcsszavak: intenzitásmodulált, fej-nyak tumor, konformális terápia

A tanulmány célja az osztályunkon működő megavoltos kúpsugaras („cone beam”) CT (MV-CBCT) klinikai alkalmazásának bemutatása különböző régiók képvezérelt besugárzásánál. Összesen 462 beteg kismedencei (n=281), mellkasi (n=107), fej-nyaki (n=33) és koponya (n=41) besugárzása előtt 2772 CT-s verifikációt végeztünk a betegbeállítás pontosságának ellenőrzésére. Képalkotásra a lineáris gyorsítóba integrált MV-CBCT-t használtuk 6 MV fotonenergiával. A verifikációs CT-képeket a csontstruktúrák alapján automatikusan illesztettük a tervezési CT-hez, és három irányban (laterális, longitudinális, vertikális) meghatároztuk a kezelési és tervezési izocentrum eltérését, mellyel jellemeztük a betegbeállítás pontosságát. A verifikációkat az első négy frakció leadása előtt, majd utána hetente kéthetente végeztük. Az első három mérés adataiból „off line” kiszámoltuk a betegbeállítás szisztematikus hibáját, és ezzel a negyedik frakció leadása előtt korrigáltuk a betegbeállítást. Minden ellenőrzésnél 5 mm-nél nagyobb hiba esetén „on line” asztalpozíció korrekciót végeztünk. A mérési adatokat besugárzási régiók alapján csoportosítottuk, meghatároztuk a szisztematikus és random hibákat, majd ezekből – a tervezési céltérfogat (PTV) meghatározásához – kiszámoltuk a klinikai céltérfogathoz (CTV) hozzáadandó biztonsági zóna nagyságát. Az első három frakciót követő izocentrumpozíció-korrekció után minden lokalizációnál pontosabbá vált a betegbeállítás, a kismedencei besugárzásoknál az átlagos hiba nagysága mindhárom irányban 1 mm-nél kisebb volt, 0,32–0,38 közötti szórással. Korrekciók nélkül a számolt CTV-PTV biztonsági zóna nagysága kismedencei és mellkasi besugárzásoknál az iránytól függően 9–13 mm, míg fej-nyaki- és koponyabesugárzásoknál 6–9 mm volt. A szisztematikus hiba korrigálása után az előbbi értékek 7–9 mm és 3–6 mm voltak. Az 5 mm-nél nagyobb beállítási hibák „on line” korrekciója után a biztonsági zóna nagysága 5–6 mm volt a kismedencei- és mellkasi-, 5 mm a fej-nyaki- és 3–5 mm a koponyabesugárzásoknál. Különböző besugárzási lokalizációknál MV-CBCT-vel a betegbeállítás ellenőrzése egyszerűen elvégezhető. A kezdeti szisztematikus beállítási hiba egyszerű verifikációs protokollal korrigálható, ami a CTV-PTV biztonsági zóna néhány milliméteres csökkenéséhez vezet. Még kisebb zóna használata csak a verifikációk gyakoriságának növelésével és „on line” korrekció alkalmazásával lehetséges. Magyar Onkológia 56:258 265, 2012

Kulcsszavak: képvezérelt sugárterápia, IGRT, megavoltos „cone beam” CT, betegbeállítás

Munkánk célja prosztatarákos betegek képvezérelt sugárkezelésekor a betegbeállítás pontosságának meghatározása a kezelőhelyiségben lévő kilovoltos CT-vel, valamint a prosztatára végzett manuális és a medencecsontokra történő automatikus képillesztés pontosságának összehasonlítása volt. 2011. január és március között 10 prosztatarákos beteget vontunk be a vizsgálatba. A tervezési CT-szeleteken berajzoltuk a prosztatát (CTV-PROS), a prosztatát és az ondóhólyagok kaudális egy cm-ét (CTV-PVS). A tervezési céltérfogat (PTV) a prosztata +/- a vesicula seminalisok kaudális részei voltak, a kismedencei nyirokrégióval vagy anélkül – a betegek kockázati besorolásának függvényében. A PTV-t a klinikai céltérfogat (CTV) 10 mm-es minden irányban történő kiterjesztésével kaptuk. Kezelés előtt az izocentrumot 3 db 1 mm-es átmérőjű gömb alakú sugárfogó bőrmarker segítségével jelöltük a betegen. Beállítás után a beteget az asztallal 180 fokban elfordítottuk, és a kezelőhelyiségben levő, síneken mozgó kilovoltos CT-n sorozatképeket készítettünk az izocentrum régiójáról (kezelési CT). A tervezési és kezelési CT-képek illesztéséhez képfúziós szoftvert használtunk. Először automatikus illesztés történt, majd a prosztata kontúrjára (CTV-PROS) további, manuális képillesztést végeztünk. Minden illesztést követően feljegyeztük az izocentrum beállítási hibáját laterális (LAT), longitudinális (LONG) és vertikális (VERT) irányokban. Az adatokat t-próbával hasonlítottuk össze. Meghatároztuk a beállítás szisztematikus és véletlenszerű (ún. random) hibáját automatikus és manuális illesztés alapján is. A CTV-PTV biztonsági zóna nagyságát a különböző irányokban van Herk képlete alapján számoltuk. Tíz betegnél 42 kezelés előtti CT-sorozatot elemeztünk, összesen 252 beállítási eltérést jegyeztünk fel. Az izocentrum átlagos beállítási hibája automatikus és manuális képillesztésnél LAT 0,19 cm és 0,07 cm (p=0,001), LONG 0,05 cm és 0,03 cm (p=0,07), VERT 0,16 cm és 0,22 cm (p=0,16) volt. A beállítás szisztematikus hibája automatikus és manuális illesztésnél LAT 0,22 cm és 0,26 cm, LONG 0,17 cm és 0,18 cm, VERT 0,25 cm és 0,26 cm volt. A beállítás random hibája LAT 0,31 cm és 0,26 cm, LONG 0,27 cm és 0,27 cm, VERT 0,24 cm és 0,33 cm volt. Manuális illesztésnél a CTV-hez laterálisan 0,93 cm, longitudinálisan 0,65 cm, vertikálisan pedig 0,89 cm biztonsági zónát kell adnunk ahhoz, hogy a betegpopulációban a céltérfogatok legalább 95%-át lefedje az előírt dózis 95%-a. A kezelőhelyiségben elhelyezett CT segítségével a betegbeállítás a prosztatára végzett lágyrész-képillesztéssel ellenőrizhető. A manuális és automatikus képillesztés közötti eltérést laterális irányban szignifikánsnak találtuk. Prosztatarák képvezérelt külső besugárzásakor a CTV megfelelő ellátásához szükséges biztonsági zóna mindhárom irányban 1 cm alatti, ami alátámasztja eddigi gyakorlatunk helyességét. Magyar Onkológia 56:193–198, 2012

Kulcsszavak: képvezérelt sugárkezelés, prosztatarák, kilovoltos CT